Iskola

Az MTA tagja (l.: 1897. máj. 6.; t.: 1907. máj. 3.; tagsága törölve: 1945. júl. 13.).

Életút

A bécsi műsz. egyetemen (1880), a bp.-i tudományegyetemen tanult (1880-1882), tanulmányait abbahagyta (1882), majd a heidelbergi egyetemen folytatta (1883-1885), bölcsészdoktori okl. (1885), magántanári képesítést szerzett (1892). Az MTA tagja (l.: 1897. máj. 6.; t.: 1907. máj. 3.; tagsága törölve: 1945. júl. 13.). - A bp.-i tudományegyetem Kísérleti Fizikai Int.-ének gyakornoka (1887), de kinevezést nem kapott, ezért végleg Németo.-ban telepedett le (1887). A heidelbergi egyetem Fizikai Int.- ének tanársegéde (1887-1892), a bonni egyetem magántanára (1892-1894), a breslaui egyetemen a fizika ny. rk. tanára (1894- 1895), az aacheni műsz. egyetem egy. docense (1895-1896). A heidelbergi egyetemen az elméleti fizika ny. r. tanára (1896- 1898), a kieli egyetemen a fizika ny. r. tanára és a Fizikai Int. ig.-ja (1898-1907), a heidelbergi egyetemen a fizika ny. r. tanára és a Fizikai Int. (1907-1930), egyúttal a Radiológiai Int. ig.-ja (1909-1930).Legjelentősebb eredményeit a katódsugarak és a fényelektromos jelenségek kutatásában érte el. H. Hertz kísérleteihez csatlakozva 1892-ben felfedezte, hogy a katódsugarakat képező elektronok a szilárd anyagokon is képesek áthatolni. Az 1893-ban általa szerkesztett katódsugárcső jelentős lökést adott a sugárzásokkal kapcsolatos kutatásoknak, mert alapvetően új eredményeket ért el a katódsugarak abszorpciója és ionizáló hatásának vizsgálata terén. Az elektronok anyagon való áthaladásának magyarázatára megalkotta az ún. dynamida-elméletet, amely szerint az atom belsejének csak egy kis része (ezt nevezte dynamidának) átjárhatatlan. Behatóan fogl. a fényelektromos hatás vizsgálatával is. 1899-ben megállapította, hogy az elektromos töltéshordozók tulajdonképpen elektronok, 1902-ben felismerte, hogy a fény hatására az anyagból kilépő elektronok energiája a fény rezgésszámától függ, de az erősségétől nem. Az A. Einsteinnel fennálló tud. ellentétei, melyekhez utóbb személyes ellenszenv is társult, nagymértékben hozzájárultak szélsőjobboldali nézeteinek kialakulásához. Támogatta a nemzetiszocialista mozgalmat és rendszert, a náci uralom idején (1933-1945) Johannes Starkkal együtt a hivatalos náci tudomány egyik reprezentánsa, a „német árja fizika” egyik legjelentősebb képviselője.