Latabár Kálmán
Latabár Kálmán

2021. október 18. Hétfő

Latabár Kálmán

színész

Születési adatok

1902. november 24.

Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1970. január 10.

Budapest

Temetési adatok

1970. január 21.

Budapest

Farkasrét


Család

Az egyik legismertebb magyarországi színészdinasztiából származik. Sz: Dédszülei: Latabár Endre (1811. nov. 16. Halas–1873. júl. 10. Miskolc), színész, rendező, színigazgató, műfordító, a dinasztia alapító tagja, Török Mária (1822. jan. 5. Kolozsvár–1895. dec. 15. Bp.) színésznő. Nagyszülei: Latabár Kálmán Árpád (1855–1924), Budai Adél (†1881). Sz: Latabár Árpád, id. (1878–1951), Deutsch Ilona (1880–1957). Testvére: Latabár Árpád, ifj. (1903–1961). F: 1937-től Walter Kató (= Walter Katalin, 1920–), Walter István és Brandeisz Erzsébet leánya; Walter László (1919–1981) zeneszerző testvére. Fia: Latabár Kálmán, ifj. (1938–2000), leánya: Latabár Katalin (1942–), az Állami Népi Együttes táncosnője. 

Iskola

Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban éretts. (1919), Rákosi Szidi színiiskolájában tanult (1919–1921). 

Életút

Czakó Pál egri és várszínházi társulatában kezdte pályáját (1921–1924), majd a Fővárosi Operettszínházban játszott (1924–1926). A Király Színház koreográfusa (1926–1927), színésze (1927), testvérével, Latabár Árpáddal Európában és Afrikában turnézott (1927–1931); közben a Magyar Színházban és a Vígszínházban is fellépett (1931). Bécsben, a Theater an der Wienben és a Stadttheaterben (1931–1932); Berlinben, a Grosses Schauspielhausban vendégszerepelt (1932). Hazatérése után a Budai Színkör (1932), a Fővárosi Operettszínház (1932–1934), a Kamara Színház (1933), a Pesti Színház (1933), a Király Színház (1934–1935), a Magyar Színház (1935), a Kamara Színház (1935–1936), az Andrássy úti Színház (1936–1937), a Művész Színház (1936–1937), a Belvárosi Színház művésze (1937–1938). Rendszeresen játszott a Royal Orfeumban (1934–1935), a Royal Színházban (1938–1939), az Erzsébetvárosi Színházban (1939–1940 és 1942), a Fővárosi Operettszínházban (1939–1943), a Parisien Grillben és Moulin Rouge-ban (1940), az Andrássy úti Színházban (1941–1942). A II. világháború után a Medgyaszay Színház (1945–1946), a Fővárosi Operettszínház (1945–1968); a Népszínház (1945), a Fővárosi Varieté (1949–1950), a Budapest Varieté (1955 és 1957), a Margitszigeti Szabadtéri Színpad (1966), az Erkel Színház tagja (1967). Ausztráliában és az USA-ban hosszabb előadókörutat tett (1967).

A magyar színházművészet egyik legnagyobb hatású komikusa. Groteszk humorával, meghökkentő rögtönzéseivel, boszorkányos táncával mindig hatalmas sikert aratott. Jellemrajzait aprólékos műgonddal készítette. Elképesztő átváltozó képességét és komédiázó kedvét számos kettős szerepben kamatoztatta. Nézőmeghökkentő arc- és szójátékai túlléptek az egyszerű bohóctréfán; egyéni rögtönzéseivel, szándékosan belebonyolódott vélt szellemességeivel, minden figurához új, egyéni színt adott. A közönség hol vele nevetett rajta, hol meghökkent, és zavarba jött: a szituáció nevettető, mégsem lehetett nevetni. Felszabadult nevetés, rémületes komorság, mindent feloldó hahota és végletes kétségbeesés. Latabár elesett az utcán, mindenki nevetett, majd próbált segíteni rajta. Latabár nem tudott felkelni, erőtlenül próbálkozott, újra lerogyott, majd a segítők is elbuktak vele együtt. Aztán Latabár is, és a segítői is egymásba kapaszkodtak, támolyogtak, de állva maradtak újra. Mindenki jól kinevette magát, fellélegzett és elkomorult. 

Kecskeméten született, középiskolai tanulmányait Esztergomban végezte, színészi pályafutását Egerben kezdte. Első nagy sikerét a Magyar Színházban aratta (Stella Adorján Lámpaláz c. darabjában, 1931-ben), mégsem tudott állandó társulati tagsághoz jutni – általában csak szerepekre szerződött, ill. Latabár Árpáddal, testvérével, Németországban vendégszerepelt, valamint artistaprodukciókban is fellépett. Budapesten először a Fővárosi Operettszínházban lépett fel, s jóllehet igen sok színházban szerepelt, leghosszabb ideig ennél a színháznál játszott (1939-ig szinte évente más-más teátrum foglalkoztatta, 1939-től azonban több mint harminc éven át a Fővárosi Operettszínház művészeként tevékenykedett). – Latabár Kálmán az 1940-es években vált Latyi Matyivá. A figurát Keleti Márton találta ki, hogy Latabárt gyermekelőadásokban is népszerűsítse. Az alaptörténet szerint Latyi Matyi cukrászinas, Fehér Tóbiás Fehér Cukrászdájában. A Fehér Cukrászda mellett működött Fekete Borbála Fekete Szenesboltja. A Fehér a jó, a Fekete a gonosz szimbóluma: a cukrászda természetesen ingyen vendégül látta a szegény gyermekeket, a szénkereskedő természetesen nem adott ingyen tüzelőt a szegényeknek. A furfangos Latyi Matyi sok-sok kaland után leleplezte a gonoszt, sőt még elnyerte Fehér Tóbiás, Manci nevű leánya szerelmét is. Az 1943-as bemutató és a mesealbum megjelenése után Latabár népszerűsége csúcsára ért: megjelenik a Latyi Matyi csokoládé, a Latyi Matyi-társasjáték és a Latyi Matyi-játékkártya, egy négyéves lovat az ügetőn Latyi Matyinak keresztelnek. A sorozat Latyi Matyi mint Robinson, Latyi Matyi mint világbajnok, Latyi Matyi mint próbarendőr stb. epizódokkal 1945 után is töretlenül folytatódott (egészen az 1948-as újabb rendszerváltozásig). – Filmszerepeiben, kezdetben kisebb epizódszerepeket alakított, miután egyre népszerűbbé vált, egyre több vígjáték főszerepével bízták meg. Különösen a szituáció komikusságára épített egyéni rögtönzéseivel, valamint bravúros kettős szerepeivel (Egy bolond százat csinál, 1942; Egy szoknya, egy nadrág, 1943) aratott nagy sikereket. Az 1950-es évek sematikus filmjei is sikerrel építhettek kisebb szerepeire: sok esetben csak Latabár parádés alakításai miatt vált emlékezetessé az amúgy kevés értéket felvonultató történet (Dalolva szép az élet, 1950; Civil a pályán, 1951; Állami Áruház, 1952). Legismertebb filmszerepe a Jackson Cirkusz Peti bohóca, aki drámai pillanatokat teremtett humánus alakjával (Fel a fejjel, 1954).

 

A Fővárosi Operettszínházban tkp. valamennyi klasszikus operettszerepet eljátszott, mint táncos-komikus. Ő volt az első Bóni a Csárdáskirálynőben (Kálmán Imre operettjét a II. világháború után először Fényes Szabolcs rendezte, bemutató: 1945. ápr. 5-én). Leghíresebb szerepe azonban Menelaosz, spártai király volt (Offenbach Szép Heléna c. operettjében, 1948-tól). Menelaosz-Latabár bebújik felesége mellé az ágyba. Heléna mellett a szeretkezéstől elfáradt Párisz alszik. Menelaosz-Latabár nem tud aludni, felül az ágyon. Menelaosz-Latabár az ágy végén hat lábfejet észlel. Menelaosz-Latabár felkel, nem érti, csóválja a fejét, újra elkezdi számolni a lábfejeket, már csak négy van. „Stimmel!“ Mindenki nevet. Menelaosz-Latabár visszabújik az ágyba, az ágy végén ismét hat lábfejet lát. Menelaosz-Latabár lassan megérti, lassan leroskad Heléna öltözőasztalára, és sírni kezd. Senki sem nevet… 

Emlékezet

Kecskeméten született, szülőházán a Kecskeméti Tanács emléktáblát helyezett el (Katona József utca, 1977-ben; 2008-ban felújították). Egykori budapesti (zuglói) lakóhelyét (XIV. kerület Dózsa György út 17.) is domborműves emléktábla jelzi (bronz és márvány, Kiss László alkotása, 2004). Budapesten, a Nemzeti Színház parkjában szobra látható (IX. kerület Bajor Gizi park 1.; bronz, egészalakos, Mujkó, a király bolondja szerepében; Párkányi Raab Péter alkotása, 2002). 

Elismerés

Kossuth-díj (1950), érdemes művész (1950), kiváló művész (1953). 

Főbb művei

F. szerepei: Paul (Stella Adorján–Rozsnyai Sándor: Lámpaláz, Magyar Színház, 1931. jan. 24. és Berlin, 1931. máj. 12.)
Ajax 2 (Offenbach, Jacques: Szép Heléna, Grosses Schauspielhaus, Berlin
Volksoper, Bécs, 1932)
Jani (Szántó Mihály: Bolondóra, Kamara Színház, 1933)
Kovacsóczy (Bródy István–Lakatos László: Áprilisi vőlegény, Pesti Színház, 1933. szept. 20.)
Hesse hadnagy (Bíró Lajos: Sárga liliom, Fővárosi Operettszínház, 1934. márc.)
Péter (Ábrahám Pál: Történnek még csodák, Magyar Színház, 1935. ápr. 20.)
Tamás (Szántó Armand–Szécsény Mihály–De Fries Károly: Budapest–Wien, Kamara Színház, 1935. nov. 9.)
Juszup herceg (Ábrahám Pál: Mese a Grand Hotelben, Kamara Színház, 1936. márc. 28.)
Cole (Aszlányi Károly: Amerikai komédia, Belvárosi Színház, 1938. febr. 9.)
Suarez Rudolf Félix gróf és Dömötör, főpincér (Walter László: Egy bolond százat csinál, Royal Színház, 1939. jan. 29.)
Joe (Fényes Szabolcs: Pusztai szerenád, Fővárosi Operettszínház, 1939. szept. 29.)
Wekker Mária Fridolin, órássegéd (Beck Miklós–Szilágyi László: Pozsonyi lakodalom, Fővárosi Operettszínház, 1939. nov. 17.)
Handa Bandi (Eisemann Mihály: Handa Banda, Fővárosi Operettszínház, 1940. jan. 26.)
Tatár Titusz (Buday Dénes: Három huszár, Fővárosi Operettszínház, 1940. ápr. 12.)
dr. Körössy Lajos (Sándor Jenő: Bécsi gyors, Fővárosi Operettszínház, 1940. szept. 7.)
Dobó Dodó, impresszárió (Eisemann Mihály: Fiatalság – bolondság, Fővárosi Operettszínház, 1940. okt. 25.)
Mulykó (Huszka Jenő: Gül Baba, Fővárosi Operettszínház, 1941. febr. 14.)
Muki (Buday Dénes: Fittyfiritty, Fővárosi Operettszínház, 1941. márc. 8.)
Zwickli Tóbiás (Huszka Jenő: Mária főhadnagy, Fővárosi Operettszínház, 1942. szept. 23.)
Latyi Matyi (Pintér Zoltán: Latyi Matyi, a furfangos cukrászinas, Fővárosi Operettszínház, 1943. ápr. 7.)
Bóni (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő, Fővárosi Operettszínház, 1945. ápr. 5.
Fővárosi Operettszínház, 1948. nov. 19.)
Rudi (Fényes Szabolcs: Maya, Fővárosi Operettszínház, 1945)
Jonny Hopkins (Szántó Armand–Szécsény Mihály: Eladó feleség, Medgyaszay Színpad, 1946. márc. 22.)
Fürge Tutyi (Kellér Dezső–Békeffy István: Csicsónénak három lánya, Fővárosi Operettszínház, 1946. okt. 5.)
Jim (Nóti Károly–Földes Imre: Fekete liliom, Fővárosi Operettszínház, 1946. dec. 20.)
Ficsúr (Békeffy István–Lestyán Sándor: Rigó Jancsi, Fővárosi Operettszínház, 1947. máj. 9.)
Tamás (Szántó Armand–Szécsény Mihály: Kihajolni veszélyes, Fővárosi Operettszínház, 1947. júl. 19.)
Rossambo (Zágon István–Vaszary Gábor: Ő vagy ő?, Fővárosi Operettszínház, 1947. szept. 27.)
Zsupán Kálmán (Kálmán Imre: Marica grófnő, Fővárosi Operettszínház, 1947. okt. 30.)
Latyi Matyi (Pintér Zoltán: Latyi Matyi mint próbarendőr, Fővárosi Operettszínház, 1947. nov. 23.)
Latyi kéri: nevessen velem! (Előadóest, Debrecen, 1948. márc. 20.)
Menelaosz, spártai király (Offenbach, Jacques: Szép Heléna, Fővárosi Operettszínház, 1948. ápr. 10.
Fővárosi Operettszínház, 1959. dec. 17.
Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1968. júl. 6.)
Dr. Sas (Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém, Fővárosi Operettszínház, 1948. máj. 15.)
Novotny (Nóti Károly: Nyitott ablak, Fővárosi Operettszínház, 1948. jún. 25. és Miskolci Nemzeti Színház, 1948. okt. 9.)
Latyi Matyi (Pintér Zoltán: Latyi Matyi mint világbajnok, Fővárosi Operettszínház, 1948. dec. 5.)
Ciha Tóni, költő (Emőd Tamás–Török Rezső: A harapós férj, Fővárosi Operettszínház, 1949. máj. 25.
Fővárosi Operettszínház, 1957. márc. 2.)
Torlay Gerzson, csillagász (Strauss, Johann, ifj.: Bécsi diákok, Fővárosi Operettszínház, 1949. szept. 16.)
Bumm tábornok (Offenbach, Jacques: Gerolsteini nagyhercegnő, Fővárosi Operettszínház, 1950. jan. 13.)
Hoska Lajos, borbély (Hámos György: Aranycsillag, Fővárosi Operettszínház, 1950. nov. 3.)
Mujkó, a király bolondja (Semsei Jenő–Benedek András–Mikszáth Kálmán: Szelistyei asszonyok, Fővárosi Operettszínház, 1951. okt. 19.
Fővárosi Operettszínház, 1960. szept. 16.
Győri Kisfaludy Színház, 1964. okt. 9.)
Dániel (Barabás Tibor–Gádor Béla: Állami Áruház, Fővárosi Operettszínház, 1952. máj. 30.)
Horváth A. Alajos könyvelő és Horváth A. Antal könyvelő (Csizmarek Mátyás–Nádasy László–Szenes Iván: Balkezes bajnok, Fővárosi Operettszínház, 1955. jún. 3.)
Főmunkatárs (Kolozsvári Andor–Brand István: Rendkívüli kiadás, Állatkerti Szabadtéri Színpad, 1958. aug. 17.)
Filmsztár (Kolozsvári Andor: Mozivízió, Bartók Terem, 1960. márc. 14.)
Don Moszkitó (Offenbach, Jacques: Banditák, Fővárosi Operettszínház, 1962. márc. 2.)
Boldizsár (Tardos Péter: Autóstop, Kamara Varieté, 1962. szept. 7.)
Pietro (Gáspár Margit–Kardos György: Boccaccio, Fővárosi Operettszínház, 1964. jún. 6.)
Id. Balázs Balázs (Semsey Jenő–Szilágyi György: Békebeli háború, Fővárosi Operettszínház, 1967. jan. 10.)
Frosch (Strauss, Johann, ifj.: A denevér, Erkel Színház, 1967. febr. 17.
Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1967. júl. 8.)
Nyegus, követségi titkár (Lehár Ferenc: Víg özvegy, Fővárosi Operettszínház, 1968. máj. 10.).

 

F. szerepei: a Latyi Matyi könyvek: Latyi Matyi, a furfangos cukrászinas. Pintér Zoltán színdarabjából versbe írta Békeffy István. Pintér Zoltán azonos című színdarabjából készült verses mese. Angelo 16, egészoldalas fényképével, a szövegközti rajzokat Márkus készítette. Félvászon kötésben, színes borítófedéllel. (Bp., 1943)
Latyi Matyi mint Robinson. Pintér Zoltán színdarabjából versbe írta Békeffy István. Pintér Zoltán azonos című színdarabjából készült verses mese. A szövegközti rajzokat Márkus készítette. Félvászon kötésben, színes borítófedéllel. (Bp., 1946). 

 

F. filmjei: Hol alszunk vasárnap? (1937)
Fizessen nagysád! (1937), Sportszerelem (1937), Nem loptam én életemben (1939)
Pénz áll a házhoz (1939)
Karosszék (1939)
Mária két éjszakája (1940)
Pepita kabát (1940)
Cserebere (1940)
Ismeretlen ellenfél (1940)
Behajtani tilos! (1941)
Édes ellenfél (1941)
Leányvásár (1941)
Álomkeringő (1942)
Egy bolond százat csinál (1942)
Egy szoknya, egy nadrág (1943)
Szerencsés flótás (1943)
Muki (1943)
Zenélő malom (1943)
Afrikai vőlegény (1944)
Hazugság nélkül (1945)
Könnyű múzsa (1947)
Mágnás Miska (1948)
Janika (1949)
Dalolva szép az élet (1950)
A selejt bosszúja (1951)
Civil a pályán (1951)
Állami Áruház (1952)
Képzett beteg (1952)
Ifjú szívvel (1953)
Péntek 13 (1953)
Pixi és Mixi a cirkuszban (1954)
Fel a fejjel (1954)
Micsoda éjszaka (1958)
Nem ér a nevem. (1961)
Egyiptomi történet (1962)
Irány Mexikó! (1968).

 

F. tv.: Huszka-est (1960)
Kálmán Imre: Csárdáskirálynő. (1960)
Latabár-est (1960)
Kellér Dezső szerzői estje (1961)
Rátonyi-est (1962)
Kellér Dezső: És Ön mit tud? (1962)
Szirmai-est (1962)
Offenbach, Jacques: Banditák. (1963)
Történelmi kabaré (1963)
Cirkuszrevü (1963)
Tévépresszó (1963)
L. K.-est (1968)
Bözsi és a többiek (1969)
Örökzöld dallamok (1971). 

Irodalom

Irod.: Demeter Imre: Latyi és Latabár. (Film, Színház, Muzsika, 1958. okt. 10.)
Gáspár Margit: Színészarcok. L. K. (Film, Színház, Muzsika, 1967. dec. 15.)
Molnár Gál Péter: Latabár. (Színház, 1968)
Szalay Károly: Latabár. (Filmvilág, 1969. 24.)
L. K.-album. Szerk. Nyáry László. (A Fővárosi Operettszínház kiadványa. Bp., 1969)
Demeter Imre: L. K. (Filmkultúra, 1970)
Abody Béla: Eltűnt egy műalkotás. (Élet és Irodalom, 1970. jan. 17.)
Szász Péter: Fohász egy kis átokért. (Film, Színház, Muzsika, 1976. dec. 25.)
Molnár Gál Péter: A Latabárok. Egy színészdinasztia a magyar színháztörténetben. Családtörténeti monográfia. A borítót tervezte Katona László. (Szkénétéka. Bp., 1982)
Heltai Gyöngyi: Toto és Latyi komikumai: színház-antropológiai modell. (Tabula, 2000)
Balogh Géza: Latyi bohóc. (Criticai Lapok, 2008)
Kalmár Tibor: Legendás komédiások. (Bp., 2012). 

Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Film kislexikon. Szerk. Ábel Péter. (Bp., 1964)
Új filmlexikon. I–II. köt. Főszerk. Ábel Péter. (Bp., 1971–1973)
Kecskeméti életrajzi lexikon. (Kecskemét, 1992)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon. 1931–1944. (Máriabesnyő–Gödöllő, 2006). 

Megjegyzések

Lexikonok jan. 11.-i adatával szemben, gyászjelentése szerint jan. 10-én hunyt el! 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2016