Iskola

Hat elemi és négy polgári osztályt végzett, nyomdásznak tanult, majd kőműves segédlevelet szerzett (1933). A II. világháború után három hónapos pártiskolán tanult (1948), majd építőipari technikumot végzett (1956).

Életút

A Ganz Villamossági Művek (1933–1939), a csepeli Weiss Manfréd Művek kőművese (1939–1944), közben két évig katonai szolgálatot teljesített (1939–1941). A Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ, 1933-től), az MSZDP tagja (1935-től). A Ganz-gyárban kapcsolatba került a Weisshaus Aladár vezette, második legnagyobb, nem Moszkvából irányított magyarországi kommunista mozgalommal. Magyarország német megszállása (1944. márc. 19.) után Pestszenterzsébeten részt vett a fegyveres nemzeti ellenállási mozgalomban.

A II. világháború után az MKP tagja (1945), pestszenterzsébeti körzeti alapszervezeti titkár (1945–1946), az MKP Pestszenterzsébeti Bizottsága politikai munkatársa, ún. közigazgatási összekötője (1946–1948. jún.), a két munkáspárt „egyesülése” után az MDP Budapesti Bizottsága Szervezési Osztályának instruktora, alosztályvezetője (1948. jún.–1950. ápr.). A Gyárépítési Ipari Központ helyettes vezetője (1950. ápr.–1950. szept.), az Építésügyi Minisztérium Gyárépítési Főosztályának vezetője (1950. szept.–1952. máj. 24.). Építésügyi miniszterhelyettes (1952. máj. 24.–1956. júl.) az építésügyi miniszter első helyettese (1956. júl.–1965. jan. 15,) és az Építésügyi Minisztérium mb. vezetője (1956. dec. 24.–1957. máj. 9.).

Az MSZMP KB tagja (1959. dec. 5.–1966. dec. 3.). A Fővárosi Tanács tagja (1950–1974).

Elismerés

Magyar Munka Érdemrend (ezüst, 1950), Munka Érdemrend (1954 és 1955), Munka Érdemrend (arany, 1965; ezüst, 1970), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).