Család

Sz: Kun József (1873–1912) gépészmérnök, ipariskolai tanár, költő, Szabó Jolán, Szabó Jakab, szegedi ügyvéd leánya. Testvére: Kun Gábor (1905–1942). F: Jász Vera pedagógus, a II. kerületi Fenyves úti Általános Iskola igazgatója.

Iskola

A prágai (1926–1929), a bécsi egyetemen tanult (1930–1933), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1933), az orvostudományok kandidátusa (1971).

Életút

A bp.-i Szabolcs utcai Kórház Ideggyógyászati Osztályán Richter Hugó segédorvosa (1933–1936), a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Lélektani Laboratóriumában Szondi Lipót asszisztense (1936–1938). Az Országos Patronázs Egyesület gyermekpszichiátere (1938–1942), a II. vh.-ban munkaszolgálatos (1942–1944), megszökött, majd a nyilas uralom alatt, mint a Nemzetközi Vöröskereszt főorvosa védett gyermekotthonokat szervezett, ahol több száz gyermeket sikerült megmentenie (1944. nov.–1945. febr.). A Népjóléti Minisztérium Gyermekvédelmi Osztálya, ill. Anya- és Csecsemővédelmi Főosztálya vezetője (1945–1951), az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet alorvosa, klinika adjunktusa (1951–1953), a Hévízi Kórház igazgató-főorvosa (1953–1957). Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet osztályvezető főorvosa és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főisk. docense (1957– 1966), az ELTE BTK Lélektani, ill. Pszichológiai Tanszék egy. docense, egy. tanára (1966–1973). Tudományos pályafutásának kezdetén gyógypedagógiai kórtannal, elsősorban a különböző betegségek gyógyszeres kezelésével, ill. a gyógyszerek neurológiai hatásaival foglalkozott. Részt vett a Szondi-teszt pszichodiagnosztikus kidolgozásában, nevéhez fűződik a Bechterew-kór inzulinkóma-terápiájának magyarországi meghonosítása. Később érdeklődése a pszichózisok csoportterápiás kezelése, és az öngyilkosságok mélylélektani elemzése felé fordult. Jelentős eredményeket ért el a különböző gyógyszerekkel kezelt betegek öngyilkossági szándékainak és motivációinak feltárása terén. Egészségügyi szervezői tevékenysége is értékes: Magyarországon elsők között kezdeményezte a telefonos lelkielsősegély-szolgálatok felállítását.

Emlékezet

Szegeden született, ifjúkorában Radnóti Mikós és a Szegedi Fiatalok baráti köréhez tartozott. Budapesten élt és tevékenykedett, Ratkó Anna mondatta le népjóléti minisztériumi osztályvezetői beosztásából, miután ellenezte az állami nevelőtelepek felállítását (helyette az árván maradt csecsemőket családoknál helyezte volna el). Rövid ideig Hévízen működött, ahol elsősorban a politikai perek áldozatainak rehabilitációjával foglalkozott. Jóval túl a kilencvenedik évén is alkotott: visszaemlékezései fontos orvos- és művelődéstörténeti dokumentumok (egy részét az 1956-os Intézet Oral History Archívuma őrzi).

Elismertség

Az MTA Pszichológiai Bizottsága tagja. – A Magyar Rehabilitációs Társaság Pszichiátriai Szekciójának vezetőségi, a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Pszichoterápiás Munkacsoportja vezetőségi tagja.

Elismerés

Érdemes orvos (1965), Szocialista Hazáért (1967), Munka Érdemrend (arany, 1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).