Család

Sz: Kovács Ferenc asztalosmester, nemes Jákó Erzsébet.

Iskola

Alsóbb iskoláit Hódmezővásárhelyen, a jogot a debreceni református kollégiumban végezte (1839–1842), ügyvédi vizsgát tett (1844). Az MTA tagja (t.: 1895. máj. 10.).

Életút

Késmárkon ügyvédgyakornok (1842–1843), a pozsonyi országgyűlésen Klauzál Gábor, Csongrád vm. követe mellett jurátus (1843– 1844). Csongrád vm. t. aljegyzője (1845–1846), visszavonult a közélettől (1846). A forradalom és szabadságharc idején Hódmezővásárhely főszolgabírója (1848–1849), a bukás után birtokain gazdálkodott (1849-től). Csongrád vm. főjegyzője (1860– 1861 és 1867-től), Hódmezővásárhely országgyűlési képviselője (1861 és 1881-től). Pályafutását Klauzál Gábor mellé rendelt jurátusként kezdte az 1843–1844. évi reformországgyűlésen (később saját költségén kiadta az országgyűlés alsó táblájának naplóját, ill. feljegyzéseit és a Pesti Hírlap tudósításait). Ügyvédi hivatását hamar feladta, hivatali pályára lépett, azonban a közélettől is csakhamar visszavonult. Birtokain mintagazdaságot kívánt létrehozni, s különböző (általában név nélküli) cikkekben szorgalmazta a modern, gazdaságos földművelési rendszerek átvételét. Bőkezű adományozó volt, sokat tett Hódmezővásárhely fejlesztéséért, tevékenyen részt vett a helyi intézmények és a református egyház életében. Jelentős összegeket adott közintézményeknek, jótékonysági és közművelődési egyesületeknek. Miután gyermekei sem születtek végül egész vagyonát elajándékozta: végrendeletében az MTA-nak 4000 koronát adott (1894-ben).