Család

Szülei: Kispéter Mihály mozdonyvezető, Szűcsborus Mária. Édesapját négy éves korában vesztette el, édesanyja Szolnok bombázásakor (†1944. jún. 2.) vesztette életét.

Felesége: 1943–1966: Szép Mária Margit.

Gyermekei, leánya: Kispéter Erzsébet; fia: Kispéter Mihály.

Iskola

Négy polgárit végzett, géplakatos-motorszerelői szakmunkásvizsgát tett. Tanulmányai befejezése után a Szolnoki MÁV Főműhely gépszerelője 1937-től profi labdarúgó. Az 1950-es években az Élelmiszeripari Minisztériumban dolgozott. 

Életút

A Móravárosi TE (1935–1937), a Szegedi Atlétikai Klub, ill. a Szeged FC (1937–1939), a Szolnoki MÁV (1939–1945), a Debreceni VSC (1945–1947), az FTC labdarúgója (1947–1957); középhátvéd. Az FTC-ben összesen 291 mérkőzésen szerepelt (1947. febr. 23.–1957. aug. 4.: 215 bajnoki, 54 nemzetközi, 22 hazai díjmérkőzés; 9 gól). 11-szeres magyar válogatott (1941. ápr. 6.–1953. okt. 4.), 13-szoros vasutas válogatott (1946–1947). Magyar bajnok (1948/49), magyar bajnoki 2. (1949/50), háromszoros magyar bajnoki 3. (1941/42, 1947/48 és 1955); Magyar Kupa-győztes (1941); Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1956).

A Ganz-MÁVAG edzője (1957–1963), a Budapesti Honvéd vezetőedzője (1963–1966). Edzőként, a Budapesti Honvéddel magyar bajnoki 2. (1963 ősze és 1964); Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1964). 

Szegeden született, a Móravárosi TE-ben kezdett el futballozni (1935-től; 1936-tól már az I. csapatban játszott). A Szegedi AK amatőr és a Szeged FC profi játékosa (1937–1939), majd a Szolnokhoz igazolt, mert Szegeden nem kapott állást. A Szolnok legendás csapatának tagja (1940 őszén valamennyi bajnoki mérkőzésén játszott, 1941/42-ben bajnoki 3. helyezésig és kupagyőzelemig, valamint vasutas bajnokságig jutott). Németország ellen, egy tragikus vereséggel véget ért mérkőzésen mutatkozott be a magyar válogatottban (Köln, 1941. ápr. 6.: Németország–Magyarország 7:0; később játszott még egy nagy gólarányú vesztett találkozón; Budapest, 1943. nov. 7.: Svédország–Magyarország 7:2; a legnagyobb gólarányú győzelem, amelyen pályára lépett, Újpest, 1948. jún. 6.: Magyarország–Románia 9:0). A II. világháború után egy rövid ideig Debrecenben élt (a DVSC játékosa volt: 1945–1946), majd az FTC-hez igazolt. Szerepelt az 1947/48. évi bajnoki 3., az 1948/49. évi bajnok és az 1949/50. évi bajnoki 2. helyezett csapatban (1949/50-ben az FTC ÉDOSZ néven versenyzett). A bajnokcsapatban 17-szer lépett pályára (és egy gólt szerzett). Visszavonulása után a Ganz-MÁVAG-nál és a Budapesti Honvédnál működött (a kispestiekkel bajnoki 2. helyeket és kupagyőzelmet szerzett). 

Emlékezet

Budapesten (Józsefváros, VIII. kerület Salétrom utca 6.) élt és tevékenykedett. A tatai edzőtáborban, szívrohamban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Emlékét őrzi a FTC Utánpótlás Centrumban a Kispéter Mihály-pálya (Budapest XI. kerület Kismartoni út 4.). A pályán domborművét is elhelyezték (Krisztiáni Sándor alkotása, 2002).

Személye felbukkan Ferdinandy György elbeszélésében (az 1950-ben játszódó Egyfordulós bajnokság c. novella valós történeten alapul. A hatalom az FTC működését igyekezett teljesen ellehetetleníteni. Az ÉDOSZ névre átkeresztelt klubot az 1950. évi egyfordulós bajnokságban akarták az NBI-ből kiűzni. Az ÉDOSZ-Fradi azonban ellenállt a nyomásnak, s elsősorban Kispéter Mihály önfeláldozó védekező játéka révén a 10. helyen végzett…).