Lukács József
filozófus, szerkesztő
Születési adatok
1922. december 16.
Budapest
Halálozási adatok
1987. január 7.
Budapest
Temetési adatok
1987. január 28.
Budapest
Farkasrét (hamvasztás utáni búcsúztatás)
Család
Sz: Lukács Oszkár (†1946) banktisztviselő, Breuer Júlia. F: 1. 1948–1955: Dobó Ágnes orvos, a Madarász utcai Gyermekkórház, majd a Péterfy Sándor utcai Kórház orvosa. Fia: Lukács Gábor (1955–). Elvált. 2. Kindler Magdolna (1932–) újságíró. Nevelt fia: Palkó István (1953–); nevelt leánya: Palkó Katalin (1956–).
Iskola
Négy gimnáziumot és felsőkereskedelmi iskolát végzett; éretts. és textilminta-tervezést tanult. A II. világháború végén munkaszolgálatos volt (1943. okt.–1944. szept.), a szovjet csapatok közeledtekor, Nagyváradnál, megszökött zászlóaljától. A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanult (1945–1948), öt hónapos filozófiai szakosító pártiskolát végzett (1949), a filozófiai tudományok doktora (a kandidátusi fokozat nélkül, 1971).
Az MTA tagja (l.: 1976. máj. 7.; r.: 1982. máj. 7.).
Életút
A MADISZ budapesti központjának munkatársa, az Ifjúság c. lap szerkesztője (1945–1946), a MEFESZ Oktatási Osztályának titkára (1947–1948), a Nevelési Osztály vezetője (1948–1949), egyúttal a Fiatal Magyarország (1947–1948) és az Új Március c. lapok szerkesztője (1949). A Népművelési Minisztérium Irodalmi Főosztály Könyvkiadási Osztályának főelőadója (1949–1951), a Természet és Technika c. folyóirat szerkesztője (1951–1952), a Külügyminisztérium Tájékoztatási Osztályán a rádiócsoport vezetője (1952–1953), elbocsátották (1953). A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT), ill. a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) sajtócsoport-vezetője, majd a TIT Politikai Szakosztályának, ill. Filozófiai Szakosztályának titkára (1953–1958).
A Valóság alapító felelős szerkesztője (1958–1959), főszerkesztője (1959–1960) és a szerkesztőbizottság tagja (1961–1969). A Világosság felelős szerkesztője (1960–1967), főszerkesztője (1967–1973). Az ELTE BTK Filozófiai Tanszékének egy. adjunktusa (1959–1967), tud. munkatársa és uo. az MTA Valláskritikai Kutatócsoportjának vezetője (1967–1973), a II. sz. Filozófiai Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1973. júl. 1.–1978), egy. tanára (1978–1987) és az MTA Filozófiai Intézete igazgatója (1978. márc. 1.–1987. jan. 7.).
Az MSZMP Művelődéspolitikai Munkaközösségének tagja, az Országos Béketanács Tudományos Bizottságának alelnöke.
A TIT Országos Filozófiai Választmányának elnöke. A Kossuth- és Állami-díj Bizottság Társadalomtudományi Albizottságának tagja.
Valláselméleti-valláskritikai kutatásokkal, történelmi filozófiai kérdésekkel, elsősorban a különböző társadalmi-gazdasági formációk vallási formáinak feltárásával foglalkozott. A modern marxista valláskritika egyik legismertebb magyar képviselőjeként összehasonlító fenomenológiai-tipológiai vizsgálatokat végzett a nagy világvallások között, megpróbálta sajátos egységgé szervezni a vallási tudat különböző aspektusait.
Az 1960-as–1970-es években kezdeményezője volt a Kádár-rendszerben megindult marxisták–hívők (= keresztények) közötti párbeszédnek, ezzel kapcsolatban számos ideológiai munkát írt és szerkesztett. A világvallásokkal kapcsolatban több népszerű tudományos ismeretterjesztő írás szerzője és fordítója.
Emlékezet
Budapesten (lakcímei: Újlipótváros, XIII. kerület Pozsonyi út 44. és Lágymányos, XI. kerület Fehérvári út 107/b.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. A gyászszertartáson, a ravatalnál, az MTA nevében Szentágothai János akadémikus, a barátok, a család nevében Kelemen János, a Világosság nevében Farkas János szerkesztő búcsúztatta, a sírnál, Hováth Pál, az MTA Filozófiai Intézete munkatársa emlékezett.
Tiszteletére a Magyar Filozófiai Társaság Vallástudományi Szakosztálya Lukács József-emlékülést rendezett (az ELTE-n, 1987. dec. 15-én) az MTA I. Osztálya is Lukács József-emlékülést rendezett (a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában, Szegeden, 1988. ápr. 21-én).
Elismertség
A Magyar Filozófusok Nemzeti Bizottságának elnöke. A Filozófiai Társaságok Nemzetközi Szövetsége igazgatótanácsának tagja.
Elismerés
Szocialista Munkáért Érdemérem (1960), Munka Érdemrend (ezüst, 1968; arany, 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983).
Rózsa Ferenc-díj (1963), Akadémiai Díj (Istenek útjai c. művéért, 1974), Bugát Pál-emlékérem (posztumusz, 1987).
Főbb művei
F. m.: A klérus a természettudományok fejlődése ellen. (Szakszervezeti ismeretterjesztő előadások. A Népszava kiadványa. 1–2. kiad. Bp., 1952)
A Vatikán harca a természettudományok ellen. (Természet és Technika, 1952. 5.)
A Vatikán a kapitalizmus elszánt védelmezője. (Természet és Technika, 1953. 4.)
A vallásos nézetek elleni harc módszereiről. (Propagandista, 1955)
Vallás és erkölcs. (Propagandista, 1956)
Vita a magyar filozófia történelmi elmaradottságának okairól. (Magyar Filozófiai Szemle, 1957. 2-4.)
Mi a vallás? (Ifjúsági Akadémia. Bp., 1959)
Eszmei nevelőmunkánk és a marxista valláskritika. (Pártélet, 1963)
Emberek és istenek. Szöveggyűjtemény az ateista és antiklerikális irodalomból. Vál. Kanizsai-Nagy Antal és Lengyel Dénes. A bevezetést írta L. J. (Iskolai Könyvtár. Bp., 1966)
Bevezetés a valláskritikába. MLEE jegyz. Gecse Gusztávval és Pogány Róberttel. (Bp., Kossuth, 1970)
A kereszténység előzményeinek vallási tipológiájához. Benyújtott kand. és doktori értek. (Bp., 1970)
A vallás és a vallásosság alakulása Magyarországon. 1945–1970. (Magyar Filozófiai Szemle, 1971. 5-6.)
Együttműködés és vita. Hívők és nem-hívők közös dolgairól. (Vigilia, 1971. 6.)
Igent mondani az emberre. Valláselméleti, valláskritikai tanulmányok, esszék. (Elvek és utak. Bp., Magvető, 1973)
Istenek útjai. A kereszténység előzményeinek tipológiájához. (Bp., Kossuth Kiadó, 1973
2. kiad. 1974
3. kiad. 1979
németül: Die Wege der Götter. Ford.: Vértesné Meller Ágnes. Bp., 1978
oroszul: Putyi bogov. Moszkva, 1984)
A vallás és irracionalizmus problémái Lukács György életművében. (Valóság, 1975. 8.)
Glasenapp, Helmuth von: Az öt világvallás. Bráhmanizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus, kereszténység, iszlám. Ford. Pálvölgyi Endre. Az utószót írta L. J. (Bp., Gondolat, 1975
2. kiad. 1977
3. kiad. 1981
4. kiad. 1984
5. kiad. 1987
6. kiad. 1993)
Az ateizmus és a pozitív humanizmus fogalma Marx gondolatvilágában. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1977. máj. 17.
megjelent: Magyar Tudomány, 1977. 9. és Világosság, 1977. 4.)
A marxista valláskritika néhány mai kérdései. – A keresztény szociális doktrína néhány fő vonása. (Előadások a valláskritika köréből. Szerk. Gecse Gusztáv. Bp., 1978)
Jaj a bölcseknek… – Boldog, aki várja és megéri. (A Magyar Rádió művelődéstörténeti sorozata. Beszélgetések a Bibliáról. Mítoszok és legendák a Bibliában. Szerk. Rapcsányi László. Bp., 1978)
Egyházak és vallásosság a szocialista Magyarországon. L. J. előadása 1979. jún. 13-án. (Az MSZMP KB Politikai Akadémia kiadványa. Bp., 1979)
Történelem, filozófia, vallásosság. Tanulmányok. (Bp., Gondolat, 1979)
A 16. Filozófiai Világkongresszusról. (Magyar Tudomány, 1979. 3.)
A katolikus szociális tanítás sorsfordulói. (Népszabadság, 1981. jún. 2.)
Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Vallásszociológiai írások. Az utószót írta L. J. (Társadalomtudományi Könyvtár. Bp., Gondolat Kiadó, 1982)
Eszmék és választások. Társadalomelméleti és valláselméleti tanulmányok. (Bp., Kossuth Kiadó, 1983)
A Társadalmi haladás – egyenlőtlen fejlődés. (Az élő Marx. Tanulmányok Marx társadalomelméleti és metodológiai koncepciójáról. Szerk. Hársing László, Kelemen János. Bp., 1983)
On the Commensurability of Cultural Systems. (Philosophy and Culture. Studies from Hungary Published on the Occasion of the 17th World Congress of Philosophy. Szerk. is Tőkei Ferenccel. Bp., Akadémiai Kiadó, 1983)
A történeti haladás és fejlődés néhány problémája Marx életművében. (Magyar Tudomány, 1983. 9.)
A mítosz ideje. Gondolatok a társadalmi tudat történelmi formaváltozásairól. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1983. máj. 26.
megjelent: Világosság, 1983. 7. és külön: Értekezések, emlékezések. Bp., 1985)
The Responsibility of Man in the World Today. The Sole Alternative for Humanity. (The New Hungarian Quarterly, 1984)
Die Verantwortung und Möglichkeiten des christlisch-marxistischen Dialogs, 1985. Internazionale Konferenz der systematischen Theologen der sozialistischen Länder Europas. Debrecen 16–18. April, 1984. Előadások. Szerk. Kocsis Elemér. Debrecen, 1985)
Marxizmus és vallásosság. (A marxizmus valláselmélete és a hallgatók materialista világnézeti nevelése. Tanulmányok. Szerk. Kónya István. Bp., 1985)
Lukács György a kulturális örökség és a szocialista kulturális fejlődés problémáiról. (Világosság, 1985. 6. és Az élő Lukács. Szerk. Sziklai László. Bp., 1986)
Georg Lukács über Probleme der Kulturentwicklung. (Georg Lukács. Kultur – Politik – Ontologie. A Hamburgban, 1985-ben, a Hamburgi Egyetem és az ELTE ÁJTK Politikatudományi Tanszékcsoportja által rendezett szimpozium előadásai. Szerk. Bermbach, Udo és Trautmann, Günther. Opladen, 1987)
Georg Lukács über Probleme des Erbes und der sozialistischen Kulturentwicklung. (Lukács-Aktuell. Az 1985. ápr. 17–19-én, az MTA, a Művelődésügyi Minisztérium és a Párttörténeti Intézet által rendezett nemzetközi konferencia előadásai. Szerk. Sziklai László. Bp., 1989)
A párbeszéd tanulása közben. (Párbeszéd, 1986. Keresztények és marxisták. A Szent István Társulat és a Világosság közös kiadványa. Bp., 1986)
Tempora et mores. (Gesellschaft und ethische Werte. Christen und Marxisten im Gespräch. Internationale Symposium Budapest, 8–10. Oktober 1986. Előadások. Szerk. Neufeld, Karl H. Wien, 1989)
Vallás és vallásosság a mai Magyarországon. A hazai tudományos kutatások néhány eredménye. (Bp., Kossuth Kiadó, 1987)
A fiatal Lukács és a magyar szellemi fejlődés. (Magyar Filozófiai Szemle, 1987. 3.)
Élő múlt. Előadások, cikkek, tanulmányok. Az előszót Ancsel Éva írta. (Bp., Gondolat Kiadó, 1988).
F. m.: írásai a Világosságban: Technika, magányosság, vallásosság. Jegyzetek néhány nyugati vallásszociológiai tanulmányhoz. (1960. 1.)
Szocializmus és valláskritika. Gondolatok a VIII. pártkongresszus előtt. (1962. 11.)
Dialógus Chiemsee-ben. (1966. 7-8.)
Újabb lépés a párbeszéd útján. A marxisták és keresztények Marianské Lázné-i dialógusáról. (1967. 7-8.)
A párbeszéd nem öncél. A marxisták és keresztények genfi dialógusáról. (1968. 7.)
Élő virágot szakítani. A marxista valláskritika néhány mai problémája. (1969. 5.)
Lenin: Forradalom és elmélet. (1970. 4.)
Vallási elidegenülés és vallási szerkezet. Egy marxista vallástipológia módszertani előfeltevései. (Világosság, 1970. 7. és külön: Bp., 1970)
Vallás és valláskritika. (1973. 12.)
Munka és transzcendencia. Gondolatok Marx vallásfelfogásáról. (1974. 3.)
Harminc esztendő a magyar valláskritika történetében. (1975. 4.)
Egység és különbözőség. A marxista valláskritika néhány elvi problémája. (1975. 12.)
Szekularizáció és vallás a szocializmusban. (1977. 1.)
Beatitudo paupertatis. A szegénység katolikus felfogásáról. (1977. 7.)
Emlékezés Görgényi Ferencre. – Emlékezés Murányi Mihályra. (1978. 8-9.)
Hétköznapok és csodák. Gondolatok a modern polgári tudat szerkezetéről. (1978. 4.)
Mátrai László hetvenéves. (1979. 1.)
Merre tart a nyugat-német püspöki kar? (1980. 1.)
A „tertium datur.” A katolikus hagyományőrzés dilemmái a II. Vatikáni Zsinat után. (1980. 8-9.)
Szövetség, világnézeti vita, dialógus. (1981. 4.)
Másként járnak-e az órák? A kulturális struktúrák összehasonlíthatóságának kérdéséről. (1981. 11.)
A párbeszéd elveiről. (1982. 5.)
A szocializmus képe a mai keresztény egyházakban. (1982. 3.)
Illyés. (1983. 6.)
Kozmosz, egyetemesség, emberiség. (1983. 12.)
Luther és az újkori művelődés. (1984. 1.)
Béke, igazságosság, bizalom. – Hahn István. (1984. 8-9.)
A nyolcvanas évek kapitalizmusa és az újkonzervatív ideológia előretörése. (1985. 5.)
Kihívás és sürgetés. Gondolatok Aczél György könyvének olvasása közben. (1985. 12.)
A párbeszéd néhány kérdése és az erkölcs. (1986. 11.)
Marxista humanizmus és vallásosság társadalmunk mai eszmei színképében. (1987. 4.)
Társadalmi-gazdasági fejlődésünk néhány világnézeti és erkölcsi problémájáról. – Az ószövetségi zsidó vallás környezete. (1987. 12.).
F. m.: írásai a Társadalmi Szemlében: A tudományos haladás és a mai teológia. (1961. 10.)
A marxista valláskritika mai problémái. (1965. 1.)
Nemzetközi vallásszociológiai tanácskozás Budapesten. (1968. 6.)
Társadalmi struktúra és vallási szabályozás. Megjegyzések J. Levada könyvéhez. (1969. 7-8.)
Marxról – jelenidőben. (1973. 5.)
A marxista vallásfelfogás és a mai vallási ideológia. (1974. 2.)
A társadalom fejlődéstörvényei és az emberi tevékenység. (1975. 3.)
A történelmi fejlődés dialektikája és az ázsiai termelési mód. Gondolatok Tőkei Ferenc könyvéről. (1976. 5.)
A marxizmus világnézete és a mai vallásosság. (1977. 12.)
Lenin – a forradalom lehetősége és valósága. (1980. 4.)
Marxisták és hívők – negyed század változásainak tükrében. (1982. 3.)
Marx és a társadalomelmélet mai kérdései. (1983. 3.)
Marxizmusról és vallásosságról párbeszéd közben. (1986. 11.).
Irodalom
Irod.: írásairól: Hahn István: A marxista vallástipológia felé. L. J.: Istenek útjai. (Társadalmi Szemle, 1973. 7.)
Hahn István: Hit és elidegenedés. L. J.: Istenek útjai. (Népszabadság, 1973. aug. 30.)
Ágh Attila: L. J.: Istenek útjai. (Magyar Filozófiai Szemle, 1974. 4-5.)
Munkácsy Gyula: A marxista vallástipológiai kutatások néhány kérdéséhez. L. J. könyve ürügyén. L. J.: Istenek útjai. (Valóság, 1974. 5.)
Simkovics Gyula: L. J.: Istenek útjai. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1974. 4.)
Balázs György: Meditáció az emberről. L. J.: Történelem, filozófia, vallásosság. Tanulmányok. (Népszabadság, 1980. jan. 25.)
Jóri János: L. J.: Történelem, filozófia, vallásosság. Tanulmányok. (Társadalmi Szemle, 1980. 10.)
P. Tóth Béla: Párbeszéd és közös cselekvés. (Confessio, 1980. 4.)
Bolyki János: Eszmék és választások. Gondolatok L. J. könyvéről. (Confessio, 1984. 2.)
Horányi István: L. J.: Eszmék és választások. (Pedagógiai Szemle, 1984. 11.)
Koczó József: L. J.: Eszmék és választások. (Társadalmi Szemle, 1984. 11.)
Horváth Pál: L. J.: Vallás és vallásosság a mai Magyarországon. (Népszabadság, 1987. júl. 23.)
Kelemen János: Egy valláskutató tanítása. Széljegyzetek L. J. könyvéhez. L. J.: Vallás és vallásosság a mai Magyarországon. (Valóság, 1987. 11.)
Koroknai Zsuzsa: Elvhűség és nyitottság. Gondolatok L. J. posztumusz könyvéről. L. J.: Vallás és vallásosság a mai Magyarországon. (Világosság, 1987. 12.)
Giczy György: A dialógus mai lehetőségei és jövője. L. J. új könyve a mai vallásosságról. L. J.: Vallás és vallásosság a mai Magyarországon. (Új Ember, 1987. 40.)
Vincze Béla: L. J.: Vallás és vallásosság a mai Magyarországon. (Palócföld, 1988. 5.)
Turgonyi Zoltán: L. J.: Élő múlt. (Társadalmi Szemle, 1989. 11.).
Irod.: Népvezér, próféta, főpap. L. J. akadémikussal beszélget Zoltán Péter. (Istenek, megváltók, próféták. Szerk. Zoltán Péter. Bp., 1979)
Kovács Dénes: Filozófiai világkongesszus Kanadában. Beszélgetés L. J. akadémikussal. (Népszabadság, 1983. szept. 10.)
Hit és tudás. Rádióbeszélgetés. A mikrofonnál L. J. és Munkácsy Gyula, szerkesztőriporter Zelei László. (Világosság, 1984. 10.)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1987. jan. 8.)
Erdélyi Zsuzsanna Aki szót váltott és – szót értett. L. J.-ről. (Új Ember, 1987. 8.)
Jánossy Imre: In memoriam L. J. (Theologiai Szemle, 1987. 2.)
Kocsis Elemér: L. J. emlékezete. (Confessio, 1987. 2.)
Lendvai L. Ferenc: L. J. (Magyar Filozófiai Szemle, 1987. 1.)
Németh Zsuzsa: L. J. műveinek bibliográfiája. (Világosság, 1987. 12.)
Szentágothai János: L. J. (Magyar Tudomány, 1987. 5.)
Szigeti Jenő: A magyarországi szabadegyházak teológiájának csomópontjai. Jegyzetek egy L. J.-levél marhójára. – Valláskutatók. Tudományos emlékülés L. J. tiszteletére. (Világosság, 1989. 6.)
Hetven éve született L. J. (Világosság, 1992. 12.)
Horváth Pál: L. J. emlékére. (Világosság, 2002. 10-12.).
Irod.: Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003).
Megjegyzések
1. Nem volt egyetemi oklevele: hat félévet végzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán, az egyetemet a filozófiai pártiskola elvégzése után abbahagyta, mert filozófiával kívánt foglalkozni. Ez később sokáig lehetetlenné vált, mert akkori sógorát – Dobó János pártiskolai tanárt, felesége bátyját – letartóztatták a Rajk-perben. 2. Lukács József dolgozatával a kandidátusi fokozatra pályázott, az MTA-TMB-n azonban az értekezés bírálói javasolták, hogy az értekezés és a jelölt tudományos munkássága miatt a benyújtott dolgozattal a tudománydoktori fokozatra is pályázhatna. Munkája a marxista-leninista valláselmélet egy új diszciplínájának a marxista vallástipológiának alapvetése – az akkori vélemények szerint. Az értekezés bírálói: Hahn István, Kónya István és Mátrai László voltak. 3. MÉL téves halálozási adat: jan. 6. Gyászjelentése szerint jan. 7-én hunyt el!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2020
Aktuális havi évfordulók
Gragger Róbert
irodalomtörténész
Géber Ede
orvos, bőrgyógyász
Haberern Jonathán Pál
orvos, sebész
Hagelmayer István
közgazdász
Halász Géza
orvos, politikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (603), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (167), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (95), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)