Major Máté
Major Máté

2024. december 6. Péntek

Major Máté

építész

Névváltozatok

1905-ig Mayer

Születési adatok

1904. augusztus 3.

Baja, Bács-Bodrog vármegye

Halálozási adatok

1986. április 14.

Budapest


Iskola

A József Műegyetemen építész okl. szerzett (1927), az ÉKME-n doktorált (1960); az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1960. ápr. 14.).

Életút

Bp.-en magántervezői irodák tervezőmérnöke (1927–1931), önálló tervező (1931–1936), az Orsz. Társadalombiztosítási Intézet (OTI) műszaki osztálymérnöke, majd főmérnöke (1936–1944). A II. vh. után az Országos Építésügyi Kormánybiz. Építésracionalizálási Főosztályának vezetője (1946–1947), az Építés-, és Közmunkaügyi Minisztérium Építéspolitikai, ill. Tervfőosztályának vezetője (1947–1949). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az építészettörténet előadó tanára (1948–1949), az ÉKME, ill. a BME Általános Építészeti Tanszék (1949–1950), az Építéselméleti Tanszék (1950–1951), a II. sz. Építészettörténeti Tanszék ny. r. tanára (1949–1952), a II. sz. Építészettörténeti Tanszék (1952–1957), az Építészettörténeti Tanszék egyetemi tanára (1952–1975. dec. 31.) és a tanszékek vezetője (1949–1971), az Építészettörténeti és Elméleti Intézet igazgatója (1971–1974). A M. Művészeti Tanács (1945–1948), a M. Tudományos Tanács tagja (1948–1949). – A 20. sz.-i m. és egyetemes építészet új irányzataival, Breuer Marcell, Goldfinger Ernő, Vágó Péter munkásságával fogl. Jelentős szerepet vállalt a szocialista realista építészettel szembeni fellépésben. Visszaemlékezései fontos kordokumentumok. – A CIAM m. szekciójának tagja (1932–1938), a Szocialista Képzőművészek Csoportjának titkára (1933–1937), az Új Építészet Köre alelnöke. A M. Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) elnöke (1955–1964). Az MTA titkára (1955. máj. 28.–1958. nov. 28.). A velencei Société Européenne de Culture tagja (1954-től), a Brit Építőművészek Kir. Intézete (1963-tól), a Brazil Építőművészek Intézete és a Mexikói Építőművészek Társasága t. tagja (1964-től), a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia külföldi tagja (1965-től). – Kossuth-díj (1949), M. Népközt. Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (arany, 1964; 1970), Szoc. Hazáért Érdemrend (1967), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1975), M. Népközt. Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1984). – Herder-díj (1977), Ybl Miklós-díj (1960), Bugát Pál-emlékérem (1967), M. Műemlékvédelemért Emlékplakett (1972), Akadémiai Aranyérem (1979). – Az Új Építészet (1945–1949), az Építés-Építészet c. folyóiratok felelős, ill. főszerkesztője (1948–1951). Az Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények szerkesztője, a Magyar Építőművészet szerkesztőbiz.-ának elnöke (1958-tól).

Főbb művei

F. m.: épületei: Attila u.-i bérház. Detre Pállal. (Bp., 1933)
Sasfiók u.-i társasház. (Bp., 1934)
Négy, soklakásos egységből álló lakótelep. (Tatabánya, 1948)
írásai: Az új építészet elméleti kérdései. (Bp., 1948)
Bevezetés egy új egyetemes építéstörténethez. Akadémiai székfoglaló. is. (Elhangzott: 1950. dec. 14.
Építés-Építészet, 1951)
Építészet és társadalom. (Bp., 1953)
Építészettörténet. I–III. Egyetemi tankönyv. (Bp., 1954–1960)
A „szép” és a „művészi” mai építészetünkben. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1961. okt. 19.
Magyar Tudomány, 1961)
P. L. Nervi. Kismonográfia. (Bp., 1966
lengyelül: Warszawa, 1979)
Az építészet sajátszerűsége. (Bp., 1967)
Építészet új világa. (Bp., 1969)
Breuer Marcell. Monográfia. (Bp., 1970)
Amerigo Tot. Monográfia. (Bp., 1971)
Goldfinger Ernő. Monográfia. (Bp., 1973)
Egy gyermekkor és a kisváros emléke. Visszaemlékezések. (Bp., 1973)
Férfikor Budapesten. Visszaemlékezések. (Bp., 1978)
Vágó Péter. Monográfia. (Bp., 1982)
A mindig megújuló építészet. (Bp., 1985).

Irodalom

Irod.: Finta József: M. M. (Magyar Tudomány, 1986)
Nagy Károly: Publications of M. M. 1975–1984. (Periodica Polytechnica. Arhitecture, 1986)
Nádor Tamás: M. M. (N. T.: Ex libris. Interjúk. Bp., 1986)
Bonta János: M. M. búcsúztatása. (Magyar Építőművészet, 1986)
Zádor Anna: M. M.-ról. (Magyar Építőművészet, 1987).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője