Iskola

Középiskolai tanulmányait a Vörösmarty Mihály Reálgimnáziumban és az Állami Felső Ipariskolában végezte (1942-ben éretts.), a kémiai tudományok kandidátusa (1961). 

Életút

A Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten nevű vállalat laboratóriumi vegyésze (1942), a vállalat központi laboratóriuma, majd porcelán és samottgyára vezetője, ill. az önállóvá vált Kőbányai Porcelángyár laboratóriumvezetője, később fejlesztési osztályvezetője (1943–1958). Az Építőanyagipari Központi Kutató Intézet Finomkerámia Osztálya osztályvezetője (1958–1959), az Intézet igazgatóhelyettese, majd igazgatója (1959–1964), ipari tanácsadója (1964–1970). A Villamosipari Kutató Intézet főosztályvezetője (1970–1983), a Claudius Peters hamburgi cég megbízásából a GIMCO egyiptomi gipszgyár üzembe helyezője, majd a gyár műszaki vezetője (1983–1985). A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Bűnügyi Technikai Intézetének külső szakértője (1965-től). Az Építőanyagipari Technikumban a kerámiatechnológia tanára (1953–1956) és a BME Hadmérnöki Kar előadó tanára (1955–1956). Az MTA–TMB-n Grofcsik János aspiránsa (1952–1956). A Veszprémi Vegyipari Egyetem (VVE) c. egy. docense. 

A híradástechnikai ipar korszerű kerámiai anyagai (pl. dielektrikumok, ferritek, félvezetők stb.), villamos fűtőberendezések, valamint gipszgyártás-technológiai eljárások fejlesztésével foglalkozott. Jelentős szerepet játszott új, nagyfrekvenciás szigetelőkerámiai anyagok, új kondenzátor-dielektrikumok és ferroelektrikumok magyarországi gyártástechnológiájának kidolgozásában. A dioxid-képződés reakciókinetikájára vonatkozó új megállapításai segítségével új, nemzetközileg is alapvető fontosságú, villamos tulajdonságú kerámiai szerkezeti anyagokat állított elő. 

Elismerés

Munka Vörös Zászló Érdemrendje.