Család

Sz: László Ferenc (1873–1925) régész, muzeológus. Testvérei: László Kálmán (1900–1996) biológus, botanikus, mikológus, László József (1902–1932) muzeológus, László Dezső (1904–1973) református lelkész, egyháztörténész, teológus, és László Endre (1914– 1994) jogász.

Iskola

Sepsiszentgyörgyön éretts. (1928), a kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1933).

Életút

Az Erdélyi Fiatalok c. lap ügyintézője, társtulajdonosa, főmunkatársa (1930–1935) és a Napoca c. lap belső munkatársa. Sepsiszentgyörgyön ügyvéd és református egyházmegyei jogtanácsos (1935–1947); közben a II. vh. végén hadifogságba esett. A II. vh. után a Magyar Népi Szövetség háromszéki tagozatának elnöke (1947) és bukaresti elnökségi titkára (1948). A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen a közigazgatás-szervezés előadó tanára (1948–1951; mint „politikailag megbízhatatlant” eltávolították az egyetemről: 1951). A kolozsvári Metalul Rosu Fémipari Központ, majd a Könyvterjesztő Központ munkatársa (1951–1970?, nyugdíjazásáig).

A Székelyek Kolozsvári Társasága alapító vezetőségi tagja (1932–1933). A Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányi tagja (1938–1944 és 1948–1949).

Részt vett apja, László Ferenc utolsó erősdi ásatásán, majd apja halála után tovább működtette az apja által alapított meteorológiai állomást (1925–1935). Kezdeményezte apja hagyatékának összegyűjtését, megőrzését és lehetőségek szerinti kiadását. Jelentős munkásságot fejtett ki az 1920-as–1930-as évek romániai magyar irodalmi és publicisztikai emlékek – elsősorban az Erdélyi Fiatalok c. folyóirat dokumentumai – felkutatásában és közreadásában. Visszaemlékezései fontos kultúrtörténeti értékek.

Szerkesztés

A Székely Nép, az Utunk és a Világosság c. lapok munkatársa. Írásai, publicisztikái a fentieken kívül még elsősorban az Erdélyi Fiatalok (1931-től), művelődéstörténeti dolgozatai A Hét c. lapban jelentek meg (1979–1985).