Család

Apja Lenhossék József (1818-1888) orvos, anatómus.

Iskola

Az MTA tagja (l.: 1897. máj. 6.; r.: 1903. máj. 8.; ig.: 1933. máj. 19.; t.: 1934. máj. 11.).

Életút

Apja Lenhossék József (1818-1888) orvos. - A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1886), a közp. idegrendszer finomabb boncolástana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1888), az MTA tagja (l.: 1897. máj. 6.; r.: 1903. máj. 8.; ig.: 1933. máj. 19.; t.: 1934. máj. 11.). - A bp.-i tudományegyetem Anatómiai-Tájbonctani Int.-ének gyakornoka (1882-1886), egy. tanársegéde (1886-88); közben helyettes tanára (1887-1888). A baseli egyetem magántanára (1889-91), az anatómia ny. rk. tanára (1891-1893), a würzburgi egyetem magántanára (1893-1895), a tübingeni egyetemen az anatómia ny. rk. tanára (1895- 1899). A bp.-i tudományegyetemen, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetemen az anatómia ny. r. tanára és az Anatómiai- Tájbonctani Int. ig.-ja (1899-1933), egyidejűleg az antropológia előadó tanára (1914-1925); közben az Orvostud. Kar dékánja (1906-1908), az egyetem rektora (1914-1915). - Az idegrendszer vizsgálatával, neuroanatómiával fogl. Elsők között ismerte fel, hogy az idegrendszer kutatásában az ún. Golgi-féle krómezüstözési módszerrel lehet az idegsejtek szerkezetét a legmegbízhatóbb módon tanulmányozni. Nemzetk. viszonylatban is a neurontan egyik megalapítójának tekintik. A 19-20. sz. fordulójától - elsősorban az Apáthy Istvánétól eltérő tud. felfogása miatti vita kerülése érdekében - egyre inkább felhagyott idegrendszeri kutatásaival, érdeklődése a sejtbiológia felé fordult. Másik fő kutatási területén, a csillók vizsgálatában is maradandót alkotott. E téren legjelentősebb felismerése, hogy a csillók ún. bazális testsejtjei a sejtközpont származékai. Az 1910-es években jelentős eredményeket ért el a feji paraszimpatikus ganglionok tanulmányozásában. Antropológiai kutatásokkal is fogl.Az idegrendszer vizsgálatával, neuroanatómiával fogl. Elsők között ismerte fel, hogy az idegrendszer kutatásában az ún. Golgi-féle krómezüstözési módszerrel lehet az idegsejtek szerkezetét a legmegbízhatóbb módon tanulmányozni. Nemzetk. viszonylatban is a neurontan egyik megalapítójának tekintik. A 19-20. sz. fordulójától - elsősorban az Apáthy Istvánétól eltérő tud. felfogása miatti vita kerülése érdekében - egyre inkább felhagyott idegrendszeri kutatásaival, érdeklődése a sejtbiológia felé fordult. Másik fő kutatási területén, a csillók vizsgálatában is maradandót alkotott. E téren legjelentősebb felismerése, hogy a csillók ún. bazális testsejtjei a sejtközpont származékai. Az 1910-es években jelentős eredményeket ért el a feji paraszimpatikus ganglionok tanulmányozásában. Antropológiai kutatásokkal is fogl.