Lukács Lajos
Lukács Lajos

2020. október 24. Szombat

Lukács Lajos

történész

Születési adatok

1922. október 17.

Budapest

Halálozási adatok

1998. március 25.

Törökbálint

Temetési adatok

1998. április 8.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Mayer Ilona. F: 1. 1949-től Székely Erzsébet. Fia: Lukács János (1952. jún. 14.) építészmérnök és Lukács András. 2. Kovásznai Viktória művészettörténész.

Iskola

A budapesti Szaktanárképző Intézet felsőkereskedelmi iskolájában éretts. (1942), majd gimnáziumi érettségi vizsgát is tett (1943). A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen történelem szakos középiskolai tanári okl. (1947), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1948), a történelemtudományok kandidátusa (1955), doktora (1984).

Életút

A Magyar Tudományos Tanács, ill. az MTA Titkársága történész tud. munkatársa (1949–1951), az ELTE Lenin Intézet Újkori Magyar Történeti Tanszékének egy. adjunktusa és az MTA Történettudományi Intézete tud. munkatársa (1951–1955). A Fővárosi Tanács munkatársaként budapesti gimnáziumok tanára (1955–1968). Az MTA Társadalomtudományi Főosztálya–ELTE BTK Új és Legújabbkori Történeti Tanszéke tud. főmunkatársa (1969–1989). 19. sz.-i magyar és egyetemes történelemmel, elsősorban az 1849 utáni osztrák abszolutizmus történetével, az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc bukása után kialakult magyar emigráció politikai törekvéseivel, az olasz Risorgimento magyar vonatkozásaival és a vatikáni–magyar kapcsolatok történetével foglalkozott. Monográfiában dolgozta fel az emigrációnak a garibaldizmushoz közelálló, demokratikus csoportjainak működését, Giuseppe Garibaldi (1807–1882) magyar önkénteseinek tevékenységét, Dunyov István (1816–1889) munkásságát. Forráskiadói tevékenysége is jelentős, számos, a magyarországi emigrációval kapcsolatos ausztriai, franciaországi, olaszországi, angol és amerikai levéltárakban talált értékes iratanyagot tett közzé, továbbá megjelentette az itáliai magyar légió anyakönyveit. Különösen értékesek a bécsi apostoli nunciusok magyarországi jelentéseit és levelezését közreadó munkái. Budapesten (XI. kerület Lágymányosi utca 15.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Emlékezet

Az International Institute of Garibaldian Studies tagja (1981-től).

Főbb művei

F. m.: A belgrádi Duna-konferencia és a dunai kérdés. (Társadalmi Szemle, 1948)
Kossuth Lajos Duna konföderációs tervei. Egy. doktori értek. (Bp., 1948)
Adalékok a nyugati imperialista hatalmak és a magyar ellenforradalmárok együttműködéséhez, 1919-ben. (Századok, 1949)
Magyarország története. III. köt. 1849–1950. Ideiglenes tankönyv. (Bp., 1950
3. kiad. 1952)
A magyar nép története. Rövid áttekintés. Többekkel. (Bp., 1951
2. bőv. kiad. 1953)
Kossuth Lajos. Rövid életrajz. Mérei Gyulával, Spira Györggyel. 17 táblával. (A Magyar Történelmi Társulat kiadványai. Bp., 1952)
A Lenin Intézet magyar történelmi diákkörének munkájáról. (Felsőoktatási Szemle, 1953)
Magyar történész kongresszus. 1953. jún. 6–13. Előadások. Szerk. (Bp., 1954)
Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak. 1849–1867. Monográfia és kand. értek. is. 12 táblával. (Bp., 1955)
A történelemtanítás és a politechnikai képzés. (Történelemtanítás, 1958)
Garibaldi és Kossuth 1860–1861-ben. 2 táblával. (Századok, 1958)
Kossuth emigrációs politikájáról. (Századok, 1961)
Egy elfelejtett magyar garibaldista. Dunyov István. (Magyar Nemzet, 1961. okt. 6.)
Garibaldi magyar önkéntesei és Kossuth 1860–1861-ben. 2 táblával. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 24. Bp., 1962
olaszul: Garibaldi e l’emigrazione ungherese. Modena, 1964)
Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben. – Kossuth emigrációs politikájának idealizálásáról. (Századok, 1963)
Gondolatok a Duna-konföderáció eszméjének elindítóiról és magyarázóiról. (Kortárs, 1965)
A népek nemzetközi összefogásának úttörője, Garibaldi magyar követője: Dunyov István. (Kortárs, 1966)
Koberdowa, Irena: Garibaldi, a vörösinges hős. Ford. Anderlik András. A bevezető tanulmányt írta. 4 táblával. (Bp., 1968)
Garibaldival a szabadságért. Dunyov István élete és működése. 1816–1889. Monográfia. 20 táblával és 3 térképpel. (Bp., 1968)
A magyar garibaldisták útja. Marsalától a Porta Piáig. 1860–1870. Monográfia. (Bp., 1971)
Egy év az olaszországi magyar légió történetéből. 1861. máj. 10.–1862. máj. 28. (Hadtörténelmi Közlemények, 1977)
A Vatikán és a versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában. Különös tekintettel a párizsi nuncius és a vatikáni államtitkárság levelezésére a Vatikáni Titkos Levéltárban. (Századok, 1978)
Tudományos kutatók – tudományos minősítés. (Valóság, 1978)
Az „igazi Kossuth.” (Kritika, 1978. 6.)
Egy igaz magyar garibaldista: Frigyesy Gusztáv. (Népszabadság, 1978. júl. 23.)
Historiographie de l’activité en Italie des émigrés hongrois de 1848–1849. (Acta Historica, 1979)
A köztudat formálásáról, avagy kit igazolt a XIX. század? (Kritika, 1979. 5.)
Kunfy Adolf és az olaszországi magyar légió. (Hadtörténelmi Közlemények, 1980)
A vörösinges magyar: Tüköry Lajos. (Múzsák Múzeumi Magazin, 1980. 3.)
A Vatikán és Magyarország. 1846–1878. A bécsi apostoli nunciusok jelentései és levelezése Magyarországról. Monográfia, dokumentumkötet és doktori értek. is. 16 táblával és kihajtható térképmelléklettel. A dokumentumok olasz nyelven. (Bp., 1981
angolul: The Vatican and Hungary. 1846–1878. Reports and Correspondance on Hungary of the Apostolic Nuncios in Vienna. Bp., 1981)
Frigyesy és Garibaldi 1866–1867-ben. (Századok, 1982)
Magyar politikai emigráció. 1849–1867. Monográfia. 16 táblával. (Bp., 1984)
Az olaszországi magyar légió története és anyakönyvei. 1860–1867. Monográfia és dokumentumkötet. 12 táblával. (Bp., 1986)
Teleki László elfogatásától öngyilkosságáig és a nemzetközi diplomácia. (Teleki és kora. Szirák, 1985. nov. 12–13. Szerk. Praznovszky Mihály, Rozsnyói Ágnes. Salgótarján, 1987)
Anglia és a magyar kérdés 1860–1861-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése. (Századok, 1990)
Anglia és a magyar kérdés 1865–1866-ban. Robert Burnett D. Morier magyarországi küldetése. (Történelmi Szemle, 1991)
A missouri hadműveletek magyarországi vonatkozásai. Frémont tábornok és a magyar emigránsok 1861–1862-ben. (Hadtörténelmi Közlemények, 1994)
Türr István halálra ítélése és az angol diplomácia 1855–1856-ban. (Hadtörténelmi Közlemények, 1995)
Chapters on the Hungarian Political Emigration. 1849–1867. Monográfia. (Studia Historica. Bp., 1995)
Pest-Buda az 1867-es kiegyezés idején. Monográfia. (Bp., 1996)
A pesti angol konzulátus megalakulása 1872-ben. E. J. Monson főkonzul politikai működése a Lónyay-kormány idejében. (Századok, 1999).

Irodalom

Irod.: Kondor Viktória, M.: L. L.: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak. 1849–1867. (Századok, 1958)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Urbán Aladár: Garibaldival a szabadságért. Dunyov István élete és működése. (Századok, 1971)
Katus László: L. L.: The Vatican and Hungary. 1846–1878. Reports and Correspondance on Hungary of the Apostolic Nuncios in Vienna. (Levéltári Közlemények, 1980)
Csorba László: Egyházpolitika és polgári átalakulás. L. L.: A Vatikán és Magyarország. 1846–1878. A bécsi apostoli nunciusok jelentései és levelezése Magyarországról. (Világosság, 1982)
Balázs Péter: L. L.: The Vatican and Hungary. 1846–1878. Reports and Correspondance on Hungary of the Apostolic Nuncios in Vienna. (Századok, 1984)
Kokas Károly: L. L.: Magyar politikai emigráció. 1849–1867. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1986)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1998. ápr. 2.)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013