Kiss Ferenc
Kiss Ferenc

2024. december 6. Péntek

Kiss Ferenc

irodalomtörténész, kritikus

Születési adatok

1928. november 11.

Tiszapéterfalva, Ugocsa vármegye

Halálozási adatok

1999. október 30.

Budapest

Temetési adatok

1999. november 11.

Budapest

Farkasréti református temető


Család

Szegényparaszti családból származott. Sz: Kiss Sándor, Homoki Ida. F: Papp Júlia, az MTA Könyvtára könyvtárosa. Fia: Kiss Ferenc; leánya: Kiss Júlia. 

Iskola

Középiskoláit Beregszászon és Debrecenben végezte, a Debreceni Református Kollégiumban éretts. (1948). A Debreceni Tudományegyetemen magyar–történelem szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1952), az irodalomtudományok kandidátusa (1978). 

Életút

A Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Irodalomtörténeti Intézete tanársegéde (1952–1954), az MTA–TMB-n Barta János aspiránsa (1954–1957). Az ELTE BTK 20. századi Magyar Irodalom Tanszéke tud. segédmunkatársa (1957–1962), az MTA Irodalomtörténeti Intézete, ill. Irodalomtudományi Intézete tud. munkatársa (1962–1978), tud. főmunkatársa (1978–1984). A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Irodalom Tanszéke tanszékvezető főisk. tanára (1984–1985), emeritusz professzora (1994–1997). A forradalom és szabadságharc alatt a debreceni Csokonai Rádió vezetője (1956. okt.–nov.), a Legfelsőbb Bíróság 8 hónap börtönre ítélte, előzetes letartóztatásban volt (1957. máj.–dec.). 

20. századi magyar lírával, kortárs magyar költészettel, elsősorban József Attila (1905–1937) és Kosztolányi Dezső (1885–1936) munkásságával foglalkozott. Különösen értékes Kosztolányi prózaírói tevékenységét feldolgozó monográfiái. Irodalomelméleti dolgozatai és kritikái is jelentősek. Súlyos betegsége (1985-ben agyvérzést kapott) nyugdíjazták, felépülése után visszatért, több kötettel jelentkezett: Kosztolányi szabadkai kapcsolatain kívül alapvető írásokat közölt Csoóri Sándor és Nagy László művészetéről. Néhány írása Peres Ádám néven jelent meg. 

Emlékezet

Budapesten (II. kerület Bogár utca 10/a) élt és tevékenykedett, de munkássága Debrecenhez is kötődik. A Magyar Írók Szövetsége 70. születésnapján köszöntötte (1998-ban), a budapesti Eötvös-kollégiumban emlékkonferenciát rendeztek tiszteletére (2012. máj.-ban). 

Elismerés

Ady Endre-jutalom (1979), József Attila-díj (1984), Bethlen Gábor-díj (1995), Márton Áron-emlékérem (1997). 

Főbb művei

F. m.: Megjegyzések Veres Péter Rossz asszony c. novellájához. (Alföld, 1954)
Néhány szó a „Felhők”-ről. (Irodalomtörténet, 1955)
Veres Péter: Számadás. (Alföld, 1956)
József Attila ritmikája. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1957 és külön: Bp., 1957)
Jókai Mór: Az új földesúr. (Irodalomtörténet, 1958)
Alkotás vagy öncsonkítás? Újabb líránk ritmikai problémái. (Kortárs, 1960)
Az irodalmi színpadok ügyében. – Ady irodalompolitikája. (Kortárs, 1961)
Hogyan „plagizált” Juhász Gyula? (Alföld, 1961)
A beérkezés küszöbén. Babits, Juhász és Kosztolányi barátsága. Kismonográfia. (Irodalomtörténet füzetek. 37. Bp., 1962)
Hódítás vagy öncsalás? Legújabb líránk állapotáról. – Új szempontok a magyar vers rendszerezésében. (Kortárs, 1962)
A „Külvárosi éj.” (Irodalomtörténeti Közlemények, 1962)
Legújabb líránk állapotáról. – Veres Péter olvasónaplójáról. (Alföld, 1963)
A hagyomány szerepe a mai mértékben. (Kortárs, 1963)
A szocialista kritika történetéből. (Valóság, 1964)
Radnóti patriotizmusa. (Tiszatáj, 1964)
Juhász Gyula. – Tóth Árpád. (A magyar irodalom története. Bp., 1965)
Kosztolányi és a Nero. (Új Írás, 1965)
Gondolatok a kritikáról. (Jelenkor, 1965)
Bálint György Oláh Gáborról. (Alföld, 1965)
A József Attila-irodalom újabb fejleményei. – Napjaink irodalmi szociográfiája. – Benjámin László. (Kortárs, 1965)
A „Mostoha.” Ismeretlen Kosztolányi-torzó. (Új Írás, 1966)
Tragikum és poézis az Aranysárkányban. (Filmkultúra, 1966)
Párbeszéd Juhász Ferenc költészetéről. (Kortárs, 1966)
A szerep-líra klasszikus ciklusa. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967)
A „Dőlt vitorla” költője. (Új Írás, 1967)
Kosztolányi magyarság-élménye. (Kortárs, 1968)
A „Szeptemberi áhítat.” (Jelenkor, 1968)
Káromkodásból katedrális. Nagy László költészete. (Valóság, 1968)
Az áhítat költője. Tóth Árpádról. (Kortárs, 1968)
Esti Kornél és a Kosztolányi-novella. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1969)
Az „Édes Anna.” (Jelenkor, 1969)
Irodalomkritikánk 1945–1948-ban. (Valóság, 1970)
Utassy József: Tüzem, lobogóm. (Kortárs, 1970)
A „Pacsirta.” (Üzenet, 1971)
Részletek legújabb kritikánk történetéből. (Kritika, 1971)
Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. (Tiszatáj, 1971)
Művek közelről. Tanulmányok, kritikák. (Elvek és utak. Bp., 1972)
Kosztolányi Dezső levelezéséből. – Kosztolányi, az esztéta. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1972)
Illyés Gyula: Tiszták. – Illyés Gyula „Gyalogút”–ja. – Nagy László: Ég és föld. (Tiszatáj, 1972)
Egy novellatípus teherbírása. Kosztolányi: Fürdés. – Hagyomány és mérték. (Kortárs, 1972)
A Vajdaságtól Budapestig. Dudás Kálmánról. Peres Ádám néven. (Kortárs, 1972)
A tekintély értelme. Komlós Aladárról. (Élet és Irodalom, 1972. dec. 9.)
Kritikánk tagozódása. – Kritikánk és a líra. (Tiszatáj, 1973)
Buda Ferenc költői arcképéhez. (Napjaink, 1973)
Nagy László: Versben bujdosó. – Kormos István. (Kortárs, 1973)
Kosztolányi, az újságíró. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1974)
Az olvasó nevében. A mai magyar költészetről. (Napjaink, 1974)
Népművészet és közművelődés. A folklór és a mai magyar költészet kapcsolata. (Tiszatáj, 1974)
A folklór mai szerepe – s a rossz munkamegosztás. Vitaindító írás. (Élet és Irodalom, 1974. máj. 25.)
Egy vers margójára. Illyés Gyuláról. (Élet és Irodalom, 1974. nov. 30.)
„Ki vitte többre itt a teremtésben?” A mai magyar költészetről. (Népszava, 1974. ápr. 13.)
Nagy László ötvenéves. (Napjaink, 1975)
Ki tévedt el? Legújabb líránkról. (Tiszatáj, 1975)
Kosztolányi, a kritikus. Születésének 90. évfordulóján. (Korunk, 1975)
Örök körben. Simon Istvánról. (Élet és Irodalom, 1975. júl. 12.)
Palotai Erzsiről. (Népszava, 1975. febr. 9.)
Kosztolányi Dezső: Nero. (Literatura, 1976)
Életértékű halottsiratók. Ratkó József: Törvénytelen halottaim. (Napjaink, 1976)
A mindenség választott fia. Nagy László költészetéről. (Forrás, 1976 és Látóhatár, 1976)
Kosztolányi regényei. Kand. értek. (Bp., 1977)
Ady a „homo aesteticus” felől. (Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról. Bp., 1977)
Kosztolányi publicisztikája a világháború éveiben. – A novellaelemzés új módszerei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1977)
Kosztolányi és a Pardon-rovat. (Valóság, 1977)
Az érett Kosztolányi. Monográfia. (Irodalomtörténeti Könyvtár. 34. Bp., 1979)
Ágh István költészete. (Alföld, 1980)
Esti Kornél évei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981)
Somogyi Tóth Sándor: Próféta voltál, szívem. (Alföld, 1981)
„A kétely nemzedéke vagyunk.” Beszélgetés Ágh István költővel. (Napjaink, 1982)
A vers-értés iskolája. (Kortárs, 1983)
„Perzselő szomjat kelteni a jóra.” Weöres Sándorról. (Napjaink, 1983)
Interferenciák. Tanulmányok, kritikák. (Bp., 1984)
„Fölrepülni rajban”. Tanulmányok. (Bp., 1984)
Kosztolányi hűsége. (Honismeret, 1985)
Ágh István: Keseredik a föld héja. (Kortárs, 1985)
Csoóri Sándor. Monográfia. (Bp., 1990)
Bibó gondolatai. (Hitel, 1990)
Az egység akadályai. 1–4. (Kortárs, 1991)
Túléljük-e? Naplórészletek. 1–2. (Kortárs, 1992)
…elég, eltemetünk magunk! Napló Nagy László haláláról. (Kortárs, 1993)
Naplórészletek. (Kortárs, 1994)
És Szabadka… Tanulmányok, kritikák. Pomogáts Béla K. F. jelenléte c. bevezető tanulmányával. (Debrecen, 1994)
Írások Nagy Lászlóról. (Bp., 1993)
Kosztolányi-tanulmányok. (Miskolc, 1998). 

Irodalom

Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Pomogáts Béla: K. F. hatvanéves. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1989)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Szerk. Fazekas István. (Bp., 1989)
Pomogáts Béla: K. F. jelenléte. (Alföld, 1992)
Görömbei András: K. F. írásai Nagy Lászlóról. (Hitel, 1995)
Szegedi Tanárképző Főiskola. 1873–1998. Történet. Almanach. Szerk. Apróné Laczkó Katalin és Pitrik József. (Szeged, 1998)
K. F. (Magister Emeritus. Szeged, 1997)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1999. nov. 2.)
Deme Tamás: K. F. irodalomtörténész halálára. (Nyelvünk és Kultúránk, 1999)
Nagy Gáspár. K. F. fejfájára. Vers. (Kortárs, 2000)
Görömbei András: Búcsú K. F.-től. (Hitel, 2000)
Matúz Viktória: K. F. Illyés Gyula-képe. (Studia Litteraria, 2002)
Kántor Lajos: Péterfalvától Kolozsvárig. K. F. közelében. (Hitel, 2011)
Papp Endre: K. F. irodalomszemlélete. (Hitel, 2012)
Lengyel János: K. F.-emlékülés az Eötvös Collegiumban. (Nyelvünk és Kultúránk, 2012)
Lengyel János: K. F.-emlékülés Budapesten. (Kapu, 2012)
K. F.-emlékkönyv. Emlékkönyv dr. K. F. irodalomtörténész, író, kritikus, tanár 85. születésnapja alkalmából. Szerk. Bakos István és Ifj. Kiss Ferenc. (Bp., 2013)
Petrik Béla: Ilia Mihály és K. F. levele mellé. (Magyar Szemle, 2013)
Petrik Béla: „…a belőtt puskák feléje hordanak…” K. F. felszólalása az 1972-es Debreceni Irodalmi Napon. (Hitel, 2013). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2015

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője