Iskola

A győri főgimnáziumban tanult (1829–1835), Pannonhalmán belépett a Szent Benedek-rendbe (1835-ben; ahol Aranyszájú Szent János tiszteletére a Krizosztom nevet kapta), próbaéves (1835–1836), majd a győri bencés tanintézetben bölcseletet tanult (1836– 1839); közben a 3. intézeti évet Bakonybélben töltötte, ahol Guzmics Izidor apát vezetése alatt elsősorban latin, görög és magyar irodalmat, pedagógiát és oklevéltant hallgatott (1838–1839). A győri tankerületi főigazgatóságon középiskolai tanári okl. (1839), a pesti tudományegyetemen bölcsésztudori okl. szerzett (1840), ünnepélyes fogadalmat tett (1840. jún. 9.), pappá szentelték (1843. júl. 26.). Az MTA tagja (t.: 1878. jún. 14.).

Életút

A pozsonyi főgimnázium (1843–1845), a győri bencés tanintézet tanára (1845–1848), a pozsonyi akadémián a természettan r. tanára (1848–1850); közben a szabadságharc bukása után a magyarellenes érzelmű helyi lakosság eredménytelen kísérletet tett az eltávolítására, mivel előadásait magyar nyelven tartotta (1849. szept.). Miután az akadémián a német lett a kötelező tanítási nyelv ő maga kérte áthelyezését Pannonhalmára. A pannonhalmi bencés tanintézetben a természettan r. tanára (1850–1861), visszaért Pozsonyba, mint a főgimnázium igazgatója (1861–1865). A pannonhalmi Szent Benedek-rend főapátja (1865–1885; kinevezték: 1865. nov. 3.; elfoglalta székét: 1866. jún. 10.). A Főrendiház tagja. A Szent István-rend lovagja, valóságos belső titkos tanácsos (1881-től). Bencés főapátként sokat tett az apátság fejlesztéséért. Intézkedéseivel rendbe hozta Pannonhalma gazdálkodását, tanárképző intézetet állított fel, Storno Ferenc soproni műépítéssel felújította a székesegyházat. 1870-ben részt vett az I. vatikáni zsinaton, 1874-ben ő volt az elnöke a magyar orvosok és természetvizsgálók Győrött tartott 17. vándorgyűlésének. 1879-ben 10 000 koronát adott az MTA-nak.

Szerkesztés

Számos népszerű természettudományi dolgozatot írt azon intézetek értesítőiben, ahol tanított; ill. több tankönyveket szerkesztett és fordított. Életrajzokat írt az Ifjúsági Plutarch-ba (1858–1860). – Kőnyomatos arcképét – többek között – a Magyarország és a Nagyvilág (1865), a Honpolgárok könyve (1872) a Vasárnapi Ujság (1874 és 1883) és a Pesti Hírlap heti melléklete közölte (1880). Teljes méretű képe (olajfestmény) a pannonhalmi apátságban látható.