Iskola

Az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.; r.: 1982. máj. 7.).

Életút

Az ELTE-n matematika-fizika szakos tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1950), a fizikai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1956), az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.; r.: 1982. máj. 7.). - A Pázmány Péter Tudományegyetem Csillagászati Tanszék gyakornoka (1948-1950), az Elméleti Fizikai, ill. az Atomfizikai Tanszék tanársegéde (1950-1952), egy. adjunktusa, egy. docense (1952-1961), egy. tanára (1961. aug. 10. - 1997. aug. 31.), emeritusz professzora (1997-2002); a tanszék vezetője (1970-1992). A bécsi egyetem c. egy. tanára (1968-tól).Nagyenergiájú fizikával, relativitáselmélettel, kvantumelmélettel fogl., a mo.-i részecskefizikai kutatások elindítója. Orosz és amerikai fizikusoktól függetlenül felfedezte a nagy jelentőségű ún. leptonszám-megmaradási törvényt, amely szerint az elemi részek bomlása során a leptonok és antileptonok számának különbsége állandó marad. Jelentősek a szigetelőkben érvényes elektromágneses tér energiaimpulzus-tenzoraival kapcsolatos kutatásai, majd a variációs elv alkalmazásával sikerült meghatároznia a ponderomotoros erő sűrűségének kifejezését, kidolgozta továbbá az anizotróp tömegek kovariáns dinamikáját. Csillagászati kutatásai során elsőként számította ki a Föld és a Nap neutrinó-fluxusát, elsőként mutatott rá a centrális hőmérséklet fluxusérzékenységére. Megbecsülte a csillagok által eddig produkált neutrinó-sűrűséget és rámutatott arra, hogy a neutrinó-sugárzás megfigyelése dönthet a hideg vagy a meleg ún. presztelláris anyag lehetősége között. Tud. ismeretterjesztő és népszerűsítő, ill. tudománytörténeti tevékenysége is kiemelkedő.