Iskola

A szombathelyi gimnáziumban éretts. (1878), belépett a pannonhalmi bencés rendbe (1878. júl. 28.), a pannonhalmi Hittudományi Főiskolán teológiát tanult (1878–1885); közben a noviciátust Rómában töltötte. Ünnepélyes fogadalmat tett (1884. júl. 4.), pappá szentelték (1885. júl. 25.), az innsbrucki hittudományi főiskolán teológiai doktori okl. szerzett (1887). 

Életút

A győri r. k. főgimnázium német–történelem szakos r. tanára (1885–1886), a bencés rend pannonhalmi főapáti titkára és uo. leányiskolai hitoktató (1886–1889). Vaszary Kolos hercegprímás titkára (1889–1900); egyúttal pápai prelátus és apostoli protonotárius (1898–1900). Az esztergomi főegyházmegye papja és az esztergomi főkáptalan mesterkanonokja (1900–1908); közben Rómában samosatai c. püspökké szentelték (1900), az érsekprímás segédpüspöke (1900–1912), prímási főszentszéki ülnök (1901-től), komáromi (1908–1918), esztergomi főesperes (1918–1922), főszentszéki officiális (1918–1928), éneklő- (1922–1924), majd olvasókanonok (1924–1928). 

Csolics Mihály, az esztergomi pinceudvar birtokán maga kezelte a primácia borait, mígnem Vaszary Kolos (1832–1915) prímás, Csolics mulasztásai miatt kinevezett mellé egy másik pincemestert. Nemsokára fel is mondott Csolicsnak, aki a fővárosban, majd más vidéki helyeken keresett új munkahelyet – sikertelenül. Levelet írt Vaszary Kolosnak, hogy vegye vissza állásába, s személyesen jelentkezett nála, meghallgatásra. Vaszary Kolos át is vette Csolics Mihály levelét, ám nem olvasta el, erre Csolics durva hangnemben felszólította a prímást, hogy nézze meg az írását. Kohl Medárd, Vaszary Kolos titkára az erőszakoskodó volt pincemestert távozásra szólította fel. Csolics ekkor a nála levő késsel a prímásra vetette magát, késével azonban a prímást menteni igyekező titkárt szúrta meg. Kortárs szemtanúk szerint a Vaszary elleni merénylet alkalmával Kohl Medárd megmentette a prímás életét (Esztergomban, 1893. ápr. 13-án). Az önfeláldozó titkárt az uralkodó Vaskoronarenddel tüntette ki. Csolics Mihályt tíz év börtönre ítélték, kiszabadulása után Amerikába távozott (1904-ben).

Kohl Medárd esztergomi segédpüspök szentelte fel a lipótvárosi Bazilikát (1905. nov. 9-én), ill. segédpüspökként kb. 800 papot szentelt fel (többek között Pannonhalmán, Serédi Jusztiniánt 1908. júl. 14-én és Vácott, Sík Sándort, 1911. jún. 30-án). 

Elismerés

A Vaskoronarend III. osztályú vitézi kitüntetése (1893), a Ferenc József-rend középkeresztje (1909). 

Szerkesztés

A Bölcseleti Folyóirat és a Hittudományi Folyóirat munkatársa.