Család

Apja Kolosváry Bálint (1875-1954) jogász. Fia Kolosváry Gábor ifj. (1927) kémikus, vegyészmérnök.

Iskola

Az MTA tagja (l.: 1960. ápr. 14.).

Életút

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1925), természetrajz-földrajz szakos tanári okl. (1926), a pókfélék ismerettana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1930), a biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (életművéért, 1958), az MTA tagja (l.: 1960. ápr. 14.). - A szegedi Ferenc Tudományegyetem, ill. a Szegedi Tudományegyetem Állattani, ill. Ált. Állattani Int.-ének gyakornoka (1923-1925), tanársegéde (1925-1929), magántanára (1930-1951), az Állatrendszertani, ill. Állatszervezettani és Állatrendszertani Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1954. febr. 16.-1968) és a Tiszakutató Állomás vezetője (1957-1968). A M. Nemzeti Múz. (MNM) Állat- és őslénytárában beosztott középisk. tanár (1929-1935), az MNM segédőre (1935-1945), a Föld- és őslénytár igazgatóőre (1945-1949), tud. munkatársa (1949-1954). Az ELTE Föld- és Élettudományi Kar mb. előadója (1951-1953).Mint a Természettud. Múz. tisztviselője gyűjtőőutakat tett Erdélyben, Jugoszláviában és Olaszo.-ban. Állattannal, állatrendszertannal, elsősorban a pókok, a kaszáspókok, a kacslábú rákok és a fosszilis korallok kutatásával fogl. Az őslénytani szempontból fontos állatcsoportok vizsgálata kapcsán geológiai, vamint ökológiai és állatföldrajzi, tengerbiológiai, elméleti biológiai és genetikai kutatásokat is végzett. Sokrétű munkásságából kiemelkedik Szeged és környéke, az Alföld, Erdély, ill. a mo.-i barlangok pókfaunájának feldolgozása. Jelentős szerepet játszott a rendszeres Tisza-kutatás megszervezésében. Felfedezte a biai és a balatonalaigai ősembertelepeket.