Család

Polgári zsidó családból származott. Sz: Lázárovits Gábor (†1952), a Feketekörösi Ármentesítő és Belvízrendező Társulat szakaszmérnöke, majd igazgatója, Gottlieb Gizella. F: 1941-től Káldi Éva, Káldi Tivadar rt-igazgató és Bánó Ella tanítónő leánya. Leánya: Lázárovits Klára (1942–); fia: Lázárovits György (1947–). 

Iskola

Elemi és középiskoláit Nagyszalontán és Gyulán végezte (1924-ben éretts.), a József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1928).

Életút

A Ganz Villamossági Rt. üzemi gyakornoka (1929–1930), a Forges et Ateliers de Constructions Électriques de Jeumont észak-franciaországi gyárának próbatermi mérnöke (1930–1931). Hazatérése után munkanélküli (1931–1933), majd a Precíziós Szerszám- és Gépgyár üzemmérnöke (1933–1936), önálló kisiparos (1936–1949). A Magyar Szabványügyi Hivatal műszaki előadója és főmérnöke (1950-től). A BME Gépészmérnöki Karán a szerszámgépek és szabványok előadó tanára (1950–1958). Londonban (1955), Párizsban (1956, 1957, 1959), Harrogate-ben (1958), Berlinben és New Yorkban (1960) járt hosszabb tanulmányúton. 

Szerszámgépek tervezésével, javításával, szabványosításának kérdéseivel foglalkozott. Mint önálló iparos asztali gyorsfúrógépet tervezett, amelyből a Fúrógépgyár később több ezer darabot gyártott, majd 150 db kerámiai présszerszámot készített el a Nagybátony-Újlaki Gyár részére, jelentős eredményeket ért el a magyarországi steatit-kerámia préselési technológiájának kialakításában. Később érdeklődése a szerszámgépek és alkatrészeik javítása, élettartama felé fordult, irányításával jelentek meg az első magyarországi szerszámgépszabványok, különösen értékesek a szabványosítás szervezési és elméleti kérdéseivel, valamint a szabványok gazdasági hatáselemzésével foglalkozó írásai. Az első műegyetemi szerszámgépipari segédletek szerzője és szerkesztője. 

Emlékezet

Nagyszalontán született, családja 1932-ben költözött Budapestre, a Szent István parkba. A fővárosban hunyt el.