Mikszáth Kálmán
Mikszáth Kálmán

2020. október 24. Szombat

Mikszáth Kálmán, kiscsoltói

író, újságíró, szerkesztő

Születési adatok

1847. január 16.

Szklabonya, Nógrád vármegye

Halálozási adatok

1910. május 28.

Budapest


Család

Apja Mikszáth János iparos és gazdálkodó, anyja Veres Mária, ev. lelkészcsalád leszármazottja. ~ apját kiscsoltói, anyját farádi előnevekkel emlegeti, ám egyik szülő nemesi származása sem bizonyítható.

Iskola

A rimaszombati algimn.-ban (1857– 1863) és a selmecbányai ev. líceumban (1863– 1866), majd a győri jogakad.-n tanult (1866), beiratkozott a pesti tudományegyetem jogi karára, de okl. nem szerzett. – Az MTA (l.: 1889, t.: 1905) tagja.

Életút

A rimaszombati algimn.-ban (1857– 1863) és a selmecbányai ev. líceumban (1863– 1866), majd a győri jogakad.-n tanult (1866), beiratkozott a pesti tudományegyetem jogi karára, de okl. nem szerzett. – Az MTA (l.: 1889, t.: 1905) tagja. – Jogi tanulmányai alatt Balassagyarmaton Mauks Mátyás mellett dolgozott „peres ügyekben segítő gyakornokként”, azaz esküdtként, majd Balázs Józsefnél ügyvédgyakornok volt. Principálisa lányával, Mauks Ilonával 1873. júl. 13-án a Kerepesi úti ev. templomban titokban házasságot kötött. 1874-ben feleségével Bp.-re költözött. Gyakori vendége volt a Hatvani u.-i Kammon és a Váci u.-i Korona kávéháznak, ahol a korszak ismert szerkesztőivel, íróival ismerkedett meg. A Fővárosi Lapokban kezdett publikálni, első sikerét a Hon mellékleteként megjelenő Igazmondó pályázatára írt, s 10 arannyal jutalmazott Ami a lelket megmérgezi c. „népies beszélyével” aratta. Rendszeresen jelentek meg elbeszélései a Szabad Egyház, a Családi Kör, a Magyarország és a Nagyvilág, az Ország-Világ hasábjain is. A Nógrádi Lapok (1872-től), a Magyar Néplap (1874– 1875), a Hasznos Mulattató és a Lányok Lapja munkatársa (1873– 1874), az utóbbiak szerkesztője (1875). Saját költségén kiadott első két kötetének (Elbeszélések. I–II., 1874) visszhangtalansága súlyos kudarcot jelentett számára. A kiadási költségek miatt súlyos adósságai keletkeztek, emiatt el kellett árverezni szklabonyai szülői házát. Írói és magánéleti megpróbáltatásai (1874-ben meghalt fia, felesége megbetegedett) miatt hazaköltözött szüleihez Mohorára. Megélhetési gondokkal küszködve és a kilátástalan írói pályától tartva 1878-ban elvált feleségétől. Az első önálló kötet sikertelenségét, vmint a Magyar Néplapnál betöltött állása megszűnését követően újságcikkek írásából, fordításból, mesekönyv szerkesztéséből élt. Ekkor írt művei többnyire rövidebb elbeszélések, amelyeken erőteljesen érződik a korszak túlretorizált nyelvezetének, vmint Jókai témáinak hatása. A vármegye rókája (1877) c., első, sikeresebb nagyepikai kísérletét a Magyarország és a Nagyvilág közölte; a mű a Nógrádi Lapokban megjelent Nibelungok harca (1873) c. elbeszélés átdolgozása. A Budapesti Napilap munkatársa (1877-től), a tárcarovat szerkesztője, emellett az irodalmi és színházi rovatban publikált. Megjelent két, Kákay Aranyos álnéven írt politikai pamfletkötete (Még újabb fény- és árnyképek, 1878; Politika svindlerei, 1878). A Budapesti Napilap megszűnését követően a Szegedi Napló belső munkatársa (1878. aug.-tól). Szegeden született meg a később Bp.-en, önálló kötetben kiadott A jó palócok (1881) és A tót atyafiak (1882) novelláinak többsége; a két kötet nemcsak a Mikszáth-prózapoétika fontos állomása, hanem hazai prózairodalmunk számára is gyökeresen új hangot hozott. A népdalok és balladák témáit és formavilágát a novella műfajába beemelve nyílt alkalmas keret a szerző számára arra, hogy a parasztság és az egyszerű tót és palóc emberek mindennapjait ábrázolásra érdemes irodalmi témává emelje. Az élőbeszéd nyelvezetén megszólaló, többnyire lírai vagy drámai novellák újfajta természetszemléletet is hoztak: a természetben élő, azzal dialogizálva létező emberek világát mutatták be. Az 1878. évi tiszai árvíz élményét dolgozta fel Szeged pusztulása (1879) c. írása. A Szegedi Napló folytatásokban közölte Az apám ismerősei (1878) c. regényét, s uo. jelentette meg Az igazi humoristák (1880) c. cikkgyűjteményét. 1880. dec.-ben újra Pestre költözött, néhány hónapig az Ország-Világnál dolgozott, majd a Pesti Hírlaphoz került (1881. máj.), ahol 25 évig állandó munkatárs maradt. Írói áttörését és az orsz. elismerést A tót atyafiak és A jó palócok novellagyűjteménye hozta meg számára. Az írói sikernek köszönhetően újra feleségül kérte Mauks Ilonát, s 1882. dec.-ben Mohorán megtartották második esküvőjüket. Házasságukból három gyermek született: Kálmán László (1885), János (1886) és Albert (1889). Írói sikerét a Pesti Hírlapnál folytatott publicisztikai tevékenysége is erősítette. Apróságok a házból, majd A tisztelt ház főcímmel írt szatirikus parlamenti tudósításai, karcolatai nemcsak a közönség, hanem a képviselők körében is népszerűvé tették. A politikai életet és annak résztvevőit sokszor túlzó, komikus hasonlatokkal bemutató cikkeivel önálló műfajt, a ~i karcolatot teremtette meg, amely hatást gyakorolt politikai pályafutására is, ui. a Szabadelvű Párt támogatásával Illyefalva ogy.-i képviselőjévé választották (1887-től), majd a fogarasi ker. képviselője lett (1892-től haláláig). Az 1880-as években számos, a romantika stílusjegyeit tisztán felmutató kisregényt publikált, amelyek közül fontosabb A tekintetes vármegye (1885), A lohinai fű (1885), A két koldusdiák (1886), vmint a prózapoétikai szempontból is legértékesebb A beszélő köntös (1889). A Singer és Wolfner cég felkérte évente megjelenő Almanachja bevezetőinek megírására (1886); a felkérésnek eleget téve élete végéig 23 tárcát írt, amelyek a maguk műfajában és ~ életművében is kiemelkedő alkotások. Az 1890-es években írt regényei már poétikai és stiláris szempontból is összetettebb képet mutatnak az előző évtized alkotásainál. A Galamb a kalitkában (1891) két párhuzamos elbeszélést tartalmaz, ugyanannak a tematikának, a szerelmiháromszög-motívumnak két, időben több száz évnyire eltávolított, de egymást egyszerre ellenpontozó és kiegészítő variációját kínálja, melynek értelmezésébe az ősszöveg, az elbeszélés eredeti forrása, a Gesta Romanorum c., latin nyelvű középkori gyűjtemény 171. története is belejátszik. A m. Don Quijote történetét elbeszélő Beszterce ostroma (1894) az egyén és közösség egymáshoz való viszonyát, az idő és a történelem individuumra gyakorolt hatását és a történeti lét élhetőségének kérdését feszegeti. ~ a magát a 17. sz.-ba visszaálmodó Pongrácz István gr. különc figuráján keresztül mutatja be a századfordulón élő dzsentri dezillúzióját és válságát, ugyanakkor nem kevés nosztalgiával és szimpátiával ábrázolja az időből kiesett gr. különcségeit. Az időproblematika tért vissza az Új Zrínyiász (1898) c. regényben is, amelyben Zrínyi Miklóst és a szigetvári vértanúkat a 19. sz.-ba helyezte át, így ütköztetvén a két történelmi kor sajátosságait. A fikció fantasztikumba hajló közege, az újra, de másként elbeszélt történelmi narratíva, a duplicitásra rájátszó narráció a modernitás egyik legreprezentatívabb szövegévé teszi a művet, amely kortörténeti dokumentumként is olvastatja magát: a századforduló köz- és politikai életének szereplőiről, eseményeiről kapunk nem kevés iróniával ábrázolt képet. ~ legnagyobb hazai és világsikerét a Szent Péter esernyőjével (1895) aratta, melyet több mint 20 húsz nyelvre fordítottak le. A két különböző szálon futó, anekdotaláncokból építkező regény két távol eső világot ábrázol: a glogovai pap véletlenszerű meggazdagodását és a különc Gregorics Pál környezetét. A tipikusan ~os megoldású, párhuzamos szálon futó történet csak végkifejletében kapcsolódik össze, miközben a Szent Péter ajándékénak tulajdonított esernyő legendája születésének, s a legenda dekonstruálódásának is tanúi lehetünk. A jellegzetesen kétpólusú, a kritika és szimpátia, a szkepszis és a gyönyörködés stílusjegyeit keverő írói attitűd jelenik meg A gavallérokban (1897), amely a dzsentritematika egyik legjobban megírt ~i felfogása és ábrázolása. A Sáros vm.-ben megesett esküvő adott alkalmat a narrációban önmagát szereplőként feltüntető szerzőnek arra, hogy kétszólamú előadásmódján keresztül a káprázatokba menekülő, a főúri gesztusaikat látszatban és külsőségekben őrző, lecsúszott nemesség hétköznapi színjátékát leplezze le. Az 1890-es évek végén ~ a nagy regények írása mellett saját folyóirat kiadására is kísérletet tett, ám lapja, az 1897-ben elindított Országos Hírlap alig egy év után megszűnt. A Franklin Társulat megbízásából újabb szerkesztői tevékenységbe kezdett, s elvállalta a hazai regényirodalom legjobbjaiból válogató sorozat, a Magyar Regényírók szerkesztését kötetek előszavainak írását. Gyulai Pál, Fáy András, Jókai Mór, Tolnai Lajos és mások műveiről írt tanulmányai irodalomtörténeti szempontból is kiemelkedő részei életművének. A Franklin Társulattal való kapcsolata 1902-ben vált szorosabbá, amikor a Vasárnapi Újságba az 1880-as évektől egyébként is rendszeresen publikáló ~ annak főmunkatársa lett, s a Légrády Kiadótól megválva szerződést kötött a társulattal műveinek első kiadási jogára. 1903-ban megvált a Pesti Hírlaptól, s a Vasárnapi Újság mellett az Újság főmunkatársa is lett. Az 1900-as évek elején jelent meg Különös házasság (1900) c. irányregénye, mely egy valós, fél évszázadig elhúzódó válópernek az ideologikus átdolgozása. Bár a regény visszhangtalan fogadtatásban részesült, recepciója annál ellentmondásosabb, hiszen a mű kapcsán az 1930-as évek óta vitatják a realitás és fikció dichotómiáját, ill. a mű ~i életműben betöltött szerepének megítélése is folyamatos vita tárgyát képezi. Ezt követően átmeneti megtorpanás figyelhető meg ~ írásművészetében. Visszatért a romantikus, de kissé elnagyoltan megírt, idillbe vesző témákhoz (Szökevények, 1901; Mindenki lépik egyet, 1902). E korszakának írásai közül jelentősebb a műfaját tekintve az áltörténelmi regények közé tartozó A szelistyei asszonyok (1901), a Tabán kisvendéglőiben játszódó, és a Krúdy művek hangulatát előlegező, számos abszurd vonást felmutató Sipsirica (1902), vmint az Akli Miklós cs. és kir. udvari mulattató története (1903). A Vasárnapi Újság számára írt Jókai Mór-nekrológ megjelenését követően a Révai Testvérek kiadója felkérte ~ot az írótárs életrajzának megírására. A Jókait érintő beszélgetések, emlékezések, a szerkesztőségekbe beérkező levelek alapján készítette el Jókai élete és kora (1906) c. könyvét, amelyet a végleges változat előtt a családdal és a kortárs irodalomtörténészekkel, pl. Gyulai Pállal is lektoráltatott. A biográfia megírása után kezdte a Vasárnapi Újságban folytatásokban publikálni A Noszty fiú esete Tóth Marival c., a dzsentrit leleplező „riportregényét”, amely könyv alakban, jelentős átdolgozás után, 1908-ban jelent meg. A Különös házasság „társadalomkritikai párjaként” aposztrofált, apró képekből és anekdotákból építkező szöveg forrása az ún. Ungár-eset, amelyről Ady Endre is írt. A meghiúsult házasság történetét ~ laza anekdoták szövevényén keresztül beszéli el; a kitérők arra szolgálnak, hogy a Noszty család környezetét, s ezáltal a dzsentrit árnyaltabban láttassa. A regény ugyanakkor ürügyül szolgált a vm.-i politika és dzsentri létmód visszásságainak leleplezésére. 1908-ban kezdte írni A fekete város c., utolsó befejezett, legkomorabb hangvételű regényét, amely könyv alakban már csak halála után jelent meg (1911). A történelmi regény témájához az alapötletet, a lőcsei bíró megölését, ill. a gyászoló és a vérbosszúra áhítozó város históriáját a Görgey nemzetség történetéből merítette. Műfaji értelemben ez a legtisztább történelmi regénye, hisz hősei számára a választott kor valósága nem csupán díszletül szolgál, mint korábbi műveiben (A két koldusdiák, A beszélő köntös), hanem a szereplők a történelmi és közéleti események kiszolgáltatott vagy éppen cselekvő hősei. Stílusát és világképét tekintve a mű ~ legkomplexebb műveinek egyike, s az életmű méltó koronája. ~ töredékben vagy vázlatokban maradt tervei közül kiemelkedik Az amerikai menyecske, amelyet Theodor Roosevelt kérésére kezdett írni, s egy szerelmi bonyodalmon keresztül Mo. közjogi helyzetét tárta volna fel az olvasók előtt. Terv maradt továbbá a Jogi tanulmányai alatt Balassagyarmaton Mauks Mátyás mellett dolgozott „peres ügyekben segítő gyakornokként”, azaz esküdtként, majd Balázs Józsefnél ügyvédgyakornok volt. Principálisa lányával, Mauks Ilonával 1873. júl. 13-án a Kerepesi úti ev. templomban titokban házasságot kötött. 1874-ben feleségével Bp.-re költözött. Gyakori vendége volt a Hatvani u.-i Kammon és a Váci u.-i Korona kávéháznak, ahol a korszak ismert szerkesztőivel, íróival ismerkedett meg. A Fővárosi Lapokban kezdett publikálni, első sikerét a Hon mellékleteként megjelenő Igazmondó pályázatára írt, s 10 arannyal jutalmazott Ami a lelket megmérgezi c. „népies beszélyével” aratta. Rendszeresen jelentek meg elbeszélései a Szabad Egyház, a Családi Kör, a Magyarország és a Nagyvilág, az Ország-Világ hasábjain is. A Nógrádi Lapok (1872-től), a Magyar Néplap (1874– 1875), a Hasznos Mulattató és a Lányok Lapja munkatársa (1873– 1874), az utóbbiak szerkesztője (1875). Saját költségén kiadott első két kötetének (Elbeszélések. I–II., 1874) visszhangtalansága súlyos kudarcot jelentett számára. A kiadási költségek miatt súlyos adósságai keletkeztek, emiatt el kellett árverezni szklabonyai szülői házát. Írói és magánéleti megpróbáltatásai (1874-ben meghalt fia, felesége megbetegedett) miatt hazaköltözött szüleihez Mohorára. Megélhetési gondokkal küszködve és a kilátástalan írói pályától tartva 1878-ban elvált feleségétől. Az első önálló kötet sikertelenségét, vmint a Magyar Néplapnál betöltött állása megszűnését követően újságcikkek írásából, fordításból, mesekönyv szerkesztéséből élt. Ekkor írt művei többnyire rövidebb elbeszélések, amelyeken erőteljesen érződik a korszak túlretorizált nyelvezetének, vmint Jókai témáinak hatása. A vármegye rókája (1877) c., első, sikeresebb nagyepikai kísérletét a Magyarország és a Nagyvilág közölte; a mű a Nógrádi Lapokban megjelent Nibelungok harca (1873) c. elbeszélés átdolgozása. A Budapesti Napilap munkatársa (1877-től), a tárcarovat szerkesztője, emellett az irodalmi és színházi rovatban publikált. Megjelent két, Kákay Aranyos álnéven írt politikai pamfletkötete (Még újabb fény- és árnyképek, 1878; Politika svindlerei, 1878). A Budapesti Napilap megszűnését követően a Szegedi Napló belső munkatársa (1878. aug.-tól). Szegeden született meg a később Bp.-en, önálló kötetben kiadott A jó palócok (1881) és A tót atyafiak (1882) novelláinak többsége; a két kötet nemcsak a Mikszáth-prózapoétika fontos állomása, hanem hazai prózairodalmunk számára is gyökeresen új hangot hozott. A népdalok és balladák témáit és formavilágát a novella műfajába beemelve nyílt alkalmas keret a szerző számára arra, hogy a parasztság és az egyszerű tót és palóc emberek mindennapjait ábrázolásra érdemes irodalmi témává emelje. Az élőbeszéd nyelvezetén megszólaló, többnyire lírai vagy drámai novellák újfajta természetszemléletet is hoztak: a természetben élő, azzal dialogizálva létező emberek világát mutatták be. Az 1878. évi tiszai árvíz élményét dolgozta fel Szeged pusztulása (1879) c. írása. A Szegedi Napló folytatásokban közölte Az apám ismerősei (1878) c. regényét, s uo. jelentette meg Az igazi humoristák (1880) c. cikkgyűjteményét. 1880. dec.-ben újra Pestre költözött, néhány hónapig az Ország-Világnál dolgozott, majd a Pesti Hírlaphoz került (1881. máj.), ahol 25 évig állandó munkatárs maradt. Írói áttörését és az orsz. elismerést A tót atyafiak és A jó palócok novellagyűjteménye hozta meg számára. Az írói sikernek köszönhetően újra feleségül kérte Mauks Ilonát, s 1882. dec.-ben Mohorán megtartották második esküvőjüket. Házasságukból három gyermek született: Kálmán László (1885), János (1886) és Albert (1889). Írói sikerét a Pesti Hírlapnál folytatott publicisztikai tevékenysége is erősítette. Apróságok a házból, majd A tisztelt ház főcímmel írt szatirikus parlamenti tudósításai, karcolatai nemcsak a közönség, hanem a képviselők körében is népszerűvé tették. A politikai életet és annak résztvevőit sokszor túlzó, komikus hasonlatokkal bemutató cikkeivel önálló műfajt, a ~i karcolatot teremtette meg, amely hatást gyakorolt politikai pályafutására is, ui. a Szabadelvű Párt támogatásával Illyefalva ogy.-i képviselőjévé választották (1887-től), majd a fogarasi ker. képviselője lett (1892-től haláláig). Az 1880-as években számos, a romantika stílusjegyeit tisztán felmutató kisregényt publikált, amelyek közül fontosabb A tekintetes vármegye (1885), A lohinai fű (1885), A két koldusdiák (1886), vmint a prózapoétikai szempontból is legértékesebb A beszélő köntös (1889). A Singer és Wolfner cég felkérte évente megjelenő Almanachja bevezetőinek megírására (1886); a felkérésnek eleget téve élete végéig 23 tárcát írt, amelyek a maguk műfajában és ~ életművében is kiemelkedő alkotások. Az 1890-es években írt regényei már poétikai és stiláris szempontból is összetettebb képet mutatnak az előző évtized alkotásainál. A Galamb a kalitkában (1891) két párhuzamos elbeszélést tartalmaz, ugyanannak a tematikának, a szerelmiháromszög-motívumnak két, időben több száz évnyire eltávolított, de egymást egyszerre ellenpontozó és kiegészítő variációját kínálja, melynek értelmezésébe az ősszöveg, az elbeszélés eredeti forrása, a Gesta Romanorum c., latin nyelvű középkori gyűjtemény 171. története is belejátszik. A m. Don Quijote történetét elbeszélő Beszterce ostroma (1894) az egyén és közösség egymáshoz való viszonyát, az idő és a történelem individuumra gyakorolt hatását és a történeti lét élhetőségének kérdését feszegeti. ~ a magát a 17. sz.-ba visszaálmodó Pongrácz István gr. különc figuráján keresztül mutatja be a századfordulón élő dzsentri dezillúzióját és válságát, ugyanakkor nem kevés nosztalgiával és szimpátiával ábrázolja az időből kiesett gr. különcségeit. Az időproblematika tért vissza az Új Zrínyiász (1898) c. regényben is, amelyben Zrínyi Miklóst és a szigetvári vértanúkat a 19. sz.-ba helyezte át, így ütköztetvén a két történelmi kor sajátosságait. A fikció fantasztikumba hajló közege, az újra, de másként elbeszélt történelmi narratíva, a duplicitásra rájátszó narráció a modernitás egyik legreprezentatívabb szövegévé teszi a művet, amely kortörténeti dokumentumként is olvastatja magát: a századforduló köz- és politikai életének szereplőiről, eseményeiről kapunk nem kevés iróniával ábrázolt képet. ~ legnagyobb hazai és világsikerét a Szent Péter esernyőjével (1895) aratta, melyet több mint 20 húsz nyelvre fordítottak le. A két különböző szálon futó, anekdotaláncokból építkező regény két távol eső világot ábrázol: a glogovai pap véletlenszerű meggazdagodását és a különc Gregorics Pál környezetét. A tipikusan ~os megoldású, párhuzamos szálon futó történet csak végkifejletében kapcsolódik össze, miközben a Szent Péter ajándékénak tulajdonított esernyő legendája születésének, s a legenda dekonstruálódásának is tanúi lehetünk. A jellegzetesen kétpólusú, a kritika és szimpátia, a szkepszis és a gyönyörködés stílusjegyeit keverő írói attitűd jelenik meg A gavallérokban (1897), amely a dzsentritematika egyik legjobban megírt ~i felfogása és ábrázolása. A Sáros vm.-ben megesett esküvő adott alkalmat a narrációban önmagát szereplőként feltüntető szerzőnek arra, hogy kétszólamú előadásmódján keresztül a káprázatokba menekülő, a főúri gesztusaikat látszatban és külsőségekben őrző, lecsúszott nemesség hétköznapi színjátékát leplezze le. Az 1890-es évek végén ~ a nagy regények írása mellett saját folyóirat kiadására is kísérletet tett, ám lapja, az 1897-ben elindított Országos Hírlap alig egy év után megszűnt. A Franklin Társulat megbízásából újabb szerkesztői tevékenységbe kezdett, s elvállalta a hazai regényirodalom legjobbjaiból válogató sorozat, a Magyar Regényírók szerkesztését kötetek előszavainak írását. Gyulai Pál, Fáy András, Jókai Mór, Tolnai Lajos és mások műveiről írt tanulmányai irodalomtörténeti szempontból is kiemelkedő részei életművének. A Franklin Társulattal való kapcsolata 1902-ben vált szorosabbá, amikor a Vasárnapi Újságba az 1880-as évektől egyébként is rendszeresen publikáló ~ annak főmunkatársa lett, s a Légrády Kiadótól megválva szerződést kötött a társulattal műveinek első kiadási jogára. 1903-ban megvált a Pesti Hírlaptól, s a Vasárnapi Újság mellett az Újság főmunkatársa is lett. Az 1900-as évek elején jelent meg Különös házasság (1900) c. irányregénye, mely egy valós, fél évszázadig elhúzódó válópernek az ideologikus átdolgozása. Bár a regény visszhangtalan fogadtatásban részesült, recepciója annál ellentmondásosabb, hiszen a mű kapcsán az 1930-as évek óta vitatják a realitás és fikció dichotómiáját, ill. a mű ~i életműben betöltött szerepének megítélése is folyamatos vita tárgyát képezi. Ezt követően átmeneti megtorpanás figyelhető meg ~ írásművészetében. Visszatért a romantikus, de kissé elnagyoltan megírt, idillbe vesző témákhoz (Szökevények, 1901; Mindenki lépik egyet, 1902). E korszakának írásai közül jelentősebb a műfaját tekintve az áltörténelmi regények közé tartozó A szelistyei asszonyok (1901), a Tabán kisvendéglőiben játszódó, és a Krúdy művek hangulatát előlegező, számos abszurd vonást felmutató Sipsirica (1902), vmint az Akli Miklós cs. és kir. udvari mulattató története (1903). A Vasárnapi Újság számára írt Jókai Mór-nekrológ megjelenését követően a Révai Testvérek kiadója felkérte ~ot az írótárs életrajzának megírására. A Jókait érintő beszélgetések, emlékezések, a szerkesztőségekbe beérkező levelek alapján készítette el Jókai élete és kora (1906) c. könyvét, amelyet a végleges változat előtt a családdal és a kortárs irodalomtörténészekkel, pl. Gyulai Pállal is lektoráltatott. A biográfia megírása után kezdte a Vasárnapi Újságban folytatásokban publikálni A Noszty fiú esete Tóth Marival c., a dzsentrit leleplező „riportregényét”, amely könyv alakban, jelentős átdolgozás után, 1908-ban jelent meg. A Különös házasság „társadalomkritikai párjaként” aposztrofált, apró képekből és anekdotákból építkező szöveg forrása az ún. Ungár-eset, amelyről Ady Endre is írt. A meghiúsult házasság történetét ~ laza anekdoták szövevényén keresztül beszéli el; a kitérők arra szolgálnak, hogy a Noszty család környezetét, s ezáltal a dzsentrit árnyaltabban láttassa. A regény ugyanakkor ürügyül szolgált a vm.-i politika és dzsentri létmód visszásságainak leleplezésére. 1908-ban kezdte írni A fekete város c., utolsó befejezett, legkomorabb hangvételű regényét, amely könyv alakban már csak halála után jelent meg (1911). A történelmi regény témájához az alapötletet, a lőcsei bíró megölését, ill. a gyászoló és a vérbosszúra áhítozó város históriáját a Görgey nemzetség történetéből merítette. Műfaji értelemben ez a legtisztább történelmi regénye, hisz hősei számára a választott kor valósága nem csupán díszletül szolgál, mint korábbi műveiben (A két koldusdiák, A beszélő köntös), hanem a szereplők a történelmi és közéleti események kiszolgáltatott vagy éppen cselekvő hősei. Stílusát és világképét tekintve a mű ~ legkomplexebb műveinek egyike, s az életmű méltó koronája. ~ töredékben vagy vázlatokban maradt tervei közül kiemelkedik Az amerikai menyecske, amelyet Theodor Roosevelt kérésére kezdett írni, s egy szerelmi bonyodalmon keresztül Mo. közjogi helyzetét tárta volna fel az olvasók előtt. Terv maradt továbbá a Tisza Kálmánról és koráról, vmint egy Károlyi Istvánról szóló regény. – Az életút utolsó és a kultusztörténet első jelentős állomása a Mikszáth-jubileum volt. 1909 febr.-jában hozott határozatot a Kisfaludy Társaság ~ 40 éves írói jubileumának megünnepléséről, amelyet közel egy évig tartó orsz. ünnepségsorozat követett. Az esemény záróakkordja az 1910. máj. 16-án a Vigadó dísztermében tartott rendezvény volt, melyen a politikai, irodalmi és tud. élet legjelentősebb személyiségei is részt vettek, s köszöntötték az akkor már beteg írót, aki tizenkét nappal ezután meghalt. – Több művéből film készült. – A Petőfi Társaság (1881), a Kisfaludy Társaság tagja, a bp.-i tudományegyetem bölcsészkarának díszdoktora. – Az MTA Nagyjutalma (1908), posztumusz Péczely-jutalom (1913).

Főbb művei

F. m.: Elbeszélések. (Bp., 1874)
Tündérvilág. (Bp., 1875)
Még újabb fény- és árnyképek. Írta Kákay Aranyos No. 3. (Bp., 1878)
Az igazi humoristák. Czikkek a magyar nép humoráról. (Szeged, 1879)
Szeged pusztulása. Írta Kákay Aranyos No. 3. (Szeged, 1879)
Tisza Lajos és udvara Szegeden. Fény- és árnyképek. (Bp., 1880)
A tót atyafiak. Elbeszélések és rajzok róluk. (Bp., 1881)
A jó palóczok. 15 apró történet. (Bp., 1882)
A frivol akta. Brézói ludak. A saját ábrázatomról. Bev. Jókai Mór. (Bp., 1882)
Herczeg Eszterházy Miklós kalandjai szárazon és vízen. (Bp., 1882)
Az ördög orsója vagy a tolpányi boszorkány históriája. (Bp., 1882)
Jókai Mór, vagy a komáromi fiú, ki a világot hódította meg. (Bp., 1883)
Herczeg Eszterházy Miklós további kalandjai. (Bp., 1883)
Kavicsok. Elb.-ek. (Bp., 1883)
Az apró gentry és a nép. Harmincz kis elbeszélés. Írta Scarron. (Bp., 1884)
Nemzetes uraimék. Mácsik a nagyerejű. Reg. (Bp., 1884)
A titokzatos fekete láda. Elb. (Bp., 1884)
A tekintetes vármegye. Igaz történetek. (Bp., 1885)
A lohinai fű. Elb. (Bp., 1886)
Urak és parasztok. (Bp., 1886)
A két koldusdiák. Mesés történet az ifjúság számára. (Bp., 1886)
A tisztelt ház. (Bp., 1886)
Club és folyosó. Politikai ötletek és rajzok. (Bp., 1887)
A beszélő köntös. Reg. (Bp., 1889)
Magyarország lovagvárai regékben. (Bp., 1890)
Tavaszi napfény. Otthon és a zöld mezőben. Gyermekversek. (Bp., 1890)
Tavaszi rügyek. Elbeszélések az ifjúságról. (Bp., 1890)
Pipacsok a buzában. (Bp., 1890)
M. K. összegyűjtött munkái. I–XII. (Bp., 1889– 1896)
M. K. munkái. 1–33. Jubileumi kiadás. (Bp., 1889– 1908)
Országgyűlési karczolatok. (Bp., 1891)
Galamb a kalitkában. (Bp., 1892)
A kis prímás. Történeti elbeszélés az ifjúság számára átdolgozva. (Bp., 1892)
Az eladó birtok. Páva a varjúnál. Két elb. (Bp., 1894)
Szent Péter esernyője. Reg. (Bp., 1895)
Besztercze ostroma. Egy különcz ember története. (Bp., 1895)
Társalgási leczkék. Kulcs a magyar nyelv megtanulásához. (Bp., 1895)
Huszár a teknőben és egyéb elbeszélések. (Bp., 1895)
Kísértet Lublón és egyéb elbeszélések. (Bp., 1899)
A keresztmama meséi: A pajkos diák. A varjú esete. (Bp., 1897)
Prakovszky, a siket kovács. (Bp., 1897)
A gavallérok. Ne okoskodj Pista. (Bp., 1897)
Új Zrínyiász. Társadalmi és politikai szatirikus rajz. (Bp., 1898)
Egy választás Magyarországon, vagy a körtvélyesi csíny. A demokraták. (Bp., 1898)
Két elbeszélés: Homályos ügy, A táborszernagy halála. (Bp., 1898)
Különös házasság. Reg. (Bp., 1900)
A szelistyei asszonyok. (Bp., 1901)
A fekete kakas. (Bp., é. n.)
Öreg szekér, fakó hám. Újabb elb.-ek. (Bp., 1901)
A fészek regényei. Elb.-ek. (Bp., 1901)
Galamb a kalitkában. Az eladó birtok. Páva a varjúval. (Bp., 1902)
A keresztmama újabb meséi. A király álma. Hókirály. (Bp., 1907)
Akli Miklós cs. és kir. udvari mulattató története. Reg. (Bp., 1903)
A vén gazember. Reg. (Bp., 1906)
Jókai Mór élete és kora. (Bp., 1906)
. A Noszty fiú esete Tóth Marival. Reg. (Bp., 1908)
Bezerédy Pál. (Bp., 1910)
Két választás Magyarországon. (Bp., 1910)
A fekete város. Reg. (Bp., 1910)
M. K. munkái. 33–51. Hátrahagyott iratok. 1–19. Kiad. Rubinyi Mózes. (Bp., 1914– 1917)
M. K. művei. 1–50. (Bp., 1929– 1931)
M. K. Összes művei. Kritikai kiad. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. (Bp., 1956-tól)
M. K. művei. 1–15. (Bp., 1965– 1970)
M. K. Válogatott művei. 1–57. (Szekszárd, 1993– 2004). F. filmek műveiből: Szent Péter esernyője (1917, rend.: Korda Sándor
1958, rend.: Bán Frigyes–Vladislav Pavlovic)
A vén gazember (1932, rend.: Hille Heinz)
A Noszty fiú esete Tóth Marival (1938
1960, rend.: Gertler Viktor)
Eladó birtok (1940, rend.: Bánky Viktor)
A beszélő köntös (1941, rend.: Radványi Géza
1968, rend.: Fejér Tamás)
Beszterce ostroma (1948, rend.: Keleti Márton)
Különös házasság (1951, rend.: Keleti Márton)
A fekete város (1971, rend.: Zsurzs Éva)
Kísértet Lublón (1976, rend.: Bán Róbert).

Irodalom

Irod.: Kiss Ernő: M. K. (Kolozsvár, 1910)
Móricz Zsigmond: M. K. (Nyugat, 1910)
Krúdy Gyula: M. K. (K. Gy.: Írói arcképek. Bp., 1910)
Rubinyi Mózes: M. K. élete és művei. (Bp., 1917)
Mauks Kornélia: Képek M. K. életéből. (Bp., 1918)
Zsigmond Ferenc: M. K. (Bp., 1927)
Riedl Frigyes: M. K. (Bp., 1940)
Schöpflin Aladár: M. K. (Bp., 1941)
Karácsony Sándor: A cinikus M. (Bp., 1944)
Király István: M. K. (Bp., 1952)
M. K. 1847– 1910. Szerk. Bisztray Gyula. (Bp., 1961)
Belitzky János: Újabb adatok Mikszáth Kálmán életéhez. (Irodalomtörténet, 1975)
Kozma Dezső: M. K. (Kolozsvár, 1977)
Fábri Anna: Mikszáth Kálmán alkotásai és vallomásai tükrében. (Bp., 1983)
M.-emlékkönyv. Szerk. Fábri Anna. (Horpács, 1997)
M.-emlékszám. (Híd, 1997)
Eisemann György: M. K. (Bp., 1998)
Praznovszky Mihály: M. K. (Bp., 1999)
Hajdu Péter: Az anekdota és M. (Protestáns Szemle, 2000).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013