Maszlay Lajos
Maszlay Lajos

2022. november 27. Vasárnap

Maszlay Lajos

vívó, honvéd ezredes

Születési adatok

1903. október 2.

Budapest

Halálozási adatok

1979. december 1.

Budapest

Temetési adatok

1979. december 14.

Budapest

Csepel


Család

Szülei: Maszlay Lajos, Barkó Mária (†1939. máj. 3. Bp.).

Testvérei: Maszlay János (1900. jan. 18. Bp.–1970. okt. 19. Bp. Temetés: 1970. okt. 27. Rákoskeresztúr) állami gépgyári tisztviselő, Maszlay Géza (1901. júl. 12. Bp.–1964. ápr. 9. Bp. Temetés: 1964. ápr. 15. Rákoskeresztúr) a Ganz-MÁVAG gyártási tervezője, ill. Becker Ottóné Maszlay Gizella (1891. okt. 1. Bp.) és Maszlay Mária.

Felesége: Nagy Melinda (†1951. febr. 22. Bp.), Nagy Gergely és Kaiser Anna leánya.

Gyermeke, fia: Maszlay István (1953. júl. 20. Bp.) színművész.

Iskola

A budapesti magyar kir. reáliskolai nevelőintézetben éretts. (= Bocskai István magyar kir. Reáliskola, 1922).

Életút

A Ludovika Akadémia elvégzése után gyalogsági főhadnaggyá avatták az esztergomi 3. honvéd kerékpáros zászlóaljhoz (1926. szept. 1.–1937. aug. 31.), százados (1937. szept. 1.–1941. nov. 18.), a II. világháborúban az 52. páncélos gépágyús zászlóalj századosa (1941. nov. 18.–1942. szept. 29.), őrnaggyá léptették elő (1942. szept. 29-étől) és a zászlóalj parancsnoka (1944. dec. 10.–1945. márc. 20.).

A II. világháború után a Honvédelmi Minisztérium (HM) Nevelési és Kiképzési Osztály, 1948. ápr. 1-jétől HM Kiképzési és Nevelési Csoportfőnökség Kiképzési Osztály Sportkiképzési Alosztályának, ill. Testnevelési és Sport Alosztályának alezredese (1947. aug. 19.–1948. aug. 4.), a londoni olimpia után soron kívüli ezredessé léptették elő (1948. aug. 4.-étől). Az újabb átszervezés után uo. a Testnevelési Osztály vezetője (1949. aug. 1.–1950. szept. 2.).

A Ludovika Akadémia SE (LASE) atlétája, vívója (1922–1930), a Honvéd Tiszti Vívó Club (1930–1944), a Toldi Miklós SE (1945–1946), a Csepeli MTK, ill. a Csepeli Vasas (1947–1949), a Budapesti Honvéd vívója tőr-, párbajtőr- és kardvívó (1950–1953).

Tőrvívásban olimpiai 3. (1948: egyéni és 1952: csapat), vb 3. (1953: csapat). Eb 2. (1933: csapat), Eb 3. (1935: csapat), Eb 4. (1934: csapat). 13-szoros magyar bajnok (1931, 1932, 1933, 1935, 1936, 1937, 1938, 1940, 1941, 1942, 1944, 1947, 1949: csapat). A Hősök Emlékversenye győztese: 1935, 1938, 1940, 1944.

Kardvívásban világbajnok (1937: csapat). Kétszeres Európa-bajnok (1933 és 1935: csapat). 9-szeres magyar bajnok (1938: egyéni; 1937, 1939, 1941, 1943, 1944, 1948, 1949, 1951: csapat).

Párbajtőrvívásban magyar bajnok (1932 és 1933: csapat). Mindhárom fegyvernemben versenyzett, kardban 28-szoros (1933–1952), tőrben 40-szeres (1931–1953), párbajtőrben 2-szeres magyar válogatott (1931–1935).

Maszlay Lajos Budapesten született, a reáliskolai nevelőintézetében  kezdett el sportolni, atletizálni, megnyerte a nevelőintézeti bajnokságot (1922-ben, magasugrásban, 160 cm-rel). A Ludovika Akadémián sem hagyott fel az atlétikával, ezúttal a a hadseregbajnokságban bizonyult a legjobbnak (1925: 167 cm), de ekkor már a vívással is komolyabban foglalkozott. Vívásban első jelentősebb eredménye az egyetemi és főiskolai hallgatók számára kiírt 1925-ben a József nádor Emlékversenyen elért 2. helye (a 4. helyen itt Rajcsányi László végzett). Kezdetben csak karddal versenyzett: 1926-ban a 3., 1928-ban az 1. helyen végzett a főiskolai bajnokságon. 1930-tól a Honvéd Tiszti Vívó Club versenyzője, s ettől az évtől kezdve tőrrel is intenzív edzésmunkát végzett, sőt nemsokára a Magyarországon még újdonságnak számító párbajtőr is érdekelni kezdte. Az 1930-as évekre azon kevés versenyzők közé tartozott, aki mindhárom fegyvernemben a szűkebb élvonalhoz tartozott. Maszlay Lajos először a bécsi Európa-bajnokságon 1931-ben képviselte a magyar színeket. A tőrcsapatba még nem került be, az egyéni versenyre nevezték, ahol két forduló után kiesett.

Az 1933. évi budapesti Eb-n aztán Maszlay Lajos mindkét fegyvernemben bekerült a magyar válogatottba, s az első dupla meghozta Maszlay Lajos számára az első két nemzetközi sikert is – nem akármilyen körülménye között. A tőrcsapatverseny első két fordulójában debütált: Magyarország–Románia 13:2 (Maszlay Lajos, Gözsy Sánodr 4-4, Hatz József 3, Meszlényi Egon 2) és Magyarország–Jugoszlávia 14:2 (Maszlay Lajos, Hatz József 4-4, Hátszegi-Hatz Ottó, Gözsy Sándor 3-3), azaz mindkét mérkőzésen valamennyi ellenfelét legyőzte. A hármas döntőbe Magyarország mellett Olaszország és Ausztria jutott. Az első mérkőzésen rögtön a magyar–olasz következett, s rendkívül szoros mérkőzésen 9:7-re kikaptak a házigazdák (Hajdú János 3, Hatz József 2, Maszlay Lajos, Gözsy Sándor 1-1). A mérkőzés annyira szoros volt, és a hazai újságírók oly lelkesen szurkoltak, hogy a másnapi Sporthírlap címlapján fordított eredmény jelent meg (a sajtótörténeti címlap: Olaszok nyerték az első Európa-bajnokságot. Magyarország–Olaszország 9:7) Mivel az olaszok simán elintézték az osztrákokat, következett az ezüstérmet eldöntő viadal. A vívóbajnokságok történetében talán először fordult elő, hogy az eredmény 8:8 lett (Hátszegi Ottó 3, Maszlay Lajos, Gözsy Sándor 2-2, Hajdú János 1), úgy, hogy még a tusarány is megegyezett (65:65)! Maszlay kulcsfontosságú győzelmével alakult 8:7-re a találkozó, sajnos azonban az utolsó asszót Hajdú János elvesztette. A szabályok értelmében a döntőt újra kellett volna vívni, ám erre az Eb-program nem adott lehetőséget, végül a két szövetség megállapodása értelmében mindkét ország ezüstérmet vehetetett át. Ilyen különleges körülmények között született meg Maszlay Lajos első Európa-bajnoki érme! Az egyéni versenyben is jól vívott bekerült a tizes döntőbe, ott azonban csak Hátszegi Ottó előzte meg (a legjobb magyar, Hajdú János lett, aki a 6. helyen végzett.

A kardcsapatverseny első fordulójában Magyarország 10:6-ra legyőzte Angliát (Kovács Pál 4, Maszlay Lajos, Zircy Antal 3-3), majd Rajcsányi Lászlóval 13:3-ra verte Csehszlovákiát (Kabos Endre 4, Rajcsányi László, Gerevich Aladár, Maszlay Lajos 3-3) és 10:6-ra Ausztriát (Kovács Pál 4, Maszlay Lajos 3, Zircy Antal 2, Rajcsányi László 1). A Magyarország–Lengyelország mérkőzésen Rajcsányi rögtön megnyerte első asszóját, aztán pedig kitört a botrány. Az olaszok megóvták Magyarország valamennyi mérkőzését, mert Rajcsányit nem nevezték a csapatra, csakis az egyéni versenyben indulhatott volna. Jekelfalussy-Piller György azonban megsérült, és helyére az egyéni versenyző, Rajcsányi László került. A versenybíróság ezért töröltette Rajcsányi addigi összes eredményét (beleértve az elsőként levívott lengyelek elleni asszót is), a magyar válogatott azonban Rajcsányi csörtéi nélkül is biztosan nyert. E közjáték után végül Magyarország 9:7-re győzött Lengyelország ellen (Kabos Endre 4, Kovács Pál 3, Maszlay Lajos 2, Zircy Antal) Az olaszok elleni döntőn a magyarok meglepőt húztak. A sérült Piller mégis vállalta a szereplést, sőt mindhárom olasz ellenfelét fölényesen megverte. A legjobb olasz döbbenten állt, és csak nézte, ahogy az öreg harcos Piller szórta rá a tusokat (5:1-ig). A vége 9:4 lett (Jekelfalussy-Piller György, Kabos Endre 3-3, Gerevich Aladár 2, Kovács Pál 1) Magyarország újra megnyerte az Európa-bajnokságot és a sporttörténészeknek jókora feladatot az az egyszerű kérdés megválaszolása, hogy most Rajcsányi tagja volt-e az 1933. évi Európa-bajnok magyar kardválogatottnak? Az azonban elvitathatalan, hogy különleges körülmények között született meg Maszlay Lajos második Európa-bajnoki érme!

Maszlay Lajos még részt vett az utolsó két Európa-bajnokságon is. Varsóban, 1934-ben szereplését nem kísérte siker. Az Eb ezüstérmes tőrcsapat csak a negyedik helyen végzett, s az egyéni versenyben is hamar kiesett. Maszlay 1931-ben még csak egy (tőr), 1933-ban már kettő (tőr, kard), az utolsó Eb-n, 1935-ben már három (tőr, párbajtőr, kard) fegyvernemben indult. A tőrcsapattal a 3. helyen végzett és ismét tagja volt az Európa-bajnok kardválogatottnak, bejutott a kard egyéni döntőbe is (ahol a 9. helyen zárt). Párbajtőrben azonban gyengén teljesített, sem a csapattal, sem az egyéniben nem ért el helyezést.

 

Maszlay Lajos három olimpián vett részt (1936, 1948, 1952). Berlinben az olimpia előtti tőr válogatóversenyeken igen jó formában vívott: az első versenyt Hátszegi József nyerte (3. Gerevich Aladár, 4. Maszlay), a második válogatón azonban Maszlay szerezte meg a győzelmet (Gerevich Aladár előtt). A Nemzeti Sport szakírója szerint Gerevich „kardvívó tőrtechnikáján” már aligha lehet javítani, Maszlay (jóllehet idősebb Gerevichnél) csak néhány éve tőrvívó, azaz még nem kiforrott versenyző. Ha csak néhány hónapos tanulmányútra mehetne a tőrvívás hazájának tekintett Franciaországba vagy Olaszországba egész biztos, hogy a versenyszám nagy esélyese lenne… Végül a válogató pontversenyét Hátszegi nyerte meg Maszlay és Gerevich előtt, így Maszlay élete első olimpiáján nemcsak a csapatba került be, de az egyéni versenyre is nevezték. A tőrcsapatverseny 1. fordulójában Norvégia nem okozott akadályt, Magyarország 10:6-ra (Hátszegi József, Bay Béla 3-3, Maszlay Lajos, Gerevich Aladár 2-2) győzött. A 2. fordulóban egy részben másik kvartett 14:2-re verte Jugoszláviát (Zircy Antal, Gerevich Aladár 4-4, Hátszegi József, Hátszegi Ottó 3-3). A két négyes csoportból álló középdöntőből azonban már nem sikerült a döntőbe jutni. Először az abszolút esélyes Olaszország 13:3-ra verte Magyarországot (Bay Béla 2, Hátszegi Ottó 1, Gerevich Aladár, Maszlay Lajos). A következő ellenfél Ausztria volt, s az ismét 8:8-as, de ezúttal jobb tusaránnyal elért győzelem (Bay Béla, Hátszegi József 3-3, Gerevich Aladár 2, Maszlay Lajos) azt sejtette, hogy két győzelem után mégis csak összejöhet a végső kvartett. Sajnos azonban nem így történt. Az utolsó mérkőzésen nagy meglepetésre az Egyesült Államok igen szoros és kiélezett küzdelemben 9:7-re verte Magyarországot (Bay Béla 3, Zircy Antal 2, Hátszegi Ottó, Hátszegi József 1-1), s mivel az osztrákok 12:4-re legázolták az amerikaiakat, jobb találaránnyal ők vívhattak a fináléban. Maszlay első olimpiáján gyengén teljesített, csak Norvégia ellen tudott győztes asszót vívni. Az egyéni versenyben az 1. és a 2. fordulóból is mindhárom magyar (Bay Béla, Hátszegi József, Maszlay Lajos) biztosan jutott tovább. Maszlay a középdöntőben esett ki, Hátszegi és Bay Béla viszont eljutott az elődöntőig, azaz a legjobb 16 közé.

Londonban a tőrbajnokságra 17 nemzet és 99 induló nevezett. Magyarország az előmérkőzésen Svájccal találkozott és biztosan győzött 11:5-re (Gerevich Aladár 4, Maszlay Lajos, Hátszegi József 3-3, Bay Béla 1), a 2. fordulóban azonban váratlanul igen erős ellenfélnek bizonyult Uruguay (!) együttese. Magyarország 8:8-at ért el (Gerevich Aladár, Palócz Endre 3-3, Dunay Pál 2, Hátszegi József) az addig elsősorban csak labdarúgóiról ismert kis dél-amerikai ország ellen (jobb tusaránnyal azonban Magyarország került az elődöntőbe). A négyes döntőbe jutásért két négyes csoportban vívtak a nemzetek, ahol Magyarország ellenfelei a nagy esélyes Olaszország, Belgium, valamint a verhető Argentína voltak. Az első fordulóban Belgium 10:6-ra verte Magyarországot (Palócz Endre 3, Gerevich Aladár 2, Dunay Pál 1, Bay Béla), majd következett Olaszország 9:2-es megsemmisítő győzelme (Gerevich Aladár, Hátszegi József 1-1, Palócz Endre, Maszlay Lajos), így Magyarország számára az elődöntő jelentette a végállomást (mivel Argentína is két vereséggel zárt, a két nyeretlen ország küzdelmének már nem volt értelme).

Az egyéni versenyben az 1. fordulóban rögtön a francia Christian d’Oriolával, a fegyvernem későbbi négyszeres olimpiai bajnokával, a magyar tőrvívó generációkkal évtizedeken át nagy csatákat vívó klasszissal találkozott. d’Oriola győzött, de Maszlay is simán teljesítette a kötelező feladatot, biztosan került a következő körbe. (Palócz Endre is továbbjutott, Hátszegi József viszont kiesett.) A második körben négyen: az olasz Renzo Nostini, az angol John Emrys Lloyd, a belga Paul Valcke és Maszlay egyaránt 5-5 győzelemmel jutott tovább (sajnos Palócz Endrének ez a kör jelentette a végállomást.) Az elődöntőben két nyolcas csoportban vívtak a döntőért: Maszlay mindössze egy vereséget gyűjtött be, így csoportelsőként fölényes magabiztossággal és  nagy meglepetésre a döntőbe került. A döntőbe három francia mellett egy-egy angol, belga, dán és olasz vívó jutott be még. A két francia végzett az első helyen (de még nem d’Oriola, hanem Jéhan Buhan győzött), Maszlay rajtuk kívül csak a 3. franciától (René Bougnol) kapott ki, azaz a franciákon kívül mindenkit legyőzött, ezzel a 3. lett! Maszlay Lajos volt az első magyar tőrvívó, aki az olimpiai játékokon az egyéni versenyben (bronz)érmes helyen végzett!

Helsinkiben is az olimpiai vívóversenyek – a kor szokásának megfelelően – a csapatküzdelmekkel kezdődtek. Magyarország számára az előmérkőzéseken egy rendkívül különös ellenfél, a néhány évig önállóan induló Saarvidék jutott. A 15:1-es győzelem (Palócz Endre, Gerevich Aladár, Tilli Endre 4-4, Berczelly Tibor 3) kiváló bemelegítésnek bizonyult. A második fordulóban aztán kellemetlen meglepetésre Argentína 9:7-re legyőzte Magyarországot (Tilli Endre 3, Palócz Endre 2, Gerevich Aladár, Sákovics József 1-1). A csoport másik két tagját viszont sikerült legyőzni: az Egyesült Államokat 10:6-ra (Gerevich Aladár, Tilli Endre 3-3, Maszlay Lajos, Palócz Endre 2-2) és az NSZK-t 14:2-re (Maszlay Lajos, Gerevich Aladár 4-4, Palócz Endre, Tilli Endre 2-2). Mivel szoros mérkőzésen az Egyesült Államok 9:7-re jobbnak bizonyult Argentínánál jobb tusarányával Magyarország és Argentína jutott az elődöntőbe. A négyes döntőbe jutásért Belgium volt az utolsó akadály, és ezúttal őket is sikerült megverni – méghozzá igen nagy fölénnyel 11:5-re (Palócz Endre 4, Gerevich Aladár, Tilli Endre 3-3 Maszlay Lajos 1). A négyes döntőben nem Magyarország volt az esélyes, ezért nem is meglepő, hogy a két tőrnagyhatalom, Olaszország (13:3; Gerevich Aladár 2, Berczelly Tibor 1, Maszlay Lajos, Sákovics József) és Franciaország (12:4; Gerevich Aladár 2, Berczelly Tibor, Tilli Endre 1-1, Sákovics József) is sima győzelmet aratott az addig erőn felül teljesítő magyarokon. A négyes döntőben azonban még volt egy negyedik válogatott is. Egyiptom akkor igen jelentős erőt képviselt a szúrófegyverekben. A stockholmi vb-n a magyar tőrválogatott már a selejtező körben búcsúzott, miután Franciaország és Egyiptom is megverte. Sőt párbajtőrben is folytatódott az „egyiptomi csapás”. A meglepően képzett afrikai vívók akkor a párbajtőrözőket is meglepték 8:7-re. Helsinkiben, a 3. helyért azonban sikerült a visszavágás – 9:6-ra (Tilli Endre 4, Gerevich Aladár, Palócz Endre 2-2, Maszlay Lajos 1). A bronzcsata hőse Tilli Endre volt, aki valamennyi ellenfelét legyőzte. Magyarország az olimpiai játékok történetében másodszor végzett (bronz)érmes helyen a férfitőrcsapatok versenyében! Az egyéni versenyben 26 ország 68 versenyzője indult, a magyar színeket Tilli Endre, Maszlay Lajos (a londoni olimpia bronzérmese) és Palócz Endre képviselte. Maszlay Lajosnak az első selejtező körben még nem kellett pástra lépnie, a 2. fordulóban azonban rögtön az olimpiai bajnoki cím védője, Jéhan Buhan következett, ha őt nem is sikerült legyőzni, majdnem mindenki mást igen, így biztosan jutott az ezúttal három, hat-hat fős csoportokból álló elődöntőbe. Az olasz Eduardo Mangiarottin és a francia Jacques Lataste-on kívül az egyiptomi Szalah Desszouki is előtte végzett, így ezúttal nem sikerült a döntőbe jutás. (Az egyetlen magyar, Tilli Endre, a döntőben az egyetlen győzelmét Desszouki ellen aratta. Desszouki később fontos szerepet játszott a tragikus repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztő Tilli Endrének az egyiptomi vívóválogatotthoz történő szerződtetésében.)

 

Maszlay Lajos két világbajnokságon vett részt (1937 és 1953). Az 1937-es év igen jelentős esztendő a vívósport történetében. Ekkor rendezték meg az első világbajnokságot Párizsban. Az első vb – mint utóbb kiderült – a magyar vívósport számára hosszú ideig az utolsó nemzetközi szereplést is jelentette. Magyarország nem vett részt a 2. pöstyéni vb-n, 1938-ban, s a világbajnokságok története már csak 1947-ben folytatódhatott. Magyarország azonban – különböző okokból – sem a lisszaboni (1947), sem a kairói (1949), sem a monte-carlói vb-n (1950) nem indulhatott (egyedül a londoni olimpiai évében, 1948-ban külön megrendezett női tőrcsapat világbajnokságon lehettek jelen magyar versenyzők). Magyarország legközelebb az 1951. évi stockholmi világbajnokságon indulhatott, az olimpiai bronzérmes tőrvívó és kardvívó világbajnok csapattag Maszlay Lajost azonban egyik fegyvernemben sem nevezték!

A párizsi vb-n 1937-ben Maszlay Lajos ismét két fegyvernemben is bekerült az utazó csapatba, miután a 2. helyen végzett a tőrbajnokságban (Hátszegi József mögött) és 2. lett a válogatók után kialakult pontversenyben is. Az országos kardbajnokságon nem vehetett részt, mert ugyanekkor rendezték meg (szintén Párizsban) a katonatiszti Európa-bajnokságot, ahol – a változatosság kedvéért – Maszlay kardban és párbajtőrben vívott. Párbajtőrben kevés sikerélmény érte, a magyar kardcsapat tagjaként (Berczelly Tibor, Kovács Pál, Maszlay Lajos) azonban aranyéremnek örülhetett, s teljesítményével kivívta a párizsi vb-részvételt is. Egy hónappal később, a párizsi vb-n Maszlay Lajos a tőrcsapat tagjaként debütált. Az 1. fordulóban Magyarország egy könnyed győzelemmel kezdett Csehszlovákia ellen (13:3, Zircy Antal, Hátszegi József  4-4, Bay Béla 3, Maszlay Lajos 2). A 2. fordulóban, a négyes csoportban viszont már két rendkívül nehéz ellenfél, a berlini olimpiai bronzérmes Németország és az „állandóan” olimpiai bajnok Olaszország következett. A magyar válogatott szoros mérkőzésen 9:7-re verte a németeket (Bay Béla, Gerevich Aladár, Ujfalussy Ákos 2-2, Hátszegi József 1), ezzel reális esély nyílt, hogy Németország előtt megszerezzék a továbbjutást érő 2. pozíciót. Sajnos ezúttal sem sikerült. Olaszország 9:4-re verte Magyarországot, ez azt jelentette, hogy jobb tusaránnyal Németország került a döntőbe (Bay Béla 2, Hátszegi József, Ujfalussy Ákos 1-1, Maszlay Lajos). Vagyis ugyanaz a négy csapat vívta a finálét, mint a berlini olimpián (sovány vigasz, hogy ezúttal a németek maradtak le a dobogóról, Ausztriának sikerült a visszavágás). Maszlay Lajos jobban teljesített, mint egy évvel korábban, ám a németek ellen ezúttal sem sikerült asszót nyernie. A kardcsapat világbajnokság 1. fordulójában – különös véletlen – Magyarország ismét Csehszlovákiával vívott (9:2, Kovács Pál 3, Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Maszlay Lajos 2-2). A döntőbe jutásért egy újabb 9:2 következett – Franciaország ellen (Rajczy Imre 3, Berczelly Tibor, Kovács Pál, Rajcsányi László 2-2). A döntőben a nagy meglepetésre finalista Románia volt az első ellenfél (12:4, Gerevich Aladár 4, Maszlay Lajos, Berczelly Tibor 3-3, Rajcsányi László 2), utána jöhetett Németország (14:2, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre 4-4, Maszlay Lajos 2). Mivel Olaszország is teljesítette a kötelezőt, azaz biztosan verte a két igen gyenge vetélytársat, jöhetett a szokásos döntő és a már szintén megszokott végkifejlet. Magyarország ezúttal 10:6-ra verte Olaszországot (Berczelly Tibor 4, Gerevich Aladár, Kovács Pál, Rajczy Imre 2-2). A döntő hőse ezúttal Berczelly Tibor volt, aki valamennyi olasz ellenfelét legyőzte, Maszlay Lajos pedig megszerezte élet első és egyetlen világbajnoki címét! Az egyéni versenyben mind a hat (!) magyar kardvívó bekerült a döntőbe. A világbajnoki címet Kovács Pál szerezte meg Berczelly Tibor és Rajcsányi László előtt (az 5. helyen Gerevich Aladár, a 7. helyen Maszlay Lajos, a 8. helyen Rajczy Imre végzett.)

A brüsszeli vb 1953-ban korszakos jelentőségű a magyar vívósport történetében. A világversenyek történetében először fordult elő, hogy Magyarország négy aranyérmet nyert. A „szokásos” kard egyéni (Kovács Pál, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf sorrendben) és kard csapat mellett győzött a női tőrcsapat és először szerzett világbajnoki címet magyar párbajtőrvívó (Sákovics József)! Brüsszelben azonban a magyar férfi tőrvívók is kitettek magukért. A csapatversenyre ezúttal mindössze nyolc válogatott nevezett, akik két csoportban vívtak a négyes döntőbe jutásért. Magyarország két könnyű győzelemmel nyitott: Svédországot 12:4-re (Gerevich Aladár, Tilli Endre 4-4, Palócz Endre 3, Sákovics József 1) Ausztráliát 9:1-re (Gerevich Aladár, Maszlay Lajos  3-3, Tilli Endre 2, Palócz Endre 2) verte. A négyes döntőbe végül Magyarország és Franciaország, ill. Olaszország és Belgium került. Az eredmények nagyon hasonlítottak az egy évvel korábbi helsinki olimpián elértekre. Olaszország ismét 13:3-ra győzött (Maszlay Lajos, Palócz Endre, Sákovics József 1-1, Gyuricza József), Franciaország pedig ezúttal 10:6-ra bizonyult jobbnak (Gyuricza József 3, Sákovics József 2, Tilli Endre 1, Maszlay Lajos). A 3. helyért azonban ezúttal a házigazda Belgium következett. Az eredmény azonban megegyezett az egy évvel korábbival – ismét 9:6-os magyar győzelem született (Palócz Endre 4, Gerevich Aladár 3, Tilli Endre, Gyuricza József 1-1). Magyarország tőrválogatottja először szerzett (bronz)érmet világbajnokságon! A bronzcsata hőse ezúttal azonban Palócz Endre volt, aki valamennyi ellenfelét legyőzte. Az egyéni versenyben a magyar színeket ezúttal Tilli Endre, Maszlay Lajos, Palócz Endre és a feltörekvő fiatal Gyuricza József képviselte. Maszlay az első, Gyuricza egy erősen vitatható találattal a második fordulóban, Palócz a középdöntőben esett ki, Tilli azonban tiszta tusokkal biztosan menetelt a döntő felé, ahol végül a 4. helyen végzett.

Emlékezet

Maszlay Lajos korszakos jelentőségű alakja a magyar vívósportnak, több mint húsz éven át (1931–1953) szerepelt a magyar tőr- és kardválogatottakban, valamennyi világversenyről (olimpiai, vb, Eb) szerzett érmet, s mint a tőrszakág első egyéni érmese összekötő szerepet játszott a második nagy kardvívó generáció és az első világbajnok tőrvívónemzedék között. Nyugdíjazása után a Magyar Vívó Szövetségben (MVSZ) tevékenykedett, Palócz Endre Kubába szerződése után az MVSZ elnökségi tagja és a bírói bizottság elnöke (1966–1973), majd az MVSZ tb. tagja (1973-tól).

Maszlay Lajos Budapesten hunyt el, a Csepeli Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben). Tiszteletére Maszlay Lajos-emlékversenyt rendeztek (1987-ben).

Főbb művei

F. m.:

írásai a Magyar Katonai Szemlében: A sport befolyása a szellemi tevékenységre. (1935. 3.)
A vívás és a versenyvívó. (1935. 11.)
A sport mint a harckiképzés elősegítője. (1936. 6.)
Tapasztalatok a magyar vívók 1937. februári egyiptomi és görögországi útjáról. (1937. 4.)
A versenyző eredményességének fizikai és lélektani feltételei. (1938. 6.)
A legeredményesebb életkor a sportban. (1939. 2.)
Ember vagy gép-versenybíró? (1940. 7.)

írásai a Katonai Szemlében: Az 1952. évi hadsereg síbajnokságról. (1952. 5.)
A nyári kiképzési időszak testnevelési feladatai. (1952. 7.)
Néphadseregünk 1954. évi sportbajnokságainak értékelése. (1954. 13.)
Síkiképzés. (1955. 1-2.)
Mezei futás. (1955. 4-5.)
A haditornaverseny 200 m-es akadálypálya versenyszáma és új szintkövetelményei. (1955. 7-8.)
Az úszás oktatásának módszertana. (1955. 9.).

Irodalom

Irod. és források: Maszlay Lajos főhadnaggyá avatása, 1926. szept. 1. (Honvédségi Közlöny, 1926. aug. 26.)
Olaszok nyerték az 1933-as első Európa-bajnokságot. [Magyarország tőrcsapata a 2.] (Sporthírlap, 1933. jún. 10.)
Beugrott a nyolc hete nem vívó, gyengélkedő Jekelfalussy és vezérletével végigvertük nagy ellenfelünket. (Nemzeti Sport, 1933. jún. 18.)
Újra világbajnok a magyar kardcsapat. (Nemzeti Újság, 1937. júl. 29.)
Világbajnok a magyar kardcsapat. (Nemzeti Sport, 1937. júl. 29.)
Kovács Pál a kardvilágbajnok Berczelly és Rajcsányi előtt. (Nemzeti Sport, 1937. júl. 31.)
Maszlay Lajos százados áthelyezése. (Honvédségi Közlöny, 1941. nov. 18.)
Maszlay Lajos őrnagyi előléptetése. (Honvédségi Közlöny, 1942. szept. 29.)
Maszlay Lajos soron kívüli előléptetése, 1948. aug. 4. (Honvédségi Közlöny, 1948. aug. 17.)
Szép küzdelemben harcolta ki a harmadik helyet férfi tőrcsapatunk Egyiptom ellen. (Népsport, 1952. júl. 24.)
A magyar férfi tőrcsapat harmadik lett a brüsszeli világbajnokságon. (Népsport, 1953. júl. 19.)
Meghalt Maszlay Lajos. (Népsport, 1979. dec. 9.)
Maszlay Lajos temetése. (Népsport, 1979. dec. 13.)
Búcsú Maszlay Lajostól. (Chicago és Környéke, 1980. ápr. 12.)
Dodek Rudolf–Szincsok Pál–Varga László: A Magyar Néphadsereg testnevelésének, tömeg- és egyesületi sportjának – a BHSE  nélkül – és a testnevelés sportirányító szerv története. 1945–1980. (Bp., 1980)
Maszlay Lajos-emlékverseny. (Népsport, 1987. márc. 18.)
Tomka Emil: Harctéri napló, 1944–1945. (Nyíregyháza, 2001)
Kő András: Egy szilveszteri kép margójára. [Maszlay István színművész Maszlay Lajosról.] (Magyar Nemzet, 2011. dec. 31.).

Irod.: Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Dávid Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. (Bp., 1988)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Magyarok az olimpiai játékokon. 1896–2004. Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6GT9-9SL?i=88&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3ADF8N-653Z (Maszlay János és Miltsok Margit házassági anyakönyve, 1925)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D4B3-M82?i=245&cc=1452460 (Maszlay Gizella és Becker Ottó házassági anyakönyve, 1930)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-69CS-WSL?i=82&cc=1452460 (Maszlay Lajosné Barkó Mária halotti anyakönyve, 1939)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DY9B-Q3?i=48&cc=1452460 (Maszlay Lajosné Nagy Melinda halotti anyakönyve, 1951)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/217455 (Maszlay Géza gyászjelentése, 1964)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6MZQ-PCL?i=70&cc=1452460 (Maszlay Géza halotti anyakönyve, 1964)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/217456 (Maszlay János gyászjelentése, 1970)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/217457 (Maszlay Lajos gyászjelentése, 1979)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője