Molnár Erik
Molnár Erik

2020. október 24. Szombat

Molnár Erik

történész, politikus

Születési adatok

1894. december 16.

Újvidék, Bács-Bodrog vármegye

Halálozási adatok

1966. augusztus 8.

Budapest

Temetési adatok

1966. augusztus 11.

Budapest

Kerepesi út


Család

Református családból származott. Sz: Molnár Aladár felsőkereskedelmi iskolai tanár, Jeszenszky Jolán, polgári iskolai tanárnő. F: 1924-től Berkovits Aranka (1898–1980). Testvére: Molnár René (1896–1942) politikus, jogász, ügyvéd.

Iskola

A fiumei olasz gimnáziumban éretts. (1912), a bp.-i tudományegyetemen tanult (1912–1915), jogtudományi doktori okl. szerzett (1922), ügyvédi és bírói vizsgát tett (1924); közben a bécsi egyetemen is tanult (1920–1922), ügyvédi és bírói vizsgát tett. Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; r.: 1949. okt. 31.).

Életút

Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1915–1916), orosz hadifogságban, egy vlagyivosztoki hadifogolytáborban volt (1916– 1920), kalandos körülmények között tért vissza Magyarországra (1920). Joggyakornok (1922–1924), kecskeméti ügyvédi irodájának vezetője (1924–1944), emigrációba kényszerült testvére után a kommunista perek védőügyvédje (1929–1932), egyúttal a kecskeméti jogakadémia r. tanára is. Az MSZDP (1920-as évektől), az illegális KMP tagja (1929), álnéven (Jeszenszky Erik, Pálfai István, Szentmiklósy Lajos) a Gondolat, a Korunk, a 100% és a Társadalmi Szemle c. lapok állandó munkatársa. – Kecskemét város polgármester-helyettese (1944. nov.–dec.), népjóléti miniszter (1945. nov. 15.–1947. szept. 24.), tájékoztatásügyi miniszter (1947. szept. 24.–1948. jan. 26.) és külügyminiszter is (1947. szept. 24.–1948. aug. 5.). A Magyar Köztársaság, ill. a Magyar Népköztársaság moszkvai (Szekfű Gyulát váltva, 1948. szept. 10.–1949. szept. 26.) és helsinki magyar követe (1948. okt. 13.–1949. szept. 29.). Az MTA Történettudományi Intézete igazgatója (1949–1950 és 1957–1956). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a magyar történelem ny. r. tanára (1949–1950), az ELTE BTK Történelmi Materializmus Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1957–1966). Igazságügy-miniszter (1950. júl. 17.–1952. nov. 14.), ismét külügyminiszter (1952. nov. 14.–1953. júl. 4.), a Legfelsőbb Bíróság elnöke (1953. júl. 24.–1954. okt. 30.), ismét igazságügy-miniszter (1954. okt. 30.–1956. nov. 3.). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Kecskemét, 1944. dec.–1945. nov.), nemzetgyűlési képviselő (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókerület, 1945–1947; Országos lista, 1949–1953; Heves megye, 1953–1966). Az MTA Elnöksége tagja (1949. nov. 29.–1966. aug. 8.). A Magyar Történeti Társulat elnöke (1958–1966). Az MDP KV tagja (1948– 1956). Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának tagja (1955-től) és elnöke (1963–1966). Jogászként, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke, ill. mint igazságügy-miniszter részt vett a koncepciós perek felülvizsgálatában, az elítéltek rehabilitációjában. A Rajk-per kapcsán Kádár Jánost is kihallgatta. Történészként első írásai a Madzsar József által szerkesztett Társadalmi Lexikonban (1928) jelentek meg. A két vh. között elsősorban 18–19. sz.-i egyetemes történettel, a nagy francia forradalom és a francia munkásmozgalom történetével, majd 19–20. sz.-i magyar gazdaságtörténettel, a magyarországi földbirtokviszonyok alakulásával és a magyar parasztság társadalmi rétegződésével foglalkozott. Gyakran keveredett ideológiai vitákba József Attilával és Németh Lászlóval. A II. vh. után a marxista történetírás egyik vezéregyéniségeként évtizedekre megszabta a magyar őstörténeti és középkori magyar társadalomtörténeti kutatások irányát. 1950 elején, a történészvitaként is ismert Molnár Erik-vita során a legfelső pártvezetés utasítására Andics Erzsébet, Lederer Emma, Kató István, Pach Zsigmond Pál, Mód Aladár és mások ideológiai szempontból bírálták A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig (1949) című könyvét. Leginkább Molnár Erik történetírói módszerét és pártszerűségét kritizálták. A vitának kettős célja volt: egyrészt az ún. hibák beismerésére és önkritikára akarták kényszeríteni Molnár Eriket, másrészt a pártvezetés meg akarta mutatni a magyar történészeknek, hogy mik a párt elvárásai a történelmi művekkel kapcsolatban. Élete utolsó éveiben a történetírás és a közgondolkodás „nacionalista” maradványai ellen harcolt. Az 1960-as évek elején, a már Molnár Erik által kezdeményezett újabb történészvitában a magyar történetírás régi múltra visszatekintő ’48-as és ’67-es értelmezési vitái fogalmazódtak meg újra, ezúttal új, marxista keretek között. Az újabb Molnár Erik-vita döntően befolyásolta a magyar történeti hagyományokat, jelentős szerepet játszott a magyar nemzeti eszme ideológiatörténete modern feldolgozásának megkezdéséhez.

Emlékezet

Budapesten és Kecskeméten élt és alkotott, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben, feleségével közös sírban nyugszik. Kecskeméti (Nagykőrösi utca 29., 1977–1991) és bp.-i lakóházát (Pálfy Gusztáv alkotása, Terézváros, VI. kerület Benczúr utca 11., 1985–1991) emléktáblával jelölték. Mindkét emléktáblát eltávolították. Mellszobra a kecskeméti Katona József-parkban állt (Abonyi Grantner Jenő alkotása, 1968–1992; eltávolították). A szobrot a Pintér-művek keceli szoborparkjában állítják fel, több más egykori kecskeméti köztéri szoborral együtt. Nevét vette fel a kecskeméti Molnár Erik Általános Iskola (1972–1992; ma: Arany János Általános Iskola). Budapesten és Kecskeméten is utcát neveztek el róla: Budapesten (Kelenföld, XI. kerület 1970-től 1991-ig, ma: Badacsonyi utca). Tiszteletére a Magyar Történelmi Társulat Molnár Erik-emlékérmet alapított (1967-ben; a Magyar Történelmi Társulat Emlékérme, 1991-től).

Elismerés

Az ELTE (1964), a Krakkói Egyetem tb. doktora (1964). Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Kossuth Érdemrend (1948), a Magyar Köztársasági Érdemrendje (1949; = a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1954), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1964). Kossuth-díj (1948 és 1963).

Szerkesztés

Az Acta Historica főszerkesztője (1958–1966); a Századok szerkesztőbizottságának tagja (1957–1962).

Főbb művei

F. m.: Marx: A tőke. A közgazdaságtan bírálata. I–IV. köt. Sajtó alá rend. Engels, Friedrich. Ford. Nagy Gábor. Az előszót írta Jeszenszky Erik néven. (Bp., 1934–1937)
A magyar agrárkérdéshez. Szentmiklósy Lajos álnéven. (Gondolat, 1936 és önállóan: Gondolat Könyvtár. 2. Bp., 1936)
Dialektika. Jeszenszky Erik álnéven. (Bp., 1941)
A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Szentmiklósy Lajos álnéven. (Bp., 1942)
Magyar őstörténet. Szentmiklósy Lajos álnéven. (Bp., 1942)
Az Árpádkori társadalom. I–II. köt. Szentmiklósy Lajos álnéven. (Bp., 1943)
A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig. (Bp., 1945)
Dialektika. Tanulmányok. (Bp., 1945)
Demokratikus közegészségi politika. M. E. előadása 1945. szept. 16-án. (Bp., 1945)
Szent István. (Bp., 1945)
Magántulajdon, család, vallás. Előadás haladó tanfolyamok számára. (Szemináriumi füzetek. Bp., 1946)
A szocializmus történetéből. Tanulmányok. (Tudomány és haladás. Bp., 1947)
Tagányi Károly: A földközösség története Magyarországon. Az előszót írta. (A magyar múlt értékei. Bp., 1949)
A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Világtörténelmi tankönyvsorozat. (Bp., 1949)
A magyar őstörténelem megújhodása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1950. márc. 6.)
A magyar társadalom a X–XII. században. Egy. jegyz. (Bp., 1950)
Magyar történet a XIII–XIV. században. Egy. jegyz. (Bp., 1950)
Babeuf válogatott írásai. Ford. Csatlós János, szerk. Köpeczi Béla. Az előszót írta. (Bp., 1950)
Sztálin nyelvtudományi cikkei és a történettudomány. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1951)
A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Az Árpádok kora. M. E. előadása. (Az MDP Pártfőiskolájának előadásai. 18. Bp., 1952)
A tatárjárás Magyarországon és a nemzetközi politika. M. E. előadása. (Az MDP Pártfőiskolájának előadásai. 19. Bp., 1952)
A történelmi materializmus ideológiai előzményei. (Bp., 1952
franciául: 1965)
A magyar történetírás a felszabadulás óta. Eredményei, hiányosságai és legsürgősebb feladatai. (Századok, 1952)
Determinizmus és indeterminizmus a burzsoá világnézetben. (Filozófiai Évkönyv, 1952)
Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái” című műve és a magyar történettudomány. (Századok, 1953 és MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1953)
A magyar nép őstörténete. (Bp., 1953
2. átd. és bőv. kiad. 1954)
A történelmi materializmus filozófiai alapproblémái. (Bp., 1955)
A magyar történetírás tíz esztendeje. (Századok, 1955 és A magyar tudomány tíz éve. 1945–1955. Szerk. Szilágyi Lilla. Bp., 1955)
A marxista filozófia és népi demokráciánk kérdései. M. E. előadása. (Az MDP Politikai Akadémiája. 5. Bp., 1956)
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az MTA 1957. nov. 5-i ünnepi ülésén elhangzott beszéd. (Századok, 1957)
Irracionalizmus és ösztönösség. (Magyar Tudomány, 1958)
Történészvita a „népi írókról.” Többekkel. (Századok, 1958)
A Magyar Tanácsköztársaság történeti jelentősége. (Történelmi Szemle, 1959)
A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája. (Bp., 1959)
A nemzeti kérdés. (Magyar Tudomány, 1960 és Vita a magyarországi osztályküzdelmekről s függetlenségi harcokról. Bp., 1965)
L’influence de la philosophie de l’histoire de Hegel sur l’historiographie marxiste. (Studia Historica, 1960)
A magyar történetírás fejlődése az elmúlt évtizedben. Előadás az MTA Nagygyűlésén, 1960. ápr. 12-én. (Századok, 1960)
Ideológiai kérdések a feudalizmusban. – A nemzeti kérdéshez. A „haza” fogalma a feudalizmus korában. (Történelmi Szemle, 1961)
Az európai abszolutizmusról. Az abszolutizmus elvi kérdéseiről rendezett vita anyagából. – Az SZKP XXII. Kongresszusa és a szocialista patriotizmus. (Történelmi Szemle, 1962)
Dialektikus materializmus és társadalomtudomány. (Bp., 1962)
Történetszemléletünk nacionalisa maradványairól. (Új Írás, 1962 és Vita a magyarországi osztályküzdelmekről s függetlenségi harcokról. Bp., 1965)
Bevezető a vitához. Nemzet, haza, honvédelem a parasztság és a nem nemesi katonáskodó réteg gondolkodásában. – Válasz a nacionalizmus kérdésében írt vitacikkekre. (Történelmi Szemle, 1963)
A magyar történettudomány időszerű kérdései az SZKP XXII. kongresszusa fényében. Többekkel. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1963)
Magyarország története. I–II. köt. Szerk. Pamlényi Ervinnel, Székely Györggyel. (Bp., 1964
2. részben átd. és bőv. kiad. 1967
3. kiad. 1971)
A marxizmus szövetségi politikája. (Századok, 1964)
Egy filozófiai parádé vége: a bergsonizmus. – A Párizsi Kommün. – Marat. Jeszenszky Erik álnéven. (A 100% A KMP legális folyóirata. 1927–1930. Szerk. Király István. Bp., 1964)
A marxizmus szövetségi politikája. 1848–1889. Szerk. Kende László. (Bp., 1967)
Válogatott tanulmányok. Sajtó alá rend. Ránki György. M. E. műveinek bibliográfiájával. (Bp., 1969)
A magyar munkásosztály a kapitalizmus általános válságában. – Földreformillúziók. – Zsidókérdés. 1–2. Szentmiklósy Lajos álnéven. (Gondolat. Antológia. 1935–1937. Bp., 1978)
Dialektikus materializmus és pszichoanalízis. (A magyar marxista filozófia a két világháború között. Válogatás. Szerk. Nyíri Kristóf. Bp., 1979)
Anarkizmus és marxizmus. Jeszenszky Erik álnéven. (100%. A KMP legális folyóirata. 1927–1930. Szerk. Lackó Mihály. Bp., 1981)
A magyar agrárkérdéshez. (Agrárszociológiai írások Magyarországon. 1900–1945. Szerk. Tóth Pál Péter. Bp., 1984)
Zsidókérdés Magyarországon. (Tanulmányok a zsidókérdésről a huszadik századi Magyarországon. Szerk. Hanák Gábor. Bp., 1984)
Nemzeti-demokratikus felkelés vagy burzsoá ellenforradalom? Kiadta Hajdú Tibor. (Társadalmi Szemle, 1989).

Irodalom

Irod.: Nagypál István: Szentmiklósy Lajos: Magyar őstörténet. (Magyar Csillag, 1943)
Győrffy Sándor–Pach Zsigmond Pál: Vita M. E. „A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig” c. könyvéről. (Társadalmi Szemle, 1950)
Kahulits László: Ankét M. E. „A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája” c. könyvéről. (Társadalmi Szemle, 1959)
Pach Zsigmond Pál: A „haza” fogalma az osztálytársadalmakban. Hozzászólás M. E. „Ideológiai kérdések a feudalizmusban” c. tanulmányához. (Századok, 1962)
Erényi Tibor: M. E. (Párttörténeti Közlemények, 1963)
Varga István: M. E. munkássága. 1929–1963. (Történelmi Szemle, 1963)
Sándor Pál: Arcképvázlat M. E.-ről. (Valóság, 1964)
Ránki György: M. E. 70. születésnapjára. (Történelmi Szemle, 1964)
Pamlényi Ervin: M. E. történetírásáról. (Századok, 1964)
Tóth István: M. E. kecskeméti évei. (Kiskunság, 1965)
Halálhír és megemlékezés. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1966. aug. 9.)
Erdei Ferenc: M. E. (Magyar Tudomány, 1966)
Ránki György: M. E. (Történelmi Szemle, 1966)
Pamlényi Ervin: M. E. (Századok, 1966)
Pach Zsigmond Pál: M. E. társadalomtörténet-írásáról. (Századok, 1967 és P. Zs. P.: Történetszemlélet és történettudomány. Bp., 1977)
Váry István–Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. (Kecskemét, 1968)
E. Fehér Pál: A történész hivatása. Szabálytalan emlékezés M. E.-re, születésének 75. évfordulóján. (Élet és Irodalom, 1969. dec. 13.)
Ránki György: A tudós forradalmár. M. E. születésének 75. évfordulóján. (Népszabadság, 1969. dec. 14.)
Hársfalvi Péter: M. E. tanulmányairól. (Kortárs, 1970)
Ránki György: M. E. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1971)
Pamlényi Ervin: Vázlat M. E. arcképéhez. (Magyar Nemzet, 1974. dec. 15.)
Pach Zsigmond Pál: A történetíró M. E. (Történelmi Szemle, 1981)
Jemnitz János: M. E.-ről – másfél évtized távlatából. (Magyar Nemzet, 1981. aug. 23.)
Benczédi László: Amit ki kell mondani. M. E. és a nemzet-vita. (Magyar Nemzet, 1984. 294)
Péterné Fehér Mária–Szabó Tamás–Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. (Kecskemét, 1992)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
N. Pál József: Egy történész-koncepció körülményei és következményei. Pillantás a M. E.-vitára. (Hitel, 1999)
Horváth József: A M. E.-vita. (Élet és Tudomány, 2000. 22.)
Bölöny József: Magyarország kormányai. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Lackó Miklós: M. E. és a 60-as évek történészvitája. (Századok, 2008).

Megjegyzések

Egyes lexikoncikkekkel ellentétben Botos Vince nem Molnár Erik, hanem Gergő Zoltán álneve volt! Gergő ezen az álnéven adta ki Sztálin néhány művét!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013