Iskola

A bp.-i tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1903), egyúttal pénzügyi és közgazdasági tanulmányokat is folytatott.

Életút

Budapesten ügyvédi irodájának vezetője (1906-tól), egyúttal a Dunamelléki Református Egyházkerület jogtanácsosa. Gömbös Gyula politikai elvbarátjaként gr. Bethlen István kormányzásának utolsó hónapjaiban a Honvédelmi Minisztérium (HM) politikai államtitkára (1931. máj. 30.–aug. 24.). A kormányzó Egységes Párt, ill. a Nemzeti Egység Pártja országgyűlési képviselője (Szentes, 1931–1935; Debrecen, 1935–1939). Az Országos Testnevelési Tanács (OTT) elnöke (1932. jan.–szept.). A Gömbös-, majd a Darányi-kormány igazságügyminisztere (1932. okt. 1.–1938. márc. 9.). A Rákosi-korszakban kitelepítették Fegyvernekre (1951), ahol megvakult. 1956-tól haláláig Leányfalun élt. A Területvédő Liga alapító tagja, a Magyar Nemzeti Szövetség (MNSZ) alelnöke. A Magyar Országos Protestáns Patronage Egyesület egyik alapítója és ügyvezető alelnöke. A Magyar Gazdaszövetség igazgatóságának és választmányának tagja. A Magyar Távirati Iroda (MTI) Rt. alelnöke, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. és a Magyar Filmiroda igazgatóságának tagja. A Diósgyőri Szénbánya Rt. elnöke, a Péti Nitrogén Műtrágyagyár igazgatóságának tagja. A 20. sz. elejének egyik legismertebb ügyvédjeként elsősorban magánjogi, kereskedelmi, ipari és agrárkérdésekkel foglalkozott, de ő védte a frankhamisítási ügybe keveredett Baross Gábort, a Postatakarékpénztár elnök-vezérigazgatóját is. 1920–1921-ben 5000 koronát adott az MTA-nak.