Iskola

A bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori (1902) és természetrajz–vegytan szakos tanári okl. (1905), az ércek teleptana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1909), az MTA tagja (l.: 1913. ápr. 24.; r.: 1923. máj. 11.; ig.: 1935. máj. 16.–1946. dec. 19.; t.: 1942. máj. 15.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; t. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.); a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

Életút

bp.-i tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszék tanársegéde (1902–1905, 1910–1912), egy. adjunktusa (1912–1914); közben Semsey-ösztöndíjasként Heidelbergben, Lipcsében, Drezdában és Bécsben ásvány- és kőzelemzést tanult (1905–1910). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1909–1911), az ásvány- és kőzettan helyettes (1913–1914), ny. rk. (1914–1918), ny. r. tanára (1918–1949); közben a Bölcsészkar dékánja (1929–1930), az egyetem rektora (1943–1944), rektorh.-e (1944), egyúttal a József Műegyetem magántanára is (1911–1919). – Kristálygeometriai, morfológiai kutatásokkal fogl., alapvető megállapításokat tett a mo.-i mélységi és kiömlési kőzetek kutatása terén. Behatóan vizsgálta az erdélyi eleoiltszieniteket, a Fruska Gora trachitjait, a Báni hg. eruptívumait és a Mecsek vulkanitjait. 1944-ben jelentős szerepet játszott a bp.-i egyetem Németo.-ba való kitelepítésének megakadályozásában. – Az MTA III. Oszt.-a titkára (1933. máj. 19.–1946. dec. 19.). A Magyarhoni Földtani Társulat elnöke (1923–1932), t. tagja (1933-tól). A M. Természettud. Társulat alelnöke (1937–1940). Az Orsz. Természettud. Tanács ügyvezető ig.-ja, majd elnöke (1944–1945). Az Ogy. felsőházának póttagja (1942–1944). – A Mathematikai és Természettudományi Értesítő szerkesztője (1933–1946).