Család

Sz: Konrád Ödön, id.; Nagylóc, majd Szécsény községek körjegyzője, ill. jegyzője. 

Iskola

Az aszódi evangélikus gimnáziumban éretts. (1922), a soproni Bányamérnöki és Erdészeti Főiskolán bányamérnöki okl. szerzett (1927), háromszögelő vizsgát tett (1930-as évek), a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) műszaki doktori okl. szerzett (1940), a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952). 

Életút

Az Első Dunagőzhajózási Társaság mecsekszabolcsi bányaüzeme mérnökgyakornoka (1927–1929), az Állami Földmérés Pécsi 11. sz. Földmérési Felügyelősége földmérőmérnöke (1929–1936). A JNMGE soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar Geodéziai és Bányamérési Tanszéke tanársegéde (1936–1939), a Háromszögelő Hivatal földmérő főmunkatársa (1939–1942), a nagybányai Hungária Vegyi- és Kohóművek Rt. Ólom- és Cinkbánya Vállalat Bányamérési Osztályának vezetője (1942–1949). A Bányászati Kutató Intézet (BKI) kutatómérnöke, ill. tud. munkatársa (1949–1952), a Nehézipari Minisztériumban (NIM), ill. a Szénbányászati Minisztériumban, a Bányamérés Országos Felügyeletének szervezője és első vezetője (1952–1957), a Dorogi Szénbányászati Tröszt tud. munkatársa (1957–1964). A BME Hadmérnöki Kar egy. tanára (1952–1955). A Műszaki Könyvkiadó nyugdíjas lektora és olvasószerkesztője (1965-től). 

Bányaméréstannal, bányatérképezéssel, elsősorban a földalatti mérések technikai és megbízhatósági kérdéseivel foglalkozott. Nevéhez fűződik – többek között – az Aggteleki Cseppkőbarlang, a bányamérés legmodernebb eredményeivel történő új felmérése és térképezése (1934). A bányaméréstan történetét, művelődéstörténeti jelentőségét is vizsgálta, a szakterület első technikumi tankönyveinek szerzője és szerkesztője 

Elismertség

A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület alapító tagja, majd t. elnökségi tagja. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) Bányamérési Szakcsoportjának t. elnöke.