Család

Sz: Kiss György csizmadia, Gubicza Irma. Testvére: Kiss Margit, Kiss Irma és Kiss Ilona. F: 1945-től Kósa Ilona, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője. Fia: Kiss Károly (1949–) közgazdász.

Iskola

Budapesten hat elemi osztályt végzett, majd cipész segédlevelet szerzett (1922), a moszkvai Nemzetközi Lenin Iskolán tanult (1931–1932).

Életút

A kelenföldi hadfelszerelési gyár bakancs- és cipészüzemének inasa (1916–1918), a budapesti Korondi Cipőgyár, a Biermann Cipőgyár (1922–1939), a budapesti Tátra utcai Nizza Cipőkülönlegességek Gyára (1939–1943), a Ládi Cipőgyár bőrmunkása (1943–1945).

A Bőripari Munkások Szövetsége (1918), az MSZDP (1922), az illegális KMP tagja (1923), részt vett a párt legális szervezete, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakításában (1925). Politikai tevékenysége miatt öbb ízben bebörtönözték (1925. szept.–1927. júl.; 1929. jún.–1930. dec.; 1932. máj.–1934. jún.). A KMP északi területi bizottságának tagja (1928), a KMP KB tagja (1932. máj.–1934. jún.). Szülőföldjét jelölték ki számára kényszerlakhelyül, de illegálisan Budapesten élt, a párt is megszakított vele minden kapcsolatot (1934. jún.–1941. máj.). Hamis névhasználat miatt Kistarcsára, majd Nagykanizsára internálták (1941. máj.–1943 nyara), az ország német megszállását követően újra internálták (1944. márc. –1944. szept.). Rajk László ismét bevonta a KB budapesti tevékenységébe (1944. szept.), részt vett a fegyveres nemzeti ellenállási mozgalomban (1944. szept.–1945. jan.).

A II. világháború után a Budapesten megalakult KB tagja (1945. jan. 19.–1945. febr. 22.), majd az MKP KV tagja (1945. febr. 22.–1956. okt. 31.). Az MKP KV Káder Osztálya vezetője (1945. febr. 22.–1946. okt. 1.). Az MKP PB tagja (1945. máj. 22.–1946. szept. 28.). Az MKP, ill. az MDP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) elnöke (1946. okt. 1.–1956. okt. 31.). Az MDP KV Káder Osztálya vezetője (1949. máj. 30.–1950. máj. 31.), az MDP KV Szervező Bizottsága (1950. máj. 31.–1953. jún. 28.), az MDP PB tagja (1951. márc. 2.–1953. jún. 28.). Külügyminiszter (1951. máj. 15.–1952. nov. 14.), a Minisztertanács elnökhelyettese (1952. nov. 14.–1953. júl. 4.), az ún. júniusi fordulat után kimaradt a legfőbb vezető testületekből, majd ismét az MDP PB tagja (1956. júl. 18.–1956. okt. 31.).

A forradalom és szabadságharc alatt az MDP Elnöksége tagja (1956. okt. 28.–1956. okt. 31.). A forradalom leverése után az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága tagja (1956. nov. 7.–1957. jún. 29.). Az MSZMP KB Szervező Bizottsága vezetője (1956. nov. 11.–1957. febr. 26.) és az MSZMP KB tagja (1956. nov. 11.–1983. dec. 5.). Az MSZMP KB titkára (1957. febr. 26.–1961. szept. 12.). Az MSZMP PB tagja (1957. jún. 29.–1962. aug. 16.).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Nagy-Budapest, 1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.). Az MKP nemzetgyűlési (Nagy-Budapest, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.), az MDP, ill. az MSZMP országgyűlési képviselője (Nagy-Budapest, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Zala megye, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.). A budapesti törvényhatósági bizottság tagja (1945–1949), alelnöke (1948). Az Elnöki Tanács elnökhelyettese (1949. aug. 23.–1951. máj. 15. és 1958. nov. 26.–1961. okt. 7.). Az Elnöki Tanács titkára (1961. okt. 7.–1967. ápr. 14.). A Szakszervezetek Országos Tanács alelnöke (1967. máj. 6.–1983. dec. 4.). A Magyar Szolidaritási Bizottsága alelnöke (1970–1983).

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP KB nevében Korom Mihály, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, a SZOT és a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége nevében Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, a barátok, harcostársak nevében Kroó László búcsúztatta.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), Munka Érdemrend (1963), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (arany, 1967 és 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1978), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1981 és 1983).