Család

Régi örmény katolikus családból származott. 

Iskola

A nagyszombati érseki gimnáziumban (1913–1918) és a komáromi bencés gimnáziumban tanult (1918–1921), Komáromban éretts. (1921). Orvosi és bölcsészeti tanulmányait Halléban, Berlinben, Zürichben és Budapesten végezte, a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. (1932) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1934), szülész-nőgyógyász szakorvosi vizsgát tett (1938), a bevezetés az orvostörténetbe, különös tekintettel a magyar viszonyokra tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1940; kiterjesztve az orvostörténelem tárgykörre is, 1942). 

Életút

A budapesti Vas utcai Pajor Szanatórium segédorvosa (1932–1936) és a budapesti Szent István Kórház II. sz. Szülészeti Osztálya gyakornoka, alorvosa (1932–1940). A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika előadó tanára (1936–1938), kutató-ösztöndíjasa (1938–1940), magántanára (1940–1945). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) Egyetemi IV/2. Ügyosztály előadója és miniszteri tanácsosa (1941), az Állami Bábaképző Intézet igazgatója (1941–1944). A II. világháború után Németországba távozott (1945), majd az USA-ban telepedett le, ahol különböző kórházakban és magángyógyintézetekben szülész-nőgyógyász főorvosként tevékenykedett (1949–1954), a Chicagói Egyetem Nőgyógyászati Klinika professzora (1954–1973). 

Ókori görög és római orvostörténettel, elsősorban a pannóniai római orvosi emlékek feltárásával, valamint a magyar szülészet, nőgyógyászat és egészségvédelem történetével, Semmelweis Ignác (1818–1865) munkásságával foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a magyar orvostörténelem oktatásának fejlesztése, népszerűsítése, az Orvostörténeti Múzeum gyarapítása terén. 

Elismertség

A Budapesti Kir. Orvosegyesület főtitkára, Orvostörténeti Szakbizottsága elnöke (1937–1944), az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottságának titkára (1938–1944).

A Szent István Akadémia tagja (1944-től). 

Szerkesztés

Az Orvosképzés c. folyóirat felelős szerkesztője (1940–1942).