Máday István
Máday István

2024. április 20. Szombat

Máday István, 1899-től marosi

orvos, neurológus

Névváltozatok

Marosi Máday István 

Születési adatok

1879. április 5.

Budapest

Halálozási adatok

1959. június 17.

Budapest


Család

Sz: Máday Izidor (1839–1925) mezőgazda, közgazdász, böröllei Nagy-Szabó Linda (†1927. jan. 12. Budapest. Temetés: 1927. jan. 14. Alsószalmavár, Veszprém vm.). Testvére: Máday Andor (1877–1958) jogász, könyvtáros. F: Maxa Viktória (†1959. máj. 4. Budapest). Fia: Máday Béla és Máday László; leánya: Máday Jusztina.

Iskola

A budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. (1900), a prágai egyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1916); közben a bécsi egyetemen is tanult; a pszichopatológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1925).

Életút

Az osztrák–magyar közös hadseregben hivatásos katonatisztként szolgált (1900–1909). Leszerelése után a prágai tudományegyetem orvostudományi kar ideggyógyászati klinika egy. tanársegéde (1912–1914), az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1914–1916), majd az összeomlásig katonaorvosként szolgált (1916–1918). A debreceni Tisza István Tudományegyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1921–1928) és magántanára (1925–1944), egyúttal a debreceni kisegítő iskola tanára (1925–1928). Budapesten, idegorvosi magánrendelőjének vezetője (1928–1950), majd rendelőintézeti ideggyógyász főorvos (1950–1959).

A magyar individuálpszichológiai kutatások megteremtője és egyik jelentős képviselője. Bécsi tartózkodása idején megismerkedett Sigmund Freuddal (1856–1939), majd Alfred Adlerrel (1870–1937) együtt eltávolodott a pszichoanalízistől, jelentős szerepet vállalt a bécsi Individuálpszichológiai Egyesület megalakításában (1913). Állatpszichológiával, különböző állatok szellemi képességeinek vizsgálatával, pálya- és neveléslélektannal is foglalkozott.

A II. világháború után a magyarországi pszichoterápiai kutatások egyik újjászervezője, az individuálpszichológiai képzés irányítója (1945–1950). Tudományos pályafutásának kezdetén, mint hivatásos katonatiszt, a ló tájékozódó képességéről, véralkatáról, jelleméről és érzelemvilágáról folytatott kutatásokat, különös tekintettel a ló „idomításának” lehetőségeire. Ezek a dolgozatai voltak a magyarországi állatlélektani kutatások első eredményei.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, feleségével közös sírban, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Német nyelvű írásai Stefan von Máday néven jelentek meg.

Elismertség

A Magyar Individuálpszichológiai Egyesület elnöke (1927–1950).

Szerkesztés

A Gyermekvédelem c. folyóirat szerkesztője (1932–1936).

Főbb művei

F. m.: A ló érzékszervei. (Bp., 1909)
A ló szellemi tehetségei. – A ló érzelemvilága. – A physikai problémák kialakulásának kezdete. (Urania, 1909)
A szervek fogyatékos voltának biogiai jelentősége. (Természettudományi Közlöny, 1909)
A fölfedező lángész jellemzése. (Természettudományi Közlöny, 1910)
Gyermekek véleménye a háborúról. (A Gyermek, 1910)
Psychologie des Pferdes und der Dressur. (Berlin, 1912)
A ló tájékozódó tehetségéről. (Természettudományi Közlöny, 1912)
Az értelemvizsgálat társadalmi jelentősége. (Új Élet, 1913)
Gibt es denkende Tiere? Eine Entgegnung auf Kralls „Denkende Tiere”. (Leipzig–Berlin, 1914)
Az ifjúság pályaválasztása, tekintettel a hadiárvákra. (A gyermekmentés útjai. Korunk legidőszerűbb gyermektanulmányi, szociálpedagógiai és gyermekvédelmi problémái. A II. Országos Gyermektanulmányi Tanácskozás előadásai és hozzászólásai. Szerk. Nemes Lipót. Bp., 1918)
Egységes becslési fokozat. (Magyar Paedagogia, 1918)
Javított nyári időszámítás. (Természettudományi Közlöny, 1919)
A Magyar Gyógypedagógiai Társaság első értekezlete. (Magyar Paedagogia, 1923)
A családi kataszter kérdései. – Az iskolaorvosi törzslapról. – Az osztrák iskolareformról. (A debreceni Tisza István Tudományegyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának Közleményei, 1926)
A bécsi fiatalkorúak bírósága. (A Jövő Útjain [folyóirat], 1926)
A kedv katonája és a kötelesség katonája. (Magyar Katonai Közlöny, 1926)
A tehetségek védelméről. 1–3. (Dunántúli Tanítók Lapja, 1927)
Alfred Adler: Menschenkenntnis. (Magyar Paedagogia, 1928)
Az alkalmazkodási szélesség szerepe a lelki tulajdonságok kialakulásában. (Ranschburg Emlékkönyv. Bp., 1929)
Az elmebetegekkel való bánásmódról. (Közegészségügyi Értesítő, 1929)
Az életuntak lélektanához. (A Jövő Útjain [folyóirat], 1929)
Tehetség és individuálpszichológia. (Tehetség-problémák. A Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság szemináriumában tartott előadások. Bp., 1930)
Tavaszi, nyári és őszi időszámítás. (Természettudományi Közlöny, 1930 és 1941)
Az ösztönélet némely törvényszerűségei. (Benedek László Emlékkönyv. Debrecen, 1932)
Modern nevelés és individuálpszichológia. (Lélek és Jellem [folyóirat], 1933)
A válóper reformja. (Jogtudományi Közlöny, 1934)
Az orvos szerepe a nevelési tanácsadásban. (Szociális Orvostudomány, 1934)
Az egyke-kérdés. Az előszót írta Benedek László. (Bp., 1935)
Nőnevelés és individuálpszichológia. (A Jövő Útjain [folyóirat], 1935)
Alfred Adler. (A Jövő Útjain [folyóirat], 1937)
A tehetségek felismerése és védelme. (Magyar tanítók albuma. Felelős szerk. Hefty György. Bp., 1938)
Test és lélek. (Asszonyok Világa, 1939)
Individuálpszichológia. Monográfia. (Bp., Pantheon, 1941)
Miért idegesek ma az emberek? (Magyar Ifjúság, 1943)
Tudat és tudattalan. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülése 1943. okt. 12-én. (Athenaeum, 1944)
A „Psychopathia martialis“ kritikája. (Orvosok Lapja, 1946).

 

F. m.: ford.: Schirmeister, Marie: A kényeztetett gyermek. Ford. (Szülői gondok. 1. Bp., 1935).

Irodalom

Irod.: Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Halálhír. (Népszabadság, 1959. júl. 9.)
M. I. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1960)
Harmat Pál: Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. (Bern, 1986
2. átd. és bőv. kiad. Bp., 1994)
Kiss György: A magyar individuálpszichológiai irányzat. (Bp., 1986)
Arató Ottó: Az adlerizmus nagysága, halála és újjászületése Magyarországon. (Az individuálpszichológia útjain. Bp., 1995)
Magyar prágaiak – prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. Praha, 2002).

 

neten:

 

 

http://ketezer.hu/2007/05/jelentes-a-szazeves-okos-lorol/

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője