Lőrinczy Ervin
Lőrinczy Ervin

2020. november 29. Vasárnap

Lőrinczy Ervin

fogorvos, szájsebész

Névváltozatok

Landgraf Ervin;  Lőrinczy-Landgraf Ervin 

Születési adatok

1898. október 4.

Budapest

Halálozási adatok

1983. július 24.

Budapest


Család

Sz: Linsenmayer Mária. F: Broschkó Klára, Broschko Gusztáv Adolf és Friedrich Anna leánya.

Iskola

A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban éretts. (1916), a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1922), Berlinben sebész szakorvosi vizsgát tett (1924), a száj betegségei tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1939), az orvostudományok kandidátusa (1954).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem Sztomatológiai Klinika Szájbeteg Osztályának gyakornoka (1923–1927), egy. tanársegéde (1927–1945), egy. adjunktusa (1945–1949) és magántanára (1939–1949). A budapesti VI. kerületi Csengery utcai Rendelőint. Fogászati Osztálya (1949–1951), a Fogorvosi Továbbképző Intézet, ill. 1955-től a Központi Stomatológiai Intézet Konzerváló és a Röntgen Osztálya osztályvezető főorvosa (1951–1963), intézetvezető főorvosa (1963–1968).

Fog- és szájbetegségekkel, elsősorban a szájbetegségek szerológiai és hematológiai feltárásával, a gyökércsúcs körüli gócok bakteriológiájával foglalkozott. Új, széles körben elterjedt módszereket dolgozott ki a fertőzött vagy gyulladt fogbél és a foggyökér kezelésésére, ill. a sztomatológiai betegségekkel járó ún. bakteriaemia gyógyítására. Elsőként foglalta kórtani rendszerbe a szájnyálkahártya kórfolyamatait, elsőként tisztázta több, nyelven észlelhető kórkép kóreredetét. Kidolgozta a fertőzött fogak együlésben történő országosan alkalmazható kezelési módszerét. A II. világháború után jelentős szerepet játszott a fogászati és a fogorvosi továbbképzés megszervezésében.

Elismertség

A Magyar Fogorvosok Egyesülete vezetőségi tagja és az Egyesület tudományos bizottságának tagja, majd főtitkára. Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Fogorvos Szakcsoportjának elnöke (1947–1948), főtitkára (1948–1949), alelnöke (1949–1950).

 

Az Olasz Fogorvosok Egyesülete l. tagja (1939-től), az Osztrák Fogorvosok Szövetsége (1948-tól) és a Görög Odontosztomatológiai Társaság tb. tagja (1970-től).

Szerkesztés

A Stomatologiai Közlöny felelős szerkesztője (1937–1939).

Főbb művei

F. m.: A gingvitisek prognózisa s azok kezelésének újabb irányelvei. (Fogorvosi Szemle, 1927)
Irányelvek a stomatitisek kezelésében. (Orvosképzés, 1930)
A szájnyálkahártya gyulladásai. (Budapesti Orvosi Ujság, 1930)
Die Paradentose als medizinisches Problem. (Monatsschrift Ungarischer Mediziner, 1931)
A laboratóriumi vizsgálatok jelentősége a stomatológiában. (Fogorvosi Szemle, 1932)
A szájnyálkahártya betegségei. Monográfia. 8 táblával. (Bp., 1940)
A nyelvbetegségek tüneteiről. (Máthé Dénes-emlékkönyv. Bp., 1945)
A stomatológia és a haematológia kapcsolatairól. (A stomatológia haladása. Bp., 1946)
A szájnyálkahártyatünetek értékelése. Sugár Lászlóval. (A Budapesti Bőrgyógyászati Klinika Kiadványai. I. köt. Bp., 1946)
A mononucleosis infectiosa és a fusospirochaetás fertőzés. Bugyi Balázzsal. (Orvosok Lapja, 1946)
Vizsgálatok a nyál chemizmusáról. Nádor Károllyal. (Orvosi Hetilap, 1946. 36.)
A gangrénás fogak gyógyításának új szemlélete és kísérletes megoldása. Kand. értek. (Bp., 1954)
A szájnyálkahártya erythemás és hurutos gyulladásának szerepe a leukoplakia keletkezésében. (Fogorvosi Szemle, 1956)
A megtartó fogászat fejlődése hazai állami fogbetegellátásban. (Fogorvosi Szemle, 1957)
Bacteriological, Radiological and Histological Control of Pulp and Rostcanal Treatment. (International Dental Journal, 1958)
Pulpaerkrankungen. (Handbuch der Zahnheilkunde. München, 1960)
Szövettani vizsgálatok eredményei heves fogbéllob ellátása után. Faludi Jenővel. (Fogorvosi Szemle, 1961)
A megtartó – konzerváló – fogászat. (Gyakorló orvosi fogászat. Bp., 1963)
Pulpaerkrankungen. (Handlexikon der Zahnheilkunde. I–III. köt. 3. átd. kiad. Stuttgart, 1967)
Új megismerések a fogbél kór- és gyógytanában. Benyújtott doktori értek. (Bp., 1969).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Magyar Nemzet, 1983. aug. 7.)
Huszár György: A magyar fogászat története. (Bp., 1965)
Huszár György: L. E. (Fogorvosi Szemle, 1983).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2018