Lauschmann Gyula
Lauschmann Gyula

2024. október 7. Hétfő

Lauschmann Gyula

orvos, történetíró

Születési adatok

1861. szeptember 23.

Székesfehérvár

Halálozási adatok

1918. október 8.

Székesfehérvár

Temetési adatok

1918. október 10.

Székesfehérvár

Szentháromság Temető


Család

Sz: Lauschmann József takarékpénztári titkár, Feld Jozefa. F: Dubovszky Olga. Fia: Lauschmann László, Lauschmann Géza, Lauschmann Dénes; leánya: Lauschmann Márta.

Iskola

A ciszterci rend székesfehérvári főgimnáziumában éretts. (1880), a budapesti tudományegyetemen orvostudori okl. szerzett (1884).

Életút

A budapesti tudományegyetem Élettani Intézetének gyakornoka (1884–1885). A Fővárosi Szent Rókus Kórház és az Üllői út Új Kórház (= Szent István Kórház) alorvosa (1885–1888). Székesfehérvárott telepedett le, a Megyei Közkórház alorvosa (1889–1891), Fejér vármegye tb. főorvosa (1891–1900), a székesfehérvári Szent György Kórház osztályvezető főorvosa (1900-től). Orvosként a gümőkór nem hagyományos eseteinek vizsgálatával, a tbc és a bőr- és gyomorbetegségek összefüggéseivel foglalkozott. Különösen értékesek Székesfehérvár és Fejér vármegye történetével, a helyi ciszterci rend múltjával, művelődéstörténetével kapcsolatos dolgozatai. Kapcsolatba került a pályakezdő Szekfű Gyulával, aki Bécsből segítette tervezett nagy művének, Székesfehérvár történetének megírásában. Szekfű megküldte Lauschmann-nak a bécsi levéltárakban található, Székesfehérvárra vonatkozó 1763–1799 közötti iratok jegyzékét, valamint a Székesfehérvár 1544. évi elestére vonatkozó adatokat. Székesfehérvárott (Szent István tér 10.) élt és tevékenykedett, a helyi Szentháromság Temetőben nyugszik. Székesfehérvár történetét feldolgozó monográfiája halála után jelent meg (1993–1996-ban). Szülőházát emléktáblával jelölték meg (2007-ben). Nevét vette fel a székesfehérvári Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskola.

Főbb művei

F. m.: orvosi írásai: A gümőkór fellépésének egy ritka módja. – Az ichthyol mint a csúzos ízlobok gyógyszere. – Gyógyeljárásaink egyes bőrbántalmaknál. – Meningitis cerebrospinalis egy esete. (Gyógyászat, 1886)
Agaricin és a tüdővészesek izzadása. – A phosphormérgezésrl kóresetek kapcsán. (Gyógyászat, 1887)
Az agyburok gümős lobja és a gyomorlágyulás. (Gyógyászat, 1888)
történeti dolgozatai: A magyarországi ciszterci apátságok vázlatos története. (Székesfehérvári Hírlap, 1893)
Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára. (Székesfehérvár, 1898)
A székesfehérvári színészet múltja. (Székesfehérvár, 1899)
Vörösmarty költészetének viszonya az orvostudományhoz. (Székesfehérvár, 1901)
Arany János balladái és az elmekórtan. (Székesfehérvár, 1903)
A szív valósága és költészete. (Székesfehérvár, 1904)
Vörösmarty és Petőfi. – Virág Benedek és Ányos Pál viszonya Székesfehérvárhoz. (Székesfehérvár, 1905)
Kreskay Imre pálos költő. (Katholikus Szemle, 1905)
Mozart emléke. (Székesfehérvár, 1906)
A székesfehérvári műkiállítás tanulságai. (Székesfehérvár, 1906)
A Vörösmarty Kör negyven éve. (Székesfehérvár, 1907)
Fanta Adolf emléke. (Székesfehérvár, 1907)
Székesfehérvár feliratos kövei. (Székesfehérvár, 1910)
Képek Székesfehérvár régi életéből. (Székesfehérvár Naptára, 1910)
Lórodi Eduárd. (Székesfehérvár, 1912)
A Székesfehérvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület negyven éve. (Székesfehérvár, 1913)
Gr. Széchenyi Lajos és felesége levelezése. (Budapesti Hírlap, 1913)
1848. márc. 15. Székesfehérvárott. (Székesfehérvár Naptára, 1913)
A Szózat, a Himnusz és a Rákóczi induló. (Székesfehérvár, 1916)
Székesfehérvár régi képei és első mappái. (Székesfehérvár Naptára, 1917)
A székesfehérvári vértes-vitéz szobrának emlékkönyve. Szerk. Vértes Józseffel, Wertheim Pállal. (Székesfehérvár, 1917)
Székesfehérvár két háborús éve a XVII. század kezdetén. (Székesfehérvár, 1918)
Székesfehérvár története. I–IV. köt. A bevezetőt Prohászka Ottokár írta. (Közlemények Székesfehérvár történetéből. Székesfehérvár Város Levéltára kiadványa. Székesfehérvár, 1993–1996
2. kiad. két kötetben 1998
3. jav. kiad. DVD-Rom 2011).

Irodalom

Irod.: Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magony Imre: Székesfehérvári olvasókönyv. (Székesfehérvár, 2002)
Csurgai Horváth József: Szekfű és Székesfehérvár. (A negyedik nemzedék és ami utána következik. Szekfű Gyula és a magyar történetírás a 20. század első felében. Szerk. Ujváry Gábor. Bp., 2011). *Szinnyei, UMÉL: eltérő születési adat: szept. 28

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője