Kiss Géza
Kiss Géza

2020. október 23. Péntek

Kiss Géza, kákicsi

református lelkész, néprajzi író

Névváltozatok

Kákicsi Kiss Géza 

Születési adatok

1891. február 26.

Kákics, Baranya vármegye

Halálozási adatok

1947. április 28.

Pécs


Család

Sz: kákicsi Kiss József (†1915) református lelkész, a kákicsi gyülekezet prédikátora. 

Iskola

A Pápai Református Teológiai Akadémián (1909–1913), Lipcsében (1912–1913), a budapesti tudományegyetemen tanult (1914–1915), Pápán református lelkészi vizsgát tett (I.: 1915; II.: 1916). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1938). 

Életút

Pápán (1913–1914), Budapesten segédlelkész (1914–1915), apja halála után, a kákicsi gyülekezet lelkipásztora (1915–1947). 

Az ormánysági nép nyelvjárásával, életmódjával, anyagi és szellemi kultúrájával foglalkozott, az ormánysági tájszótár anyagának összegyűjtője (1937-től). Írásaiban elsőként hívta fel a figyelmet az egyke egyház- és néppusztító veszélyeire. Baráti kapcsolatban állt Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Móricz Zsigmonddal és Arvi Järventaus finn íróval, akik parókiáján gyakran meglátogatták. 

Az Ormányság (= Ormánság) sajátosságait bemutató írásai igen nagy hatást gyakoroltak a két világháború közötti magyarság szellemi életére. Kutatásai szerint az egykézés hagyománya Mária Terézia rendeleteire vezethető vissza: a jobbágyfelszabadítással a parasztok földhöz juthattak, de csak a termőföldjük arányaiban részesedhettek egyéb, közhasználatú területekből (pl.: gyümölcstermesztés, halászat, méhészet). A parasztgazdaságok arra törekedtek, hogy a föld, a kisbirtok egy kézben öröklődjön tovább, a testvérek között szétosztott aprótelkek ugyanis életképtelenek. A családok egy, egészséges fiúutódra törekedtek, és minden létező legális és illegális módszerrel igyekeztek megakadályozni a testvérek születését. A gyermekek fogyása együtt járt a népi hagyományok pusztulásával, az egyetlen gyermek óvása és a korban hozzáillő gyermektársaság hiánya aszociális magatartás kialakulásához és öngyilkosságokhoz vezetett. 

Emlékezet

Pécsett hunyt el, a kákicsi református temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). A kákicsi lelkészlak falán emléktábláját helyezték el. Emlékét őrzi sellyei Kiss Géza Ormánysági Múzeum (1966-tól) és a Kiss Géza Általános Iskola és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola az iskolában emléktábláját is elhelyezték. Munkásságát rokona, Kiss Z. Géza (1924–2008) folytatta tovább. 

Elismerés

A Magyar Néprajzi Társaság Nagy Ezüstérme. 

Főbb művei

F. m.: Új Magyarország és keresztyénség. Protestáns családok számára. (Bp., 1915)
Az Ormányság. 1–2. Néprajzi tanulmány. (Protestáns Szemle, 1927)
Sugárka. K. G. meséi. (Bp., 1928)
A gyermek lelkivilága. Tanulmány. Bp., 1929)
Az egyke kérdéshez. (Protestáns Szemle, 1929)
Az ormánysági népviselet. (Ethnographia-Népélet, 1931 és külön: Bp., 1931)
Az „egyke”. – Az egyke okai. – Adatok az egyke kérdéshez. (Protestáns Szemle, 1934)
Talpas-Szentegyházak, kőtemplomok. Kákics kőtemploma százados ünnepén. (Kálvin Könyvtár. 17. Bp., 1937)
Ormányság. Monográfia. 8 táblával, 1 térképmelléklettel. (Bp., 1937)
Ormánysági szótár. K. G. szótári hagyatékából szerk. Keresztes Kálmán. 12 táblával. (Bp., 1952)
Ormányság. Monográfia. 8 táblával, 1 térképmelléklettel. Hasonmás kiad. (Pécs, 1979)
A lélek harangja. Vál. írások. Vál., sajtó alá rend. Achsné Kiss Gizella és Varga Domokos. (A Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya kiadványa. Bp., 1984)
Ormányság. Sajtó alá rend. Andrásfalvy Bertalan. (A magyar néprajz klasszikusai. Bp., 1986). 

Irodalom

Irod.: Achs Károlyné Kiss Gizella: K. G. (Ethnographia, 1982)
Andrásfalvy Bertalan: K. G. emlékezete. (Honismeret, 1982)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2015