Kétly Károly
Kétly Károly

2021. március 7. Vasárnap

Kétly Károly, 1897-től csurgói; 1913-tól br.

orvos, belgyógyász

Névváltozatok

Kétli Károly 

Születési adatok

1839. szeptember 14.

Fehérvárcsurgó, Fejér vármegye

Halálozási adatok

1927. február 19.

Budapest

Temetési adatok

1927. február 21.

Budapest

Kerepesi út


Család

Sz: Kétli György, a Károlyi grófok csurgói uradalmi intézője, Hof Karolina. F: Szigligeti Anna (1841–1909), Szigligeti Ede (1814–1878) író és Sperling Franciska leánya. Fia: Kétly László (1873–1936) orvos, belgyógyász; ill. Kétly István (1874–1912) jogász, Kétly Károly (1879–1946) miniszteri tanácsos, Kétly Endre (1882–1924); leánya: csíkdelnei Csathó Imréné Kétly Aranka (1875–1928) és Kétly Anna (1877–1921). 

Iskola

A pesti és a bécsi tudományegyetemen tanult, a pesti tudományegyetemen orvostudori okl. szerzett (1863), majd Schordann-ösztöndíjjal Bécsben, Berlinben és Heidelbergben ideggyógyászati és elektroterápiai kutatásokat folytatott (1868–1870). A „villámgyógyászat” (= elektroterápia) tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1870), az MTA tagja (l.: 1897. máj. 6.). 

Életút

A pesti tudományegyetem Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1864–1884), és magántanára (1870–1884), egyúttal a pesti, ill. a budapesti Szent Rókus Kórház rendelőintézeti orvosa (1871–1877), belgyógyász osztályvezető főorvosa (1877–1889). A budapesti tudományegyetemen a belgyógyászat c. ny. rk. tanára (1884–1889), ny. r. tanára és az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója (1889–1913); közben az egyetem rektora (1902–1903). 

A belgyógyászat szinte minden területével foglalkozott, jelentősek az idegrendszer, elsősorban az arcideg megbetegedéseivel kapcsolatos vizsgálatai. Az elektromos gyógykezelés egyik magyarországi úttörője. A hazai orvosképzés, ezen belül a belgyógyászképzés kérdéseit is vizsgálta.

 

A század elején a hamvasztásos temetések kezdeményezője. Úgy vélte, hogy a hamvasztás az egyház elveivel nem ellenkezik, közegészségügyileg feltétlenül kívánatos, mert vannak olyan baktériumok, amelyek a földben évtizedek múlva is fertőzőkké válhatnak (pl.: a lépfene), továbbá a kolumbáriumok maradandóbbak a temetőknél. 

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, feleségével közös sírban, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) temetőben nyugszik. Emlékbeszédét az MTA részéről Vámossy Zoltán tartotta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

 

Gyakran és szívesen tartózkodott Balatonfüreden, a fürdőkultúra nagy barátja, a füredi Anna-bálok állandó résztvevője, a füredi szanatórium tanácsadója volt. Szobra Balatonfüreden, a Gyógy-tér alatti rózsaligetben (terméskőből emelt támfalon, márvánnyal szegélyezett bronz dombormű, 1928) látható, de a városban utcát is elneveztek róla. 

Elismertség

A Budapesti Orvosegyesület titkára, alelnöke (1889–1893), elnöke (1893–1897). Az Országos Orvosszövetség alapító elnöke (1897-től). A balatonfüredi Orvosi Tanács elnöke. 

Szerkesztés

Az Országos Halotthamvasztó Egyesület alapító elnöke (1906-tól) és a Halotthamvasztás c. lap alapító szerkesztője. 

Főbb művei

F. m.: Villámgyógyászati tanulmányok. (Orvosi Hetilap, 1870 és külön: Pest, 1870)
A gyermekhűdés. – Paralysis infantilis. (Bp., 1874)
Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről. (Népszerű természettudományi előadások. Bp., 1881)
Kórodai tanulmányok az arczideg bántalmairól. (Bp., 1886)
A mellhártyalobokról, különös tekintettel az aetiológiára és a therápiára. (Klinikai füzetek. Bp., 1891)
A belgyógyászat kézikönyve. I–VI. köt. Írta többekkel. Szerk. Bókay Árpáddal és Korányi Frigyessel. (Bp., 1894–1900)
A dobhúr – chorda tympani – kór- és élettani viszonyai klinikai megfigyelések alapján. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1898. márc. 14.
megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1898)
Folytatólagos közlések a gerinczvelősorvadás kezelésére nézve. (Orvosi Hetilap, 1901 és külön: Bp., 1901)
Az idegrendszer betegségei. Kétly Lászlóval. (Magyar Orvosi Vademecum. II. köt. 2. rész. Bp., 1902)
Emlékbeszéd Laufenauer Károly l. tag felett. (Orvosi Hetilap, 1902 és külön: MTA emlékbeszédek. Bp., 1902)
A villamosság az orvosgyakorlatban. A XII. szünidei orvosi cursus megnyitó előadása. (Orvosi Hetilap, 1906 és külön: Bp., 1906)
A tuberculosisról. A XIII. szünidei orvosi cursus előadása. (Orvosi Hetilap, 1907 és külön: Bp., 1907)
Heveny ál-nyúltvelőbénulás és nyúltvelőbénulás egy-egy esete. (Orvosi Hetilap, 1908)
A belorvostannak és sebészetnek egymáshoz való viszonyáról. Balassa-előadás. (Orvosi Hetilap, 1909 és külön: Bp., 1909)
A hastyphus kezelése. (Orvosképzés, 1911)
A pleuritisekről. K. K. előadása 1912. júniusban, az orvostovábbképző tanfolyamon. (Budapesti Orvosi Ujság, 1912 és külön: Bp., 1912)
Megjegyzések a rheumás arcidegbénulás kóroktanához. (Orvosképzés, 1912)
Elsődleges, túltengéses biliaris májcirrhosis. (Orvosképzés, 1914)

 

ford.: Gerhardt, Karl: A gyermekbetegségek tankönyve. A 2. átd. kiad. után ford. Torday Ferenccel. (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára. 18. Pest, 1872). 

Irodalom

Irod.: Méltóságos csurgói br. K. K. egyetemi tanár úrnak 50 éves doktori jubileumára. Írták tisztelői s tanítványai. (Bp., 1913)
Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1927. febr. 20.)
Dalmady Zoltán: K. K. (Budapest Orvosi Újság, 1927)
Vámossy Zoltán l. tag beszéde csurgói báró K. K. l. tag ravatala előtt. (Akadémiai Értesítő, 1927)
Tornai József: K. K. (Gyógyászat, 1927)
Wenhardt János: K. K. (Orvosi Hetilap, 1927
és A Szentkirályi utcai Belgyógyászati Klinika. Bp., 2000)
Somogyi Helikon. (Kaposvár, 1928)
Bartha István–Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. (Bp., 1941)
Somogyi életrajzi kislexikon. (2. bőv. kiad. Kaposvár, 1981)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Gudenus János: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I–V. köt. (Bp., 1990–1999)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Vértes László: Veszprém megye Balaton-partjának orvostörténelméből. (Bp., 1999)
Leel-Össy Lóránt: A magyar neurológusok és neuropatológusok almanachja. 1800–2000. (Debrecen, 2001). 

Megjegyzések

Lexikonok téves születési helye: Csurgó (Somogy megye). Valójában Fehérvárcsurgón (Fejér megye, Móri járás) született. Ott volt gr. Károlyi József kastélya és uradalma, ahol intézőként dolgozott Kétli György, Kétly Károly édesapja! 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2015