Márton Lajos
Márton Lajos

2021. január 17. Vasárnap

Márton Lajos, zsarolyáni

régész, muzeológus

Születési adatok

1876. december 14.

Abony, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1934. november 5.

Madrid, Spanyolország

Temetési adatok

1934. november 17.

Abony

Családi sírbolt


Család

Nagyszülei: zsarolyáni Márton Lajos (†1866. máj. 28. Abony. Temetés: 1868. máj. 30. Abony) földbirtokos, Pest, Nógrád és Heves vármegye táblabírája, zsarolyáni Márton Terézia (†1878. jún. 16. Abony).

Szülei: Abonyi Lajos (= zsarolyáni és mándi Márton Ferenc 1833. jan. 9. Kisterenye, Nógrád vm.–1898. ápr. 28. Abony. Temetés: 1898. ápr. 30. Abony, családi sírbolt) író, földbirtokos, Tasnádi Szűcs Klára (= tasnádi Szüts Klára, †1911. szept. 16. Abony. Temetés: 1911. szept. 18. Abony, Családi sírbolt).

Testvére: Márton Biri. Felesége: 1900. aug. 22.–1934. nov. 5.: nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Ida (1876. nov. 20. Bp.), Rakovszky István (1847. szept. 26. Kocsóc, Trencsén vm.–1910. márc. 4. Bp. Temetés: 1910. márc. 6. Kerepesi út) az Állami Számvevőszék elnöke és szilasi és pilisi Szilassy Ida leánya.

Iskola

A nagykőrösi református gimnáziumban éretts. (1894), a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. (1899), az ősrégészet tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1933. febr. 1.).

A budapesti tudományegyetemen régészetet és művészettörténetet hallgatott (1901–1902), a Képzőművészeti Főiskolán is tanult (1916).

Életút

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közigazgatási gyakornoka tb. aljegyzője (1898–1899), minisztériumi segédfogalmazó (1899–1900), Temes vármegye segédtanfelügyelője (1900–1902). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régiségtárának II. osztályú segédőre (1902. febr. 24.–1907. máj. 11.), I. osztályú segédőre (1907. máj. 11.–1911. jan. 19.), múzeumi őre (1911. jan. 19.–1915. febr. 5.) és a Régiségtár vezetője (1911–1915), mint c. múzeumi igazgatót ideiglenesen nyugdíjazták (1915. febr. 5-ével). Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített (tolmácsként, 1917–1918), majd abonyi birtokán gazdálkodott (1918-tól). Reaktiválása után az MNM Régészeti Osztályának igazgatója (1929. márc. 15.–1934. nov. 5.). C. múzeumi főigazgató (1934-től).

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen az ősrégészet magántanára (1933–1934).

Őskori régészettel, a magyarországi bronzkor emlékeivel foglalkozott, ásatásai közül elsősorban a tószegi feltárásai jelentősek, amelyek módszertani újításai (ún. rétegkövetéses eljárás) miatt is kiemelkedőek. Monográfiát írt a La Tène-kultúra (= az európai vaskornak a hallstatti korszakot követő második korszaka) magyarországi és kárpát-medencei leleteiről. A Borovszky Samu-féle Magyarország vármegyéi és városai sorozatban megírta Gömör (1904), Pest-Pilis-Solt-Kiskun (1910) és Nógrád vármegye (1911) őstörténetét (valamennyi dolgozata önállóan is megjelent). Élete utolsó éveiben a magyarországi régészet kezdeteit és Schönvisner István (= Schönwisner István, 1738–1818) munkásságát kutatta a szombathelyi püspöki levéltárban (Géfin Gyula és a későbbi mártír sárvári pap, Abai Imre – akkor még csak papnövendék – közreműködésével, 1934-ben). A Református Egyetemes Konvent műemlékeket összeíró bizottsága tagjaként részt vett a magyarországi református egyház tulajdonában lévő műtárgyak feldolgozásában. 

Emlékezet

Márton Lajos a zsarolyáni és mándi előnevű igen kiterjedt régi református nemesi család zsarolyáni ágából származott. A család egy másik (mándi) ágából származott Márton József (1771–1840) Bécsben élő magyar–német nyelvtan- és szótáríró, a Magyar Kurir szerkesztője (1827–1834), akit a Magyar Tudós Társaság már első nagygyűlésén levező taggá választott (1831. febr. 17-én) és Márton István (1760–1830) református lelkész, a pápai kollégium igazgatója (1790–1810). Édesapja Abonyi Lajos a 19. század második felének jelentős írója volt, fia, Márton Lajos régészeti kutatásai mellett összegyűjtötte édesapja irodalmi levelezését, az értékes dokumentumokat halála előtt néhány évvel a Magyar Nemzeti Múzeum Kézirattárának ajándékozta. (Ma az Országos Széchenyi Könyvtár – OSZK – Színháztörténeti Tára őrzi Abonyi Lajos több más kéziratával együtt.) Márton Lajos tervezte továbbá édesapjáról szóló visszaemlékezései kiadását, írásai és anekdotagyűjteménye azonban befejezetlen maradt.

Márton Lajos Abonyban született, Budapesten élt és tevékenykedett. Tudományos pályafutása előtt közigazgatási pályán működött, 1902-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, 1915-ben azonban megromlott egészségi állapota miatt nyugdíjazását kérte: visszavonult Abonyba családi birtokára gazdálkodni. Az I. világháború végén tolmácsként dolgozott, az összeomlás után visszatért Abonyba, és megkezdte édesapja és a Márton család emlékeinek összegyűjtését. 1929-ben az MNM átszervezése után Hóman Bálint kérte fel a Régészeti Osztály vezetésére, utolsó éveiben kizárólag régészeti kutatásaival foglalkozott. Madridban, 1934 nov.-ében, a Nemzetközi Múzeumi Kongresszuson képviselte a magyar közgyűjteményeket. Hivatalos kiküldetésén, kiújuló szívbetegségében vesztette életét. A koporsót 1934. nov. 12-én indították útnak Spanyolországból. A madridi állomáson a spanyolországi külügyminisztérium és közoktatásügyi minisztérium képviselőin kívül megjelent gr. Csáky István, a madridi követség vezetője. Gyászszertartását – holtteste hazahozatala után – a budapesti Kerepesi úti Temetőben tartották. A szertartást Muraközy Gyula református lelkész végezte, gr. Zichy István mondott gyászbeszédet, a szegedi egyetem nevében Banner János régész, egyetemi tanár búcsúztatta. A ravatalnál megjelent Hóman Bálint – többek között – vallás- és közoktatásügyi miniszter és Preszly Elemér főispán. Márton Lajos az abonyi családi sírboltban nyugszik. Halálával kihalt a zsarolyáni és mándi előnevű régi nemesi Márton család.

Elismerés

Az MTA Archaeológiai Bizottsága meghívott tagja (1928–1933). A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat örökös tb. választmányi tagja. A Műemlékek Országos Bizottsága tagja.

A Német Birodalmi Régészeti Intézet r. tagja. A londoni Régészeti Társulat és a helsingforsi Finnugor Társaság tb. tagja.

Szerkesztés

A Kommission für prähistorische Typenharten c. nemzetközi ősrégészeti térképsorozat szerkesztőbizottságának tagja (1910-es évek).

Főbb művei

F. m.: Gömör vármegye őskora. (Az Országos Monográfia Társaság kiadványa. Bp., 1904)
Új leletek az abonyi régibb középkori sírmezőből. 94 ábrával és 1 képes táblával. (Archaeologiai Értesítő, 1904. 4.)
Skytha aranylelet gyomai halomsírból. Két ábrával. (Archaeologiai Értesítő, 1905. 3.)
1904. évi kutatások az abonyi régibb középkori sírmezőben. (Archaeologiai Értesítő, 1906. 1.)
A félegyházi őskori aranylelet. 14 ábrával. (Archaeologiai Értesítő, 1907. 1.)
Skytha sírleletek Gyöngyösön. (Archaeologiai Értesítő, 1908. 1.)
La répartition locale des monuments de l’âge du fer en Hongrie. (Compte Rendu du XIII. Congrès International d’Anthropologie et d’Archéologie préhistoriques, Monaco, 1908)
Őskori élet a Tisza mentén. (Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1908. évi állapotáról. Bp., 1909)
Archaeologiai kutatások a külföldön. Éber Lászlóval és Hekler Antallal. (Archaeologiai Értesítő, 1909. 1.)
Egy sajátságos kőkori edény-alak. 7 ábrával. (Archaeologiai Értesítő, 1909. 2.)
Az ottlakai őskori aranykincs. 13 ábrával. (Archaeologiai Értesítő, 1909. 5.)
Pest-Pilis-Solt-Kiskun
vármegye őskora. (Az Országos Monográfia Társaság kiadványa. Bp., 1910)
Nógrád vármegye őskora. (Az Országos Monográfia Társaság kiadványa. Bp., 1911)
A magyarhoni fibulák osztályozása. 1–2. rész. 8 táblával. (Archaeologiai Értesítő, 1911. 4.–1913. 2. és külön egy füzetben: Bp., 1913)
M. L. jelentése a tószegi ásatásról. (A Magyar Nemzeti Múzeum 1912. évi jelentése. Bp., 1913)
Jelentés az Országos Régészeti és Embertani Társulat 1912. évi állapotáról. (Archaeologiai Értesítő, 1913. 1.)
Hampel József. 1 táblával. (Archaeologiai Értesítő, 1913. 1.)
Múltunk emlékeinek védelme. (A nagykőrösi Arany János Társaság évkönyve. Nagykőrös, 1926)
Bronzkardjaink markolatának és hüvelyének csontdíszítményei. 35 képpel. (Archaeologiai Értesítő, 1930 és külön: Bp., 1930)
Szalay Ákos. – Krecsmárik Endre. (Archaeologiai Értesítő, 1930)
Dolchstäbe aus Ungarn. (Praehistorische Zeitschrift, 1931)
Ősrégészeti kutatásunk feladata. (Magyar Szemle, 1930. 1-4.)
A magyar ősrégészeti kutatás múltja. (Magyar Szemle, 1931. 1-4.)
Fehér Géza: A bolgár-török műveltség emlékei és magyar őstörténeti vonatkozásaik. Az előszót írta M. L. (Archaeologia Hungarica 7. Bp., 1931)
Móra Ferenc. (Archaeologiai Értesítő, 1932–1933)
A korai La Tène-kultúra
Magyarországon. – Die Frühlatènezeit in Ungarn. Monográfia. 30 táblával és 29 szövegközti képpel. (Archaeologia Hungarica 11. Bp., 1933)
A korai La Tène-sírok leletanyaga. (Dolgozatok a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből,  1934).

Irodalom

Irod. és írásairól: Elhunyt özvegy zsarolyáni Márton Lajosné szül. Márton Terézia. (Pesti Hírlap, 1878. jún. 18.
A Hon, 1878. jún. 19.)
Abonyi Lajos meghalt. (Budapesti Hírlap, 1898. ápr. 29.)
Elhunyt Abonyi Lajos. (Alkotmány–Magyarország, 1898. ápr. 30.)
Abonyi Lajos. Ellinger Ede fényképével. (Vasárnapi Ujság, 1898. 18.)
Abonyi Lajos. (Magyar Géniusz, 1898. 19.)
Szánthó Elek–Tóth Bertalan: Alkalmi beszéd és ima Márton Ferencz felett. (Bp., 1898)
Házasulandók. Márton Lajos és Rakovszky Ida. (Magyar Nemzet, 1900. aug. 12.)
Vargha Gyula: Abonyi Lajos emlékezete. Emlékbeszéd. Felolvastatott a Kisfaludy Társaság 1900. jan. 31-diki havi ülésén. (Budapesti Szemle, 1900 és A Kisfaludy Társaság évlapjai 1899/1900. Bp., 1901)
Vargha Zoltán: A Márton-család. Zsarolyáni és mándi, illetve zsarolyáni. (Turul, 1916)
Márton Lajos lett a Nemzeti Múzeum Régiségtárának igazgatója. (Pesti Hírlap, 1929. márc. 15.)
Elfelejtett írók. Abonyi Lajos. Márton Lajos: Édesapám. Visszaemlékezés. (Literatura, 1933)
Márton Lajos magántanári kinevezése. (Hivatalos Közlöny, 1933. febr. 1.)
Váratlanul meghalt Márton Lajos a Nemzeti Múzeum főigazgatója. (Budapesti Hírlap–Függetlenség, 1934. nov. 6.)
Felvinczi Takáts Zoltán: Márton Lajos. (Protestáns Szemle, 1934)
Tompa Ferenc: Márton Lajos. (Archaeologiai Értesítő, 1934)
Tompa Ferenc: Márton Lajos. (Napkelet, 1934)
M. L.: A korai La Tène-kultúra
Magyarországon. (Literatura, 1934. 1.)
Tompa Ferenc: M. L.: A korai La Tène-kultúra
Magyarországon. (Magyar Művészet, 1934)
Banner János: Márton Lajos. (Dolgozatok a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből, 1935)
Smidt Lajos: Márton Lajos. (Vasi Szemle, 1935. 1-2.).

Irod.: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. I–II. köt. Szerk. Borovszky Samu. (Bp., 1910–1911)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/216671 (Márton Lajos gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/216354 (Márton Lajosné Tasnádi Szűts Klára, Márton Lajos édesanyja gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/216663 (Márton Lajos, Márton Lajos nagyapja gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/216695 (Márton Lajosné Márton Terézia, Márton Lajos nagyanyja gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939V-MS26-G (Abonyi Lajos [Márton Ferenc] születési anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/216352 (Abonyi Lajos [Márton Ferenc] gyászjelentése)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2020