Iskola

Az MTA tagja (l.: 1907. máj. 3.; r.: 1926. máj. 6.).

Életút

A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1888), görög-latin szakos tanári okl. (1890), a római művelődéstörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1890), az MTA tagja (l.: 1907. máj. 3.; r.: 1926. máj. 6.). - A M. Nemzeti Múz. Régiség- és Éremtárának gyakornoka, segédőre, majd múz.-i r. őre (1887-1894), egyúttal az aquincumi ásatások vezetője (1888-tól). A Bp. Székesfőv.-i Múz. (1894-1934), vmint az Aquincumi Múz. ig.-ja (1894-1937). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Ókori Egyetem Történelmi Tanszék magántanára (1892-1901), az ókori történelem ny. rk. (1901-1911), ny. r. tanára (1911-1914); a tanszék vezetője (1901-1914), az Érem- és Régiségtani Tanszék ny. r. tanára és a tanszék vezetője (1914-1930); közben a Bölcsészettud. Kar dékánja (1923-1924).Ókori művelődéstörténettel, elsősorban Pannonia és Dacia provinciák történetével fogl. Nevéhez fűződik Aquincum rendszeres régészeti feltárásának megindítása és a régészeti ásatási munkák irányítása, felismerte és elkülönítette az aquincumi polgárvárost a katonai tábortól. Munkásságának kiemelkedő teljesítménye az aquincumi feliratok közreadása. A mo.-i limeskutatások elindítója. A muzeológia elméleti kérdéseivel is fogl., nemzetk. kapcsolatai és külföldi kiállításai eredményeképpen a m. muzeológia európai szintet ért el. Sokat tett az építkezések által veszélyeztetett régészeti emlékek megmentése érdekében. Emlékére az Orsz. M. Régészeti és Művészettörténeti Társulat ~-emlékérmet alapított (1941).