Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori (1928) és természetrajz–kémia szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1929), a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként Berlinben tanult tovább (1929–1931), az oknyomozó állattan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1938). A biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, posztumusz, 1952). 

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetében Méhelÿ Lajos, majd Dudich Endre tanársegéde (1934–1937), egy. adjunktusa (1938–1940). A Szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Intézet, ill. a Szegedi Pedagógiai Főiskola Állattani Tanszéke ny. r. tanára és a Tanszék vezetője (1940–1951); közben a Főiskola igazgatója (1944–1945). A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen az állattan ny. r. tanára (1948–1949). A Nápolyi Egyetem Zoológiai Intézetének vendégkutatója (1939). 

A Baross Gábor-telepi Polgári Egyesület elnöke (1938–1940). 

Orvosnak készült, ám érdeklődése korán a biológiai (zoológiai) kutató- és gyűjtőmunka felé fordult. Harmad- és negyedéves korában elnyerte a Pázmány Péter Tudományegyetem állattani pályadíját. Tudományos pályafutásának kezdetén fejlődésbiológiai kérdésekkel foglalkozott, majd rendszertani problémákat, elsősorban az ászkarákok, a fonál- és gyűrűsférgek oknyomozó fejlődéstanát vizsgálta. Számos új ászkarákfajt fedezett fel, ill. több igen ritka faj magyarországi előfordulását sikerült elsőként bizonyítania. Vizsgálta az állati szemlencse regenerációját, új érzékszervet fedezett fel a levéllábú rákoknál, ill. először neki sikerült a víziászka petéit in vitro felnevelnie és élettani viszonyait felderítenie. Vizsgálataihoz új, tartós preparátumfestési eljárást is kidolgozott, valamint szintetikus úton előállította az akkoriban beszerezhetetlen kanadabalzsamot.

Meghatározó szerepet vállalt a Tisza folyó zoológiai kutatásának magyarországi elindításában: ő készítette el az első tervezetet a Tisza-völgyre korlátozott Tisza-kutatásra vonatkozóan (1945-ben). Ő találta meg a Tisza folyóban a Cordylophora caspia (= telepes hidroidpolip) nevű csalánozót. 

Emlékezet

Egyetemi tanári kinevezése után költözött Szegedre, addig Nagytétényben, a Baross Gábor-telepen (ma: Budapest, XXII. kerület) élt és tevékenykedett. Egy előadása során, a Tiszán érte a szívhalál; Szegeden, az Alsóvárosi Temetőben nyugszik. 

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (1947).