Ligeti Lajos
Ligeti Lajos

2020. október 22. Csütörtök

Ligeti Lajos

nyelvész, orientalista

Születési adatok

1902. október 28.

Balassagyarmat, Nógrád vármegye

Halálozási adatok

1987. április 24.

Budapest


Iskola

Az MTA tagja (l.: 1936. máj. 14.; r.: 1947. jún. 6.; ig. 1946. júl. 24.-1949. okt. 31.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetemen - az Eötvös Collegium tagjaként - bölcsészdoktori okl. szerzett (1926), a párizsi Sorbonne -on és a College de France-on orientalisztikát tanult (1925-1928), a mongol filológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1932), az MTA tagja (l.: 1936. máj. 14.; r.: 1947. jún. 6.; ig. 1946. júl. 24.-1949. okt. 31.). - A Pázmány Péter Tudományegyetemen Közép-Ázsia történetének mb. előadója (1931-1934), egy. adjunktus (1934-1939); magántanár (1932- 1939), a K-i népek történetének ny. rk. (1939-1940), ny. r. tanára (1940-1950), egyúttal a K-ázsiai Int. (1939-1950) és a Magyarságtud. Int. ig.-ja (1941-1945). Az ELTE Nyelv- és Irodalomtud. Kar, ill. BTK Belső-ázsiai Tanszék ny. r. tanára (1950- 1952), egy. tanára (1952-1972), a tanszék vezetője (1950-1972), egyidejűleg a K-ázsiai Tanszék (1952-1961), a Török Filológiai Tanszék (1964-1971) és az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetője (1972-ig). Az 1956. okt.-i forr. idején megfosztották akad.-i tisztségeitől, a forr. leverése után rövid ideig az MTA ügyvezető alelnöke volt. Az MTA támogatásával hosszabb tanulmányúton járt Belső-Mongóliában (1928-1931), Afganisztánban (1936-1937), a Vallás- és Közoktatásügyi Min. támogatásával Japánban (1940).Az altajisztika világhírű m. kutatóprofesszora, nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az altáji nyelvek és az e nyelveket beszélő, elsősorban mongol népek története, szellemi és anyagi műveltsége terén, de fogl. sinológiával és tibeti filológiával is. A belső-ázsiai népek története és kultúrája, a mongol, a török és a mandzsu-tunguz filológia területén végzett kutatásaival nemzetközi elismerést szerzett. Igen jelentős eredményeket ért el a m. nyelv korai török jövevényszavainak kutatásában. Vezetésével dolgozták ki a K-i nevek m. nyelvű átírását. Forráskiadói tevékenysége is jelentős, kiadta a középkori mongol nyelv több emlékét.

Főbb művei

F. m.: Die Ahnentafel Attilas und die hunnischen Tan-hu-Namen Asia Major(1925)
A Krisztus születése elõtti hunok (1926)
Attila családfája (1972)
A magyarság keleti kapcsolatai (1932)

Irodalom

Irod.: Benkõ Loránd:A nyolcvanéves L. L. köszöntése Magyar Nyelv(1983)
Kara György:L. L. Magyar Tudomány(1987)
Kara György:L. L. Acta Orientalia(1987)
Róna-Tas András:L. L. Keletkutatás(1987)
Schütz Ödön:L. L. Magyar Nyelv(1988)
Czeglédy Károly:L. L. Hung

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013