Koch Ferenc
Koch Ferenc

2020. október 29. Csütörtök

Koch Ferenc

geográfus, pedagógus

Születési adatok

1901. augusztus 25.

Budafok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1974. október 29.

Budapest

Temetési adatok

1974. november

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Bleicher Katalin. F: Koch Ferencné Györkös Erzsébet (1909–1982) geográfus, statisztikus, közgazdász. Leányai: Koch Klára és Koch Éva; fiai: Koch Ferenc, Koch György és Koch László. 

Iskola

A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon földrajz–vegytan szakos középiskolai tanári okl. (1926) és doktori okl. szerzett (1926), egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetem rk. hallgatója is. 

Életút

A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi kar Gazdaságföldrajzi Intézetében gr. Teleki Pál gyakornoka, tanársegéde (1923–1934); közben a Collegium Hungaricum állami ösztöndíjasaként Berlinben tanult (1924–1925). A budapesti Wesselényi utcai kereskedelmi tanonciskola (1934–1937), a budapesti Teleki Blanka női felsőkereskedelmi iskola r. tanára (1937–1949) és a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) a csillagászat mb. szakelőadója (1934–1948). A Gazdasági és Műszaki Főiskola r. tanára (1950–1951), az MDP Pártfőiskoláján a földrajz r. tanára (1951).

Az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjának alapító vezetője (1951–1954). Az ELTE Élet- és Földtudományi Kar, ill. a TTK Regionális Földrajzi Tanszéke tanszékvezető egy. docense (1953–1956), tanszékvezető egy. tanára (1956. szept. 15.–1966. dec. 31.). Az Élet- és Földtudományi Kar dékánhelyettese (1955–1957). 

Gazdaságföldrajzzal, mezőgazdasági és ipar-, ill. településföldrajzzal, valamint a földrajztudomány és -oktatás ideológiai kérdéseivel, a polgári geográfia bírálatával foglalkozott. A II. világháború után, elsőként tett kísérletet a marxizmus-leninizmus elveinek a földrajzban való alkalmazásában, az első szocialista földrajztankönyvek szerzője és szerkesztője. Jelentős ismeretterjesztő és tudomány-népszerűsítő tevékenysége, nevéhez fűződik az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjának megszervezése. 

Emlékezet

Budapesten (Kelenföld, XI. kerület Vincellér utca 26/c.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Temetésén Marosi Sándor (1929–2009) akadémikus mondta a búcsúbeszédet. 

Elismerés

Szocialista Munkáért Érdemérem (1955). 

Szerkesztés

A Földrajzi Könyv- és Térképtári Értesítő, ill. a Földrajzi Értesítő főszerkesztője (1951–1954). A Földrajzi Közlemények szerkesztője (1953–1958), a szerkesztőbizottság tagja (1958-tól). A Természet és Társadalom (1953-tól) és a Természettudományi Közlöny szerkesztőbizottságának tagja (1963-tól). 

Főbb művei

F. m.: A tengeráramlások emberföldrajzi hatása. – Az energiafogyasztás 1922-ben. (Földrajzi Közlemények, 1925)
Szászország iparföldrajza. Doktori értek. (Bp., 1926)
Az észtországi olajpala. (Magyar Földrajzi Évkönyv, 1928)
Halászat. (Közgazdasági enciklopédia. Bp., 1929)
Az indiai Sarda-csatorna. – A La Manche alatti alagút terve. (Földrajzi Közlemények, 1929)
A Zuider-Zee kiszárítása. – Éghajlati szélsőségek. (Földgömb, 1931)
Teleki Pál: A gazdasági élet földrajzi alapjai. Sajtó alá rend. Kádár Lászlóval. (Bp., 1936)
A nehézipar földrajzi tényezői. (Földrajzi Közlemények, 1939)
A Dél-afrikai Unió. (Földgömb, 1942)
Rizstermelésünk és az öntözőgazdálkodás. (Földrajzi zsebkönyv. Bp., 1944)
Argentína. (Földrajzi zsebkönyv. Bp., 1945)
A hazánkkal szomszédos államok gazdasági földrajza. (Bp., 1948)
Gazdasági földrajz a kereskedelmi iskolák számára. I–II. köt. Molnár Bélával. (Bp., 1948)
Földrajz a közgazdasági technikumok számára. I–III. köt. (Bp., 1950)
Földrajz a középiskolák I. osztálya számára. Molnár Bélával. (Bp., 1951)
Földrajz a szakérettségis tanfolyam számára. (Bp., 1951)
Földrajz a gimnáziumok II. osztálya számára. Tóth Auréllal. (Bp., 1952)
Új tengerek keletkeznek a Szovjetunióban. Útmutató. (Bp., 1952)
A nyolcvanéves Magyar Földrajzi Társaság története. – A Magyar Földrajzi Társaság alapszabálya. Bulla Bélával. (Földrajzi Közlemények, 1953)
A természetátalakítás földrajza. (A TTIT kiadványa. Bp., 1954)
Földrajzi zseblexikon. 44 térképpel. Szerk. Petres Lászlóval. (Bp., 1955)
Beszámoló a Szovjetunió II: Össz-szövetségi Kongresszusáról. – A Földrajztudományi Kutatócsoport. (Földrajzi Értesítő, 1955)
A magyar földrajztudományok helyzete és feladatai. (Természet és Társadalom, 1955)
A marxizmus-leninizmus alkalmazása a földrajzi kutatásban és oktatásban. (Felsőoktatási Szemle, 1955)
Teleki Pál gazdaságföldrajzi munkásságának bírálata. Benyújtott kand. értek. is. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1956)
Az európai tőkés országok gazdaságföldrajza. I. köt. Egységes egy. jegyz. (Bp., 1958)
A vas- és acélgyártás földrajza. (A földrajz tanítása, 1959)
A nacionalizmus elleni harc irányelvei a földrajzban. (Felsőoktatási Szemle, 1960)
Észak-Amerika gazdaságföldrajza. A tőkés országok gazdaságföldrajza. III. Egy. jegyz. (Bp., 1969). 

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1974. nov. 5.)
Somogyi Sándor: Búcsú K. F.-től. (Földrajzi Közlemények, 1974)
Marosi Sándor: Búcsúbeszéd K. F. ravatalánál. (Földrajzi Értesítő, 1975)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Marosi Sándor: Száz éve született K. F. (Földrajzi Értesítő, 2001). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2015