Kopácsi Sándor
Kopácsi Sándor

2020. november 29. Vasárnap

Kopácsi Sándor

politikus, rendőrtábornok

Születési adatok

1922. március 5.

Miskolc

Halálozási adatok

2001. március 2.

Toronto, Kanada


Család

Sz: Kopácsi József (1898–1963) politikus, Simon Ilona.

Iskola

Miskolcon négy reálgimnáziumi osztályt és fém- és faipari szakiskolát végzett. A II. világháború után az MDP kétéves pártfőiskoláján tanult (1949–1951), az ELTE ÁJTK-n állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1969).

Életút

A Diósgyőri Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár (DIMÁVAG) vasesztergályosa és műszaki rajzolója (1940–1944). Részt vett a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalomban, a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége (1941-től), az SZDP miskolci vezetősége tagja (1942–1945), az ország német megszállása alatt a Magyarországi Kommunisták Antináci Komitéja (MOKAN-komité) nevű miskolci fegyveres ellenálló szervezet tagjaként a fegyveres nemzeti ellenállás tagja (1944 ősz–1944. dec.), a szovjet csapatok bevonulása után a csoport tagjaival együtt beosztották az új karhatalomba (1944. dec.), s belépett az MKP-ba (1945. jan.). A politikai rendőrségnél szolgált (1945–1947), a Miskolci Rendőrség rendőrtanosztályának állományvezetője (alhadnagyi rangban, 1947–1948).

Az MDP KV Katonai és Karhatalmi Osztályának politikai munkatársa és a Belügyminisztérium (BM) Ellenőrzési Ügyosztályának osztályvezető-helyettese (századosi rangban, 1949 ősze–1951. júl.), a BM Közrendészeti Főosztály Politikai Osztályának vezetője (1951 júl.–1952. jún.), ezredesi rangban a Budapesti Rendőrkapitányság mb. vezetője (1952. ápr.–1953. szept), a BM Budapesti Főosztálya vezetője (= Budapest rendőrkapitánya, 1953. szept. 16.–1956. nov. 4.). A Fővárosi Tanács tagja, országgyűlési képviselő (Budapest, 1953. máj. 17.–1957. máj. 9.; megfosztották mandátumától). Az MDP utódjaként megalakított MSZMP hétfős Intéző Bizottságának tagja (1956. okt. 30.–1956. nov. 4.). A Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjává (1956. okt. 31.–1956. nov. 5.) a Nemzetőrség helyettes parancsnoka (1956. nov. 3.–1956. nov. 5.).

 

A budapesti Telefongyár vasesztergályosa, majd Solymáron műszai tisztviselőként dolgozott (1963–1969). Kanadában telepedett le, Torontóban fizikai munkásként (éttermi felszolgálóként, hűtőgépgyári munkásként, takarítóként) dolgozott nyugdíjazásáig (1975–1987). Rehabilitálása (1989. júl. 16.) után hazatelepült, visszakapta rangját, majd nyugállományú rendőr vezérőrnaggyá, később altábornaggyá léptették elő (1994).

Nagy Imre (1896–1958) egyik közeli munkatársa, miniszterelnöki kinevezése után támogatta az új szakasz politikáját. A Nagy Imre-kormány megalakulása után az addig önálló Államvédelmi Hatóságot (ÁVH) a Belügyminisztériumba integrálták (1953. júl.) és a területi fegyveres testületeket is átszervezték. Kopácsi a főváros rendőrfőkapitányaként – a budapesti rendőrség mellett – az államvédelmi, a tűzrendészeti, a légoltalmi és a büntetés-végrehajtási szervek irányítását is átvette.

 

Az SZKP 1956. februári – Sztálin bűneit megnevező és elítélő – kongresszusa után egy rendőrségi pártértekezleten Rákosi lemondását követelte. Kapcsolatot létesített Nagy Imrével és Kádár Jánossal is. A forradalom és szabadságharc idején, a harcok kitörése után a rendőröket visszarendelte a laktanyába, ezzel elnyerte a felkelő csoportok parancsnokainak bizalmát. A szovjet intervenció megindulásának másnapján Ivan Alekszandrovics Szerov (1905–1990) tábornok, a KGB elnöke személyesen tartóztatta le (1956. nov. 5.). A Nagy Imre-per hatodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélték (1958. júl. 15.), az általános amnesztia keretében szabadult (1963. márc. 25.).

 

Miután nem kapott képzettségének megfelelő állást, kivándorlási engedélyt kért (1970), amit a helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet előtt adtak a kezébe (1975).

Elismertség

A Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) Katonai Szekciójának alelnöke (1990–1992), az Önvédelmi Szervezetek Országos Szövetsége, ill. az Országos Polgárőrszövetség alapító elnöke (1991–1997). A Magyar Ellenállási Szövetség elnökségi tagja (1991–1997). Az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány kuratóriumának elnöke (1998-tól). 

 

A Nagy Imre Társaság alelnöke (1992-től). 

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1952), Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (katonai tagozat, 1992) és középkeresztje (katonai tagozat, 1997). – Budapestért Díj (1993), Demény Pál-emlékérem (1996).

Főbb művei

F. m.: Au nom de la classe ouvrière. Les mémoires du préfet de police de Budapest en 1956. (Paris, 1979
németül: Die ungarische Tragödie. Wie der Aufstand von 1956 liquidiert wurde? Stuttgart, 1979
svédül: Den ungerska tragedin. Memoarer av Budapests polischef under Ungernrevolten 1956. Stockholm, 1979
angolul: In the Name of the Working Class. The Inside Story of the Hungarian Revolution. Toronto, 1986, New York, 1987 és London, 1989
japán nyelven: Tokió, 1991)
Az 1956-os magyar forradalom és a Nagy Imre-per. (Tanúk – korukról. A Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei György Köre kiadványa. 1–2. kiad. New Brunswick, 1980 és utánnyomások
1. magyarországi kiadás Bp., ABC Független Kiadó, 1985)
Életfogytiglan. Visszaemlékezések. K. S. francia nyelvű könyvéből az Irodalmi Újság sorozata. Szerk. Tardos Tibor. (Párizs, 1989 és Bp., Bibliotéka, 1990)
Egy forradalom utórezgései. (Magyar Nemzet, 1992. okt. 22.)
A 476-048-as számú elítélt. Börtöntörténetek. Sajtó alá rend. Gelbergerné Kopácsi Judith. (Bp., MTA, 2011).

Irodalom

Irod.: Boksányi Nándor: K. S. tanúvallomása. (Új Látóhatár, 1979)
Kopácsi Judith: A hősök nem sírnak. Visszaemlékezések. (Bp., Belvárosi Könyvkiadó, 1992)
„A hősök nem sírnak.” Keresztényi Nándor beszélgetése K. S.-ral, az 56-os főkapitány Kanadában élő leányával. (Magyar Nemzet, 1992. júl. 22.)
Egy zsaru útja a forradalomig. Budapest egykori rendőrfőkapitánya emlékezik. Hovanyecz László interjúja K. S.-ral. (Népszabadság, 1997. okt. 22.)
Az 1956-os forradalom és a Nemzetőrség. „Szerov kirúgta kezemből a képviselői igazolványomat.” Stefka István interjúja K. S.-ral, Budapest egykori rendőrfőkapitányával. (Napi Magyarország, 2000. márc. 11.)
Halálhír. (Népszabadság, 2001. márc. 3.)
Stefka István: Főhajtás K. S. előtt. (Magyar Nemzet, 2001. márc. 5.)
Székely János: Kopácsi, a főkapitány. (Rendészeti Szemle, 2013).

Irod.: Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–2001. (Bp., 1991–2000)
Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László. (Bp., 2003)
Óvári József: Kaposvár, 1956. A Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács – 1956. október 30. – emlékére. (Bp., 2005)
Miskolci életrajzi lexikon. (Miskolc, 2008).

 

 

neten:

 

 

https://neb.hu/asset/phpjZbPVj.pdf

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019