Kmoskó Mihály
Kmoskó Mihály

2020. október 22. Csütörtök

Kmoskó Mihály

orientalista, római katolikus pap

Születési adatok

1876. augusztus 29.

Illava, Trencsén vármegye

Halálozási adatok

1931. április 8.

Pusztazámor, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Temetési adatok

1931. április 10.

Pusztazámor


Család

A trencséni gimnáziumban éretts. (1893), a bécsi Pázmáneumban teológiát végzett (1893–1897), az Augustineumban tanult tovább (1897–1898), pappá szentelték (1898. okt. 17.), Bécsben teológiai doktori okl. szerzett (1899), a bécsi tudományegyetem ösztöndíjával Bejrútban, Jeruzsálemben (1899–1900), Oxfordban és Londonban orientalisztikát tanult (1900–1902). A budapesti tudományegyetem Hittudományi Karának ún. bekebelezett doktora (1907). A zsidók politikai és vallási élete Nagy Sándortól Pompeiusig tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1908), Az MTA tagja (l.: 1922. máj. 11.).

Iskola

A budapesti központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője (1904–1909); egyúttal a budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1908–1909). Berger János (1841–1909) halála után a Hittudományi Karon az ószövetségi szentírástudomány mb. tanára (1909–1910), r. tanára (1910. máj. 18.–1914. dec. 8.) a héber nyelv és a keleti nyelvek ny. r. tanára (1914. dec. 9.–1923. aug. 21.), a Bölcsészettudományi Karon a sémi filológia ny. r. tanára (1923. aug. 21.–1931. ápr.); közben a Kar dékánja (1918–1919). Pusztazámori plébános (1923–1929).

Életút

A sémi filológia, a sémi népek ősvallásának, a zsidóság hellenizmus kori és kora középkori történetének nemzetközileg is jelentős kutatója. Tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban az Ószövetség arámi és héber nyelvű forrásainak filológiai vizsgálatával, az ókeresztény szír egyházatyák munkásságával, a szír egyház megalakulásával és korai történetével foglalkozott. Nevéhez fűződik – többek között – Hammurapi törvénykönyvének első magyar fordítása (1911). Később érdeklődése az eurázsiai sztyeppei népek, különösen a vándorló magyar törzsek története felé fordult. Összegyűjtötte és kiadta a magyarságra vonatkozó keleti (szír, arab és perzsa) forrásokat. Jelentős közéleti szerepet játszott: az I. vh. idején törökországi és palesztinai missziót vállalt, amelynek célja a központi hatalmak hittérítő tevékenységének előkészítése volt. A Tanácsköztársaság idején Lengyelországba távozott, ahol befolyását latba vetve sikertelenül próbált fellépni a Felvidék elcsatolása ellen. A proletárdiktatúra bukása után (1919) tevékenyen bekacsolódott a politikai életbe, jelentős szerepet játszott a szélsőjobboldali antiszemita mozgalmakban. Élete végén Pusztazámorra vonult vissza, ott is hunyt el, a helyi temetőben nyugszik. Emlékét Pusztazámoron utca őrzi. A Szent István Akadémia tagja (r.: 1915).

Emlékezet

A Kereszt Jegyében c. fővárosi katolikus folyóirat szerkesztője (1902. júl.–okt.).

Főbb művei

F. m.: A Ghetto-zsidóság világából. (Magyar Sion, 1904)
Adalékok az eredeti bűn dogma-történetéhez zsidó és keresztény forrásokból. (Hittudományi Folyóirat, 1905/06)
A zsidók politikai története a hellenizmus kezdetén. Kritikai tanulmány Flavius Josephus archaeológiája adatairól. (Bp., 1906)
Apocalypsis Baruch. Vita S. Simeonis Bor-Sabba e’Testamentum Adae. (Paris, 1907)
Az elefantinei zsidók levele a jeruzsálemi perzsa helytartóhoz. (Hittudományi Folyóirat, 1908)
Unu-Amon papyrusa. (A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből. 75. Bp., 1909)
A nesibini hittudományi főiskola virágzási kora a diabenei Henana idejében. (Hittudományi Folyóirat, 1909)
Hamurabi törvényei. Szerk. Bochkor Mihály. Ford. K. M. 1 metszettel. (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog- és Társadalomtudományi Szakosztályának kiadványai. 2. Kolozsvár, 1911)
A babeli harmonia praestabilita eszméje a panbabylonisták felfogása szerint. (A Filozófiai Társaság Közleményei. Bp., 1911)
Tolsztoj Isten-eszméje. (Hittudományi Folyóirat, 1911)
Az emberiség első írott szabadságlevele. Urukagina lagasi király reformjai. (Értekezések a philosophiai és társadalmi tudományok köréből. I. 3. Bp., 1913)
Assyria újabb uralkodóinak assuri feliratai. (Hittudományi Folyóirat, 1913)
A sumírek. (Turán, 1913)
Az agadéi dynastia és a sémi uralom kezdetei Mezopotámiában. (Történeti Szemle, 1914)
A sémi népek ősvallásának főbb problémái. (A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből. 90. Bp., 1915)
Ágoston Péter: A zsidók útja. (Katholikus Szemle, 1917)
Néhány fontosabb messiási jövendölés magyarázata. (Keresztény kiskönyvtár. 24–25. Bp., 1918)
A zsidóság Messiása és a kereszténység megváltója. (Keresztény kiskönyvtár. 26–27. Bp., 1918)
Hogyan zsidósodott el Magyarország? Tanulmány. (Bp., 1919)
Miért lett antiszemitává a magyar középosztály? Röpirat. (Bp., 1919)
A zsidóság világuralmi törekvései. (Ébredő Magyarok Egyesületének Könyvtára. 1. Bp., 1921)
Góg és Magóg. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1923. jan. 8.)
Gardízi a törökökről. (Századok, 1927)
Muhamed al-Aufí anekdota-gyűjteménye negyedik részének XIV. fejezete. (Történeti Szemle, 1929)
Az iszlám keletkezése. (Kincsestár. A Magyar Szemle Társaság Kiskönyvtára. 17. Bp., 1929)
Mohamedán írók a steppe népeiről. I/1–I/2. Szerk. Zimonyi István. (Magyar Őstörténeti Könyvtár. 10 és 13. Bp., 1997 és 2000)
A zsidóság világuralmi törekvései. Hasonmás kiad. (Bp., 2000)
Szír írók a steppe népeiről. Szerk. Felföldi Szabolcs. (Magyar Őstörténeti Könyvtár. 20. Bp., 2004)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013