Család

Nagyszülei: Fischer Lajos (1823–1908) körjegyző, Ambrus Terézia; Krasznay Mihály, Keresztes Mária. Sz: Fischer Ferenc (1852–1940. szept. 6. Budapest. Temetés: 1940. szept. 9. Pécs) jogász, ügyvéd, krasznai Krasznay Margit (†1945. szept. 13. Budapest. Temetés: 1945. szept. 17. Kerepesi út). Testvére: Keresztes-Fischer Lajos (1884–1948) honvéd tábornok, Keresztes-Fischer Miklós és Balogh Istvánné Fischer Irma. Vitézzé avatásuk után a család férfitagjai felvették anyai nagyanyjuk nevét (1930. febr. 7-én). F: 1. 1906-tól granasztói Rihmer Margit (1879–1961), granasztói Rihmer Elek (1842–1901) és Adler Albertina leánya. Elvált. Első felesége Granasztói (1946-ig Rihmer) Pál építész, író nagynénje volt. 2. Kovách Anna. Fia: Keresztes-Fischer Ferenc, ifj. és Keresztes-Fischer Béla.

Iskola

A ciszterci rend pécsi főgimnáziumában éretts. (1899), a pécsi püspöki jogi akadémia elvégzése után a budapesti tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1907).

Életút

Pécsett ügyvédi irodát nyitott, egyúttal a Pécsi Takarékpénztár Rt. jogtanácsosa (1907–1914), az I. vh. alatt a 69. közös gyalogezred tartalékos tisztjeként frontszolgálatot teljesített (1914–1918), az összeomlás után visszatért Pécsre. A város szerb megszállása alatt nemzeti mozgalmat szervezett a Lindner Béla vezette bábköztársaság ellen, amiért két hónapra bebörtönözték, majd a szerbek Valjevóba internálták (1918). A terület magyar kézre kerülése után Pécs város és Baranya vm. (1921. okt.–1931. aug.), egyúttal Somogy vm. főispánja (1926. jan.–1931. aug.). A Károlyi- és a Gömbös- (1931. aug. 24.–1935. márc. 4.), az Imrédy-, a Teleki-, a Bárdossy- és a Kállay-kormány belügyminisztere (1938. máj. 14.–1944. márc. 22.). Teleki Pál öngyilkossága után (1941. ápr. 3.) és Bárdossy László lemondását követően ideiglenesen Magyarország miniszterelnöke (1942. márc. 7–márc. 9.). Két minisztersége között a Magyar Nemzeti Bank (MNB) külső szakértője (1935), a Pénzintézeti Központ elnöke (1936. jan.–1938. máj.). Kormánypárti országgyűlési képviselő (Rétság, 1932–1935; Kaposvár, 1939–1944), ill. a Felsőház tagja (1936–1939).

Hosszú belügyminisztersége alatt fő feladatának tekintette, hogy a szélsőséges politikai mozgalmakat távol tartsa az ország irányításától. A biatorbágyi merénylet után bevezette az elsősorban kommunistákat sújtó, de a szélsőjobboldal akcióinak is gátat szabó statáriumot (1931. szept. 19.). Gr. Bethlen István politikai híveként több évig sikerült ellensúlyozni Gömbös Gyulát, a miniszterelnök megerősödése után azonban távoznia kellett posztjáról (1935. márc. 4.). Második minisztersége idején megpróbált fellépni a túlzott német orientáció ellen, Szálasi Ferenc újjászervezett pártját (1938. febr. 21.) és a hungarista mozgalmat is betiltotta (1939. febr. 24.); a „nemzetvezetőt“ börtönbe záratta (1938. júl. 6.), egyúttal a közigazgatási alkalmazottaknak megtiltotta, hogy szélsőséges társadalmi szervezetek tagjai legyenek. Gr. Teleki Pál mellett az első volt, aki tiltakozott Imrédy Béla tervezett diktatórikus lépései ellen (1938. okt.). Minisztériuma szervezte meg a Lengyelországból menekültek – köztük több tízezer zsidó – ellátását és továbbutazását (1939 őszétől), ugyanakkor az ő minisztersége idején történt a kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás is, ami a magyarországi holokauszt első tömeges atrocitása volt (több mint 23 000, zömében Magyarországról kitoloncolt zsidót gyilkoltak meg Friedrich Jeckeln SS Obergruppenführer emberei, 1941. aug. 27–28-án). A minisztertanácsi ülésen Werth Henrik javaslatára Bartha Károly honvédelmi minister terjesztette elő ezt a javaslatot, amelyet egyedül Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter ellenzett (1941. júl. 1-jén). A terv az volt, hogy a Szovjetunió elleni német támadás gyors előrehaladása idején megszállt német területeken katonai közigazgatást vezessenek be (utóbb ezt felváltotta volna a magyar polgári közigazgatás) s ide telepítenék ki a magyarországi tartózkodó, tisztázatlan állampolgárságú zsidó állampolgárokat. A kitelepítés azonban az állampolgárságukat igazolni nem tudó zsidók erőszakos összegyűjtésével és kitoloncolásával járt, amely végül a deportált zsidók tömeges likvidálását jelentette. Német követelésre Magyarország leállította a deportálásokat (1941. aug. 12-én; az akkorra már gettókba zárt zsidókat azonban a németek nem akarták élelmezni, Magyarország viszont nem volt hajlandó visszafogadni az áttoloncoltakat).

Keresztes-Fischer Ferenc volt az egyetlen, aki ellenezte nagyszámú embertömeg áttelepítését, ám erőszakos eseményeket nem tudta megállítani. 1943 aug.-ától Horthy Miklós kormányzó legszűkebb köréhez, a világháborúból való kiugrást és az angolszász hatalmakkal való kapcsolatok felvételét előkészítő ún. titkos kamarillához tartozott. A Gestapo a német megszállás napján letartóztatta (1944. márc. 19.) és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta, ahonnan a magyar kormány többszöri tiltakozása ellenére sem engedték szabadon. A háború végén az amerikai csapatok szabadították fel (már a flossenbürgi koncentrációs táborból, 1945. ápr. 30.). Nem tért vissza Magyarországra, a táborban szerzett betegsége és a megpróbáltatások következtében vesztette életét.

Emlékezet

Pécsett született, római katolikus értelmiségi családban. Jogi, majd politikusi pályafutása is Pécsett kezdődött: Baranya vm. (egyúttal Somogy vm.) főispánja volt. 1931-től Budapesten élt és tevékenykedett, Horthy Miklós kormányzó legközelebbi munkatársa volt. Náciellenes felfogása miatt a Gestapo a mauthauseni koncentrációs táborba deportálta, a világháború után a magyar kormány mégis háborús bűnösként tartotta nyilván, az osztrák hatóságok azonban megtagadták az akkor már súlyosan beteg ember kiadatását.

Gyászjelentése szerint az alsó-ausztriai Vöcklabruckban hunyt el, maradványait a városi temetőben helyezték el. Hamvait hazahozták és Pécsett ünnepélyesen újratemették (1999. okt. 9-én). A Pécsi Központi Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben).

Granasztói Pál részben kiadatlan naplói és önéletrajzi regényeiben többször megemlíti a Keresztes-Fischer család tagjait. Keresztes-Fischer Ferenc egykori pécsi ciszterci diák emlékére unokája Szigethy Attiláné Keresztes-Fischer Edith és férje, Szigethy Attila Keresztes-Fischer Ferenc Történelmi Díjat és Segítő Alapot létesített (1999. márc. 19-én). A díj egyharmada történelmi díj, amelyet – szakmai elbrálás után – az a ciszterci diák kaphatja, aki egy írásos pályamunkát készít a 20. század egy kimagasló magyar személyiségéről. A díj kétharmada segítő alap, amelyet egy arra rászoruló kiváló diák nyerhet el.