Kniezsa István
Kniezsa István

2020. október 22. Csütörtök

Kniezsa István

nyelvész

Születési adatok

1898. december 1.

Trsztena, Árva vármegye

Halálozási adatok

1965. március 15.

Budapest

Temetési adatok

1965. március 18.

Budapest

Farkasrét


Család

Szlovák nemzetiségi családból származott. Sz: Kniezsa Péter, Stefanidesz Cecília. Testvére: Kniezsa János. F: Koller Gabriella. Leánya: Kniezsa Veronika (1937–) nyelvész, kandidátus.

Iskola

Középiskoláit Nyitrán végezte, érettségi vizsgálata után részt vett az I. vh.-ban (1916–1918), súlyosan megsebesült (jobb kézfeje megbénult, de Győrött tovább szolgált a hadseregben; 1921-ig). A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – jogot tanult (1923–1924), bölcsészdoktori okl. szerzett (1928), tanulmányait a berlini egyetemen egészítette ki (Max Vasmer tanítványaként, 1928–1930). A szláv filológia, különös tekintettel a nyugati szláv nyelvekre tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1934). Az MTA tagja (l.: 1939. máj. 12.; r.: 1947. jún. 6.).

Életút

A budapesti államrendőrség irodai segédtisztje (1921–1927). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Könyvtára (= Országos Széchényi Könyvtár) gyakornoka (1930–1934), könyvtári őre (1934–1940); közben a varsói, a krakkói és a lembergi egyetem ösztöndíjasa (1930–1931 és 1934–1935). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1934–1938), a szláv filológia c. ny. rk. tanára (1938–1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a szláv filológia ny. r. tanára (1940–1941). A kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet ügyvezető igazgatója (1941–1944), a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK Szláv Filológiai Intézete ny. r. tanára (1941–1952), egy. tanára (1952–1965) és a Tanszék vezetője (1949–1965), a BTK dékánja (1956–1957). Tudományos pályafutásának kezdetén a magyar helyesírás történetével foglalkozott, később érdeklődése a magyarság 10–15. sz. településtörténete és az ezzel összefüggő hely- és névkutatás felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a Kárpát-medence helynévanyagának vizsgálata terén, levéltári alapkutatásai után elkészítette a 11. sz.-i Magyar Királyság nemzetiségi térképét, és összeállította a korabeli helységnevek tipológiáját és kronológiáját. Nevéhez fűződik a többnemzetiségű vidékek etnikumaira jellemző, ún. párhuzamos helynévadás jelenségének részletes feltárása és elemzése. Erdélyi magyar, szláv és román települések keletkezéstörténetének összefüggéseit, valamint a magyar és szláv (szlovák és ruszin) családnevek rendszerének sajátosságait is vizsgálta. Nagy műve, A magyar nyelv szláv jövevényszavainak monográfiája részben kéziratban maradt (csak az I. kötete jelent meg, 1955-ben).

Emlékezet

Budapest élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Hagyatéka az örökösök óhaja szerint egyben maradt, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szlavisztikai Intézetébe került (1996-ban). Néhány műve a Lucidus Kiadó gondozásában újra megjelent (tanítványa, Kiss Lajos szerkesztésében, 2000–2003).

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (1942). A Magyar Nyelvtudományi Társaság titkára (1944–1948), alelnöke (1950–1953), elnöke (1953–1959). A helsinki Finnugor Társaság (= Suomalais-ugrilainen Seura) tagja. A Fédération des Sociétés Historiques de l’Europe Orientale szláv őstörténeti szótárbizottságának tagja.

Elismerés

Kossuth-díj (Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig c. művéért, 1953).

Szerkesztés

Az Études Slaves et Roumaines (1948–1949) és a Studia Slavica c. folyóiratok főszerkesztője (1955–1965).

Főbb művei

F. m.: A nyugat-magyarországi besenyők kérdéséhez. (Domanovszky Emlékkönyv. Bp., 1927)
A magyar helyesírás a tatárjárásig. Monográfia és egy. doktori értek. is. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. 25. Bp., 1928
hasonmás kiad. 1977)
A szláv tudományos élet és a magyarság. (Jancsó Benedek Emlékkönyv. Szerk. Asztalos Miklós. Bp., 1931)
A szlávok. (Kincsestár. A Magyar Szemle Társaság Kiskönyvtára. 26. Bp., 1932)
A magyar zs hang eredete. 1–2. (Magyar Nyelv, 1933 és külön: Bp., 1933)
A tót és lengyel költözködő pásztorkodás magyar kapcsolatai. (Ethnographia, 1934)
Újabb vélemények a magyar nyelv szláv jövevényszavainak eredetéről. (Nyelvtudományi Közlemények, 1935)
Pseudorumänen in Pannonien und in den Nordkarpathen. (Études sur l’Europe Centre-Orientale Ostmitteleuropäische Bibliothek. 2. Bp., 1936)
Magyar hatás a kaj-horvát keresztény terminológiában. (Nyelvtudományi Közlemények, 1936)
Zur Frage der gepidisch–rumänischen Symbiose in Siebenbürgen. (Études sur l’Europe Centre-Orientale Ostmitteleuropäische Bibliothek. 2. Bp., 1937)
Westungarische Ortsnahmen. (Ungarische Jahrbücher, 1937)
Ungarns Völkerschaften im XI. Jahrhundert. (Études sur l’Europe Centre-Orientale Ostmitteleuropäische Bibliothek. 16.
rövidítve magyarul: Magyarország népei a XI. században. 1 térképmelléklettel. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. II. köt. Bp., 1938 és külön: Bp., 1938)
Gepidák voltak-e a székelyek? (Magyar Családtörténeti Szemle, 1939)
Cirill betűs szláv szövegek nemzetközi tudományos átírása. (Magyar Könyvszemle, 1939 és külön: Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai. 8. Bp., 1939)
Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. (Századok, 1939)
A magyarság és a nemzetiségek. (A Pesti Hírlap könyvtára. Az ezeréves Magyarország. Bp., 1939
2. kiad. 1940)
A megtelepedett magyarság népi akarata. (Magyar Művelődéstörténet. I. köt. Bp., 1939
hasonmás kiad. Szekszárd, 1993)
Szent István-kultusz és a szlovákok. (Kisebbségi körlevél, 1940)
Kódexeink hangjelölése. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1940. máj. 6.)
Erdély földrajzi nevei. (Erdély. Szerk. Deér József. Bp., 1940
és külön: Bp., 1940
németül és olaszul is)
Adalékok a magyar–szlovák nyelvhatár kérdéséhez. 6 táblával. (Bp., 1941
németül: Zur Geschichte der slowakisch ethnischen Grenze. Études sur l’Europe Centre-Orientale Ostmitteleuropäische Bibliothek. 30. Bp., 1941)
Erdély a honfoglalás korában és a magyarság megtelepedése. (Erdély és népei. Szerk. Mályusz Elemér. Bp., 1941)
A szlávok őstörténete. – Magyar–szláv nyelvi érintkezések. (A magyarság és a szlávok. Szerk. Szekfű Gyula. Bp., 1942)
A szláv apostolok és a tótok. (A Magyar Történettudományi Intézet 1942. évi Évkönyve. Bp., 1942
németül: Die Slawenapostel und die Slowaken. Études sur l’Europe Centre-Orientale Ostmitteleuropäische Bibliothek. 39. Bp., 1942)
A magyar–délszláv kapcsolatok kutatása. (Balkán Könyvtár 1. Magyarország és a Balkán. A magyar tudomány feladatai Délkelet-Európában. Szerk. Gál István. Bp., 1942)
Erdély víznevei. 2 térképpel. (Az Erdélyi Tudományos Intézet kiadványai. Kolozsvár, 1942
németül is)
Elvonás magyar–tót helynevekben. (Emlékkönyv Melich János hetvenedik születésnapjára. Bp., 1942)
Az Ecsedi-láp környékének szláv eredetű helynevei. 1 térképpel. (A debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetének kiadványai. 21. Magyar népnyelv. IV. köt. Debrecen, 1943)
Keletmagyarország helynevei. (Magyarok és románok. I. köt. Szerk. Deér József és Gáldi László Bp., 1943 és külön: Bp., 1943)
Nyelvészet és őstörténet. (A magyarság őstörténete. Szerk. Ligeti Lajos. Bp., 1943
hasonmás kiad. Bp., 1986)
A párhuzamos helynévadás. Egy fejezet a településtörténet módszertanából. (Településtörténeti tanulmányok. 2. Bp., 1944)
Cirill és Metód működésének kérdése a Nyitra-vidéken. (Századok, 1944)
Megjegyzések a helynevek kérdéséhez. (Századok, 1945)
Moldva történelmi vízrajza. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1948. márc. 1.)
A zobori apátság 1111. és 1113. évi oklevelei mint nyelvi, nyelvjárási emlékek. (A Debreceni Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai. 28. Magyar népnyelv. VI. köt. Debrecen, 1949)
Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Monográfia. (Nyelvészeti tanulmányok. 2. Bp., 1952)
Középkori cseh oklevelek. – Stredoveké ceské listiny. 12 táblával. Az okleveleket közzétette és történeti jegyzetekkel ellátta Bottló Béla és Fügedi Erik. Szerk. K. I. és Király Péter. (Magyarországi szláv nyelvemlékek. 1. Bp., 1952)
A magyar helyesírás története. (Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. 5. Bp., 1952
2. jav. kiad. 1959)
Die Sprache der alten Slawen Transdanubiens. (Studia Slavica, 1955)
A magyar állami és jogi terminológia eredete. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, 1955
németül: Slawische Bestandteile der ungarischen staatlichen und juridischen Terminologie. Studia Slavica, 1956)
A magyar nyelv szláv jövevényszavai. I. köt. 1–2. Szerk. Hadrovics László és Mikesy Sándor. (Bp., 1955
2. kiad. 1974)
Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. A 3. Országos Magyar Nyelvészkongresszus előadásai. 1954. nov. 11–13. Szerk. (Bp., 1956)
Idegen eredetű alakpárok a magyarban. (Magyar Nyelvőr, 1956)
További pillantások „A magyar nyelv szláv jövevényszavai” némely részébe. (Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Szerk. Bárczi Géza és Benkő Loránd. Bp., 1956)
A magyar nyelv szláv jövevényszavai. (Magyar Nyelv, 1958)
A magyar szlavisztika problémái és feladatai. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, 1958)
A szlovák helynévtípusok kronológiája. (Névtudományi vizsgálatok. A Magyar Névtudományi Társaság névtudományi konferenciája. 1958. Szerk. Mikesy Sándor és Pais Dezső. Bp., 1960)
A t, d hangok ősmagyar és ómagyar palatalizációi. (Magyar Nyelv, 1962)
Pécs város neve. (Magyar Nyelvőr, 1962)
Charakteristik der slawischen Ortsnahmen in Ungarn. (Studia Slavica, 1963)
Bátya. (Nyelvtudományi értekezések. 38. Szótörténeti és szófejtő tanulmányok. Szerk. Benkő Loránd és Pais Dezső. Bp., 1963)
Még egyszer a falu tővégi u-járól. – Néhány szó -ll végű igéink történetéhez. (Magyar Nyelv, 1964)
Szláv jövevényszavaink magánhangzó-kvantitása. (Nyelvtudományi Közlemények, 1964)
A magyar és a szlovák családnevek rendszere. Monográfia. (Bp., 1965)
A magyarság megtelepedése Erdélyben. (Magyar Hírmondó. Ódon Erdély. Művelődéstörténeti tanulmányok. I–II. köt. Szerk. Matolcsy Ildikó, Sebestyén Lajos, Szalay Károly. Bp., 1986)
Segédkönyv a szlavisztikai szemináriumi gyakorlatokhoz. K. I. vál. írásaiból. – Hilfsbuch zu slavistischen Seminarübungen ausgewählte Schriften von Stefan Kniezsa. Vál. és az előszót írta Kiss Lajos. Szerk. Kiss Lajos és Nyomárkay István. (Bp., 1994)
Magyarország népei a XI. században. Hasonmás kiad. Kiss Lajos bevezető tanulmányával. (Kisebbségkutatás könyvek. Bp., 2000)
Keletmagyarország helynevei. Hasonmás kiad. Kiss Lajos bevezető tanulmányával. (Kisebbségkutatás könyvek. Bp., 2001)
Helynév- és családnév-vizsgálatok. Vál. tanulmányok. Kiss Lajos bevezető tanulmányával. (Kisebbségkutatás könyvek. Bp., 2003).

Irodalom

Irod.: Mollay Károly: K. I.: Magyarország népei a XI. században. (Soproni Szemle, 1938)
K. I. munkássága. (MTA Almanach. Bp., 1939)
Szabó Dénes: K. I.: Erdély víznevei. (Századok, 1943)
Bárczi Géza: K. I.: A magyar helyesírás története. – Bárczi Géza: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. (Magyar Nyelvőr, 1953)
Hadrovics László: K. I.: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. I. köt. 1–2. (Magyar Nyelvőr, 1956)
Király Péter: K. I.: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. I. köt. 1–2. (Magyar Tudomány, 1957)
Gáldi László: K. I.: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. I. köt. 1–2. (Magyar Nyelv, 1958)
Ligeti Lajos–Bárczi Géza: K. I. (Magyar Nyelv, 1965)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Hadrovics László: K. I. (Magyar Tudomány, 1965)
Kiss Lajos: K. I. (Magyar Nyelvőr, 1965)
Szépe György: István Kniezsa. (Journal of Slavic Linguistics and Poetics, 1966)
Décsy Gyula: István Kniezsa. (Ural-Altaisches Jahrbuch, 1967)
Kiss Lajos: K. I. 1 táblával. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. 123. Bp., 1968)
Szabó T. Attila: K. I. szerepe a magyar szókincs román eredetű feudalizmuskori elemeinek vizsgálatában. (Sz. T. A.: Nyelv és múlt. III. Bukarest, 1972)
Kiss Lajos: Nyolcvan éve született K. I. (Magyar Nyelv, 1979)
Kiss Lajos: K. I. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1994)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. I–II. köt. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
Juhász Dezső: Mester és tanítvány. K. I. válogatott névtani műveinek kiadása Kiss Lajos gondozásában. (Magyar Tudomány, 2003)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013