Lőrenthey Imre
Lőrenthey Imre

2021. március 7. Vasárnap

Lőrenthey Imre

geológus, paleontológus

Névváltozatok

Lörenthey Imre; 1877-ig Wurmb Imre 

Születési adatok

1867. április 17.

Pest

Halálozási adatok

1917. augusztus 13.

Nyírmada, Szabolcs vármegye

Temetési adatok

1917. augusztus 18.

Budapest

Kerepesi út


Család

Anyai nagyszülei: jászberényi Kalmár Lukács (1797–1874), Pitrolf Borbála (1816–1891). Sz: Wurmb Imre, a budapesti tudományegyetem quaestora (= az a hivatalnok, aki az egyetemi hallgatók tandíjait beszedte), jászberényi Kalmár Emília (1836. máj. 11. Tura–1920. aug. 4. Hol?). A család rokona: jászberényi Kalmár Lenke, Rákosi Jenő író felesége. F: somosi Somossy Margit. Fia: Lőrenthey Imre; leánya: Lőrenthey Márta és Szent-Pály Emilné Lőrenthey Kató [Katalin].

Iskola

A piarista rend budapesti főgimnáziumában éretts. (1885), a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1890), a gerinctelen állatok paleontológiája tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1896), a müncheni egyetem Paleontológiai Intézetében folytatott tanulmányokat (1897–1898).

Az MTA tagja (l.: 1905. máj. 12.).

Életút

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézete tanársegéde (1890–1893), a budapesti tudományegyetem Őslénytani Intézete, ill. Őslénytani és Földtani Intézete tanársegéde (1893–1896), egy. adjunktusa (1893–1897), az Ásvány- és Kőzettani Intézet egy. adjunktusa (1899–1907), az őslénytan ny. rk. tanára (1907–1914), ny. r. tanára (1914–1917). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára is (1896–1917).

Egyetemista korában bejárta Magyarország jellegzetes geológiai vidékeit, hosszabb tanulmányutat tett Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban és Svájcban, később Dél-Tirolban és Svájcban (1896–1897), majd Bajorországban végzett őslénytani-földtani kutatásokat (1898). Részt vett Lóczy Lajos (1849–1920) olaszországi (1899), kelet-németországi, finnországi és nyugat-oroszországi (1901), majd romániai, dél-oroszországi és kaukázusi expedícióiban (1902). Paleontológusként elsősorban a pannoniai-pontusi képződményekkel, a harmadkor (decapodák) őslénytanával, ill. Budapest és környéke földtani viszonyaival foglalkozott. Ajánlatára fogadták el az egész fiatal harmadkori congeriás rétegcsoportra a pontusi helyett az először Telegdi Roth Lajostól (1841–1928) 1870-ben használt pannoniai emelet elnevezést.

Emlékezet

Pesten született, Kolozsvárott élt és tevékenykedett, Nyírmadán hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004).

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (r.: 1916).

A Magyarhoni Földtani Társulat első titkára (1907–1909).

Szerkesztés

A Földtani Közlöny szerkesztője (1907–1909).

Főbb művei

F. m.: A petroleum keletkezése. (Természettudományi Közlöny, 1888)
A nagy-mányoki pontusi emelet és faunája. Részben egy. doktori értek. is. 1 táblával. (A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1890 és külön: Bp., 1890)
Adatok az erdélyi tőzegtelepek faunájához. (Orvos-természettudományi Értesítő, 1892 és külön: Kolozsvár, 1892)
Gált és Hidegkút nagy-küküllőmegyei helységek pontusi faunái. – Adatok Szilágymegye és az erdélyi részek alsó pontusi lerakódásainak ismeretéhez. (Orvos-természettudományi Értesítő, 1893 és mindkettő külön is: Kolozsvár, 1893)
A szegzárdi, nagy-mányoki és árpádi felső pontusi lerakódásnak faunája. (A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1893 és külön: Bp., 1893
németül: 1894)
Kurd tolnamegyei helység pontusi faunája. 1–2. 2 táblával. (Földtani Közlöny, 1894 és külön: Bp., 1894)
Adatok Hidasd baranyamegyei helység pontusi faunájához. (Földtani Közlöny, 1894)
Néhány megjegyzés a Lithiosis kérdéséhez. – Újabb adatok Szegzárd felső pontusi faunájának ismertetéséhez. (Természetrajzi Füzetek, 1895)
Adatok a székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. 1–2. (Orvos-természettudományi Értesítő, 1895 és külön: Kolozsvár, 1895)
A kolozsvári széntelep. – Néhány észrevétel a Papyrotheceáról. (Földtani Közlöny, 1895)
Észrevételek néhány pontusi kövületről. (Természettudományi Közlöny, 1896)
Adatok Magyarország harmadkorú rák-faunájához. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1897 és külön: Bp., 1897)
Kínai paleozoos kőzetek mikroszkopikus vizsgálata. (Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazásának tudományos eredményei. III. köt. 6. szakasz. Bp., 1897)
Paleontológiai tanulmányok a harmadkorú rákok köréből. Monográfia. 11 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények. 27. köt. 2. Bp., Athenaeum, 1898)
Sepia a magyarországi harmadkorú képződményekben. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1898 és külön: Bp., 1898)
Magyarország talajnemeinek eloszlása mésztartalom szerint. 1 térképpel. (Egészség, 1898)
Mikroskopische Untersuchungen der paleozoischen Gesteine. (Bp., 1899)
Baróth környékének földtani viszonyai. (Bp., 1900)
Pyrgulifera tömeges előfordulása a lábatlani eocénban. – Pteropodás márga a budapesti óharmadkori képződményekben. – Két új teknősfaj a kolozsvári eocén képződményekből. 2 táblával. – A szarmata és pannoniai képződményeket áthidaló rétegeknek egy classicus lelethelye Magyarországon. (Földtani Közlöny, 1903)
A rákosszentmihályi Sashalom kavicsainak koráról. (Földtani Közlöny, 1904)
Zittel Károly Alfréd. 1839–1904. (Földtani Közlöny, 1906)
Budapest pannoniai- és levantei-korú rétegei és ezek faunája. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1906. ápr. 2.
megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1906
németül: Stuttgart, 1902)
Vannak-e jura időszaki rétegek Budapesten? (Földtani Közlöny, 1907)
A Tihanyi Fehérpart pannoniai rétegeiről. – Melczer Gusztáv. 1869–1907. (Földtani Közlöny, 1908)
Újabb adatok a Székelyföld geológiájához. – Megjegyzések Magyarország óharmadkori foraminifera-faunájához. 1 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1909)
Adatok a magyarországi pannoniai képződmények sztratigráfiájához. (Földtani Közlöny, 1909)
Pethő Gyula: A Péterváradi-hegység – Fruska Gora – krétaidőszaki – hiperszenon – faunája. Sajtó alá rend. L. I. Monográfia. 24 táblával. (A Magyar Természettudományi Társaság kiadványa. Bp., 1910)
Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájához és sztratigráfiai helyzetéhez. (A Balatonnak és környékének fizikai földrajzi leírása, orográfiája és geológiája. A Balatonmellék paleontológiája. Bp., 1911)
Paleontológiai újdonságok Magyarország harmadidőszaki üledékeiből. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1911)
Újabb adatok Budapest környéke harmadidőszaki üledékeinek geológiájához. 1–3. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1911–1912)
Adatok Észak-Albánia eocén képződményeinek kifejlődéséhez és faunájához. (A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1917)
Die fossilen Dekapoden der Länder der ungarischen Krone. Sajtó alá rend. Beurlen, Karl. (Geologica Hungarica. Series Paleontologica. Bp., 1929).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Pesti Hírlap, 1917. aug. 15.)
Vadász Elemér: L. I. emlékezete. (Földtani Közlöny, 1918)
Pálfy Móric: L. I. l. tag emlékezete. (Bp., 1923)
Bartha István–Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. (Bp., 1941)
Bogsch László: Emlékezés L. I.-re halálának 60. évfordulóján. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1978)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
125 éves a kolozsvári egyetem. Szerk. Cseke Péter és Hauer Melinda. (Kolozsvár, 1998)
Galácz András: L. I., az Őslénytani Tanszék második professzora. (Földtani Közlöny, 2007).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2018