Iskola

Az MTA tagja (l.: 1936. máj. 14.; r.: 1947. jún. 6.; ig. 1946. júl. 24.-1949. okt. 31.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetemen - az Eötvös Collegium tagjaként - bölcsészdoktori okl. szerzett (1926), a párizsi Sorbonne -on és a College de France-on orientalisztikát tanult (1925-1928), a mongol filológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1932), az MTA tagja (l.: 1936. máj. 14.; r.: 1947. jún. 6.; ig. 1946. júl. 24.-1949. okt. 31.). - A Pázmány Péter Tudományegyetemen Közép-Ázsia történetének mb. előadója (1931-1934), egy. adjunktus (1934-1939); magántanár (1932- 1939), a K-i népek történetének ny. rk. (1939-1940), ny. r. tanára (1940-1950), egyúttal a K-ázsiai Int. (1939-1950) és a Magyarságtud. Int. ig.-ja (1941-1945). Az ELTE Nyelv- és Irodalomtud. Kar, ill. BTK Belső-ázsiai Tanszék ny. r. tanára (1950- 1952), egy. tanára (1952-1972), a tanszék vezetője (1950-1972), egyidejűleg a K-ázsiai Tanszék (1952-1961), a Török Filológiai Tanszék (1964-1971) és az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetője (1972-ig). Az 1956. okt.-i forr. idején megfosztották akad.-i tisztségeitől, a forr. leverése után rövid ideig az MTA ügyvezető alelnöke volt. Az MTA támogatásával hosszabb tanulmányúton járt Belső-Mongóliában (1928-1931), Afganisztánban (1936-1937), a Vallás- és Közoktatásügyi Min. támogatásával Japánban (1940).Az altajisztika világhírű m. kutatóprofesszora, nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az altáji nyelvek és az e nyelveket beszélő, elsősorban mongol népek története, szellemi és anyagi műveltsége terén, de fogl. sinológiával és tibeti filológiával is. A belső-ázsiai népek története és kultúrája, a mongol, a török és a mandzsu-tunguz filológia területén végzett kutatásaival nemzetközi elismerést szerzett. Igen jelentős eredményeket ért el a m. nyelv korai török jövevényszavainak kutatásában. Vezetésével dolgozták ki a K-i nevek m. nyelvű átírását. Forráskiadói tevékenysége is jelentős, kiadta a középkori mongol nyelv több emlékét.