Molnár Erik
Molnár Erik

2022. január 19. Szerda

Molnár Erik

történész, politikus

Születési adatok

1894. december 16.

Újvidék, Bács-Bodrog vármegye

Halálozási adatok

1966. augusztus 8.

Budapest

Temetési adatok

1966. augusztus 11.

Budapest

Kerepesi út


Család

Református családból származott. Sz: Molnár Aladár felsőkereskedelmi iskolai tanár, Jeszenszky Jolán, polgári iskolai tanárnő. F: 1924-től Berkovits Aranka (1898–1980). Testvére: Molnár René (1896–1942) politikus, jogász, ügyvéd.

Iskola

A fiumei olasz gimnáziumban éretts. (1912), a bp.-i tudományegyetemen tanult (1912–1915), jogtudományi doktori okl. szerzett (1922), ügyvédi és bírói vizsgát tett (1924); közben a bécsi egyetemen is tanult (1920–1922), ügyvédi és bírói vizsgát tett. Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; r.: 1949. okt. 31.).

Életút

Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1915–1916), orosz hadifogságban, egy vlagyivosztoki hadifogolytáborban volt (1916– 1920), kalandos körülmények között tért vissza Magyarországra (1920). Joggyakornok (1922–1924), kecskeméti ügyvédi irodájának vezetője (1924–1944), emigrációba kényszerült testvére után a kommunista perek védőügyvédje (1929–1932), egyúttal a kecskeméti jogakadémia r. tanára is. Az MSZDP (1920-as évektől), az illegális KMP tagja (1929), álnéven (Jeszenszky Erik, Pálfai István, Szentmiklósy Lajos) a Gondolat, a Korunk, a 100% és a Társadalmi Szemle c. lapok állandó munkatársa. – Kecskemét város polgármester-helyettese (1944. nov.–dec.), népjóléti miniszter (1945. nov. 15.–1947. szept. 24.), tájékoztatásügyi miniszter (1947. szept. 24.–1948. jan. 26.) és külügyminiszter is (1947. szept. 24.–1948. aug. 5.). A Magyar Köztársaság, ill. a Magyar Népköztársaság moszkvai (Szekfű Gyulát váltva, 1948. szept. 10.–1949. szept. 26.) és helsinki magyar követe (1948. okt. 13.–1949. szept. 29.). Az MTA Történettudományi Intézete igazgatója (1949–1950 és 1957–1956). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a magyar történelem ny. r. tanára (1949–1950), az ELTE BTK Történelmi Materializmus Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1957–1966). Igazságügy-miniszter (1950. júl. 17.–1952. nov. 14.), ismét külügyminiszter (1952. nov. 14.–1953. júl. 4.), a Legfelsőbb Bíróság elnöke (1953. júl. 24.–1954. okt. 30.), ismét igazságügy-miniszter (1954. okt. 30.–1956. nov. 3.). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Kecskemét, 1944. dec.–1945. nov.), nemzetgyűlési képviselő (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókerület, 1945–1947; Országos lista, 1949–1953; Heves megye, 1953–1966). Az MTA Elnöksége tagja (1949. nov. 29.–1966. aug. 8.). A Magyar Történeti Társulat elnöke (1958–1966). Az MDP KV tagja (1948– 1956). Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának tagja (1955-től) és elnöke (1963–1966). Jogászként, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke, ill. mint igazságügy-miniszter részt vett a koncepciós perek felülvizsgálatában, az elítéltek rehabilitációjában. A Rajk-per kapcsán Kádár Jánost is kihallgatta. Történészként első írásai a Madzsar József által szerkesztett Társadalmi Lexikonban (1928) jelentek meg. A két vh. között elsősorban 18–19. sz.-i egyetemes történettel, a nagy francia forradalom és a francia munkásmozgalom történetével, majd 19–20. sz.-i magyar gazdaságtörténettel, a magyarországi földbirtokviszonyok alakulásával és a magyar parasztság társadalmi rétegződésével foglalkozott. Gyakran keveredett ideológiai vitákba József Attilával és Németh Lászlóval. A II. vh. után a marxista történetírás egyik vezéregyéniségeként évtizedekre megszabta a magyar őstörténeti és középkori magyar társadalomtörténeti kutatások irányát. 1950 elején, a történészvitaként is ismert Molnár Erik-vita során a legfelső pártvezetés utasítására Andics Erzsébet, Lederer Emma, Kató István, Pach Zsigmond Pál, Mód Aladár és mások ideológiai szempontból bírálták A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig (1949) című könyvét. Leginkább Molnár Erik történetírói módszerét és pártszerűségét kritizálták. A vitának kettős célja volt: egyrészt az ún. hibák beismerésére és önkritikára akarták kényszeríteni Molnár Eriket, másrészt a pártvezetés meg akarta mutatni a magyar történészeknek, hogy mik a párt elvárásai a történelmi művekkel kapcsolatban. Élete utolsó éveiben a történetírás és a közgondolkodás „nacionalista” maradványai ellen harcolt. Az 1960-as évek elején, a már Molnár Erik által kezdeményezett újabb történészvitában a magyar történetírás régi múltra visszatekintő ’48-as és ’67-es értelmezési vitái fogalmazódtak meg újra, ezúttal új, marxista keretek között. Az újabb Molnár Erik-vita döntően befolyásolta a magyar történeti hagyományokat, jelentős szerepet játszott a magyar nemzeti eszme ideológiatörténete modern feldolgozásának megkezdéséhez.

Emlékezet

Budapesten és Kecskeméten élt és alkotott, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben, feleségével közös sírban nyugszik. Kecskeméti (Nagykőrösi utca 29., 1977–1991) és bp.-i lakóházát (Pálfy Gusztáv alkotása, Terézváros, VI. kerület Benczúr utca 11., 1985–1991) emléktáblával jelölték. Mindkét emléktáblát eltávolították. Mellszobra a kecskeméti Katona József-parkban állt (Abonyi Grantner Jenő alkotása, 1968–1992; eltávolították). A szobrot a Pintér-művek keceli szoborparkjában állítják fel, több más egykori kecskeméti köztéri szoborral együtt. Nevét vette fel a kecskeméti Molnár Erik Általános Iskola (1972–1992; ma: Arany János Általános Iskola). Budapesten és Kecskeméten is utcát neveztek el róla: Budapesten (Kelenföld, XI. kerület 1970-től 1991-ig, ma: Badacsonyi utca). Tiszteletére a Magyar Történelmi Társulat Molnár Erik-emlékérmet alapított (1967-ben; a Magyar Történelmi Társulat Emlékérme, 1991-től).

Elismerés

Az ELTE (1964), a Krakkói Egyetem tb. doktora (1964). Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Kossuth Érdemrend (1948), a Magyar Köztársasági Érdemrendje (1949; = a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1954), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1964). Kossuth-díj (1948 és 1963).

Szerkesztés

Az Acta Historica főszerkesztője (1958–1966); a Századok szerkesztőbizottságának tagja (1957–1962).

Főbb művei

F. m.: Marx: A tőke. A közgazdaságtan bírálata. I–IV. köt. Sajtó alá rend. Engels, Friedrich. Ford. Nagy Gábor. Az előszót írta Jeszenszky Erik néven. (Bp., 1934–1937)
A magyar agrárkérdéshez. Szentmiklósy Lajos álnéven. (Gondolat, 1936 és önállóan: Gondolat Könyvtár. 2. Bp., 1936)
Dialektika. Jeszenszky Erik álnéven. (Bp., 1941)
A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Szentmiklósy Lajos álnéven. (Bp., 1942)
Magyar őstörténet. Szentmiklósy Lajos álnéven. (Bp., 1942)
Az Árpádkori társadalom. I–II. köt. Szentmiklósy Lajos álnéven. (Bp., 1943)
A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig. (Bp., 1945)
Dialektika. Tanulmányok. (Bp., 1945)
Demokratikus közegészségi politika. M. E. előadása 1945. szept. 16-án. (Bp., 1945)
Szent István. (Bp., 1945)
Magántulajdon, család, vallás. Előadás haladó tanfolyamok számára. (Szemináriumi füzetek. Bp., 1946)
A szocializmus történetéből. Tanulmányok. (Tudomány és haladás. Bp., 1947)
Tagányi Károly: A földközösség története Magyarországon. Az előszót írta. (A magyar múlt értékei. Bp., 1949)
A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Világtörténelmi tankönyvsorozat. (Bp., 1949)
A magyar őstörténelem megújhodása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1950. márc. 6.)
A magyar társadalom a X–XII. században. Egy. jegyz. (Bp., 1950)
Magyar történet a XIII–XIV. században. Egy. jegyz. (Bp., 1950)
Babeuf válogatott írásai. Ford. Csatlós János, szerk. Köpeczi Béla. Az előszót írta. (Bp., 1950)
Sztálin nyelvtudományi cikkei és a történettudomány. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1951)
A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Az Árpádok kora. M. E. előadása. (Az MDP Pártfőiskolájának előadásai. 18. Bp., 1952)
A tatárjárás Magyarországon és a nemzetközi politika. M. E. előadása. (Az MDP Pártfőiskolájának előadásai. 19. Bp., 1952)
A történelmi materializmus ideológiai előzményei. (Bp., 1952
franciául: 1965)
A magyar történetírás a felszabadulás óta. Eredményei, hiányosságai és legsürgősebb feladatai. (Századok, 1952)
Determinizmus és indeterminizmus a burzsoá világnézetben. (Filozófiai Évkönyv, 1952)
Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái” című műve és a magyar történettudomány. (Századok, 1953 és MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1953)
A magyar nép őstörténete. (Bp., 1953
2. átd. és bőv. kiad. 1954)
A történelmi materializmus filozófiai alapproblémái. (Bp., 1955)
A magyar történetírás tíz esztendeje. (Századok, 1955 és A magyar tudomány tíz éve. 1945–1955. Szerk. Szilágyi Lilla. Bp., 1955)
A marxista filozófia és népi demokráciánk kérdései. M. E. előadása. (Az MDP Politikai Akadémiája. 5. Bp., 1956)
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az MTA 1957. nov. 5-i ünnepi ülésén elhangzott beszéd. (Századok, 1957)
Irracionalizmus és ösztönösség. (Magyar Tudomány, 1958)
Történészvita a „népi írókról.” Többekkel. (Századok, 1958)
A Magyar Tanácsköztársaság történeti jelentősége. (Történelmi Szemle, 1959)
A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája. (Bp., 1959)
A nemzeti kérdés. (Magyar Tudomány, 1960 és Vita a magyarországi osztályküzdelmekről s függetlenségi harcokról. Bp., 1965)
L’influence de la philosophie de l’histoire de Hegel sur l’historiographie marxiste. (Studia Historica, 1960)
A magyar történetírás fejlődése az elmúlt évtizedben. Előadás az MTA Nagygyűlésén, 1960. ápr. 12-én. (Századok, 1960)
Ideológiai kérdések a feudalizmusban. – A nemzeti kérdéshez. A „haza” fogalma a feudalizmus korában. (Történelmi Szemle, 1961)
Az európai abszolutizmusról. Az abszolutizmus elvi kérdéseiről rendezett vita anyagából. – Az SZKP XXII. Kongresszusa és a szocialista patriotizmus. (Történelmi Szemle, 1962)
Dialektikus materializmus és társadalomtudomány. (Bp., 1962)
Történetszemléletünk nacionalisa maradványairól. (Új Írás, 1962 és Vita a magyarországi osztályküzdelmekről s függetlenségi harcokról. Bp., 1965)
Bevezető a vitához. Nemzet, haza, honvédelem a parasztság és a nem nemesi katonáskodó réteg gondolkodásában. – Válasz a nacionalizmus kérdésében írt vitacikkekre. (Történelmi Szemle, 1963)
A magyar történettudomány időszerű kérdései az SZKP XXII. kongresszusa fényében. Többekkel. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1963)
Magyarország története. I–II. köt. Szerk. Pamlényi Ervinnel, Székely Györggyel. (Bp., 1964
2. részben átd. és bőv. kiad. 1967
3. kiad. 1971)
A marxizmus szövetségi politikája. (Századok, 1964)
Egy filozófiai parádé vége: a bergsonizmus. – A Párizsi Kommün. – Marat. Jeszenszky Erik álnéven. (A 100% A KMP legális folyóirata. 1927–1930. Szerk. Király István. Bp., 1964)
A marxizmus szövetségi politikája. 1848–1889. Szerk. Kende László. (Bp., 1967)
Válogatott tanulmányok. Sajtó alá rend. Ránki György. M. E. műveinek bibliográfiájával. (Bp., 1969)
A magyar munkásosztály a kapitalizmus általános válságában. – Földreformillúziók. – Zsidókérdés. 1–2. Szentmiklósy Lajos álnéven. (Gondolat. Antológia. 1935–1937. Bp., 1978)
Dialektikus materializmus és pszichoanalízis. (A magyar marxista filozófia a két világháború között. Válogatás. Szerk. Nyíri Kristóf. Bp., 1979)
Anarkizmus és marxizmus. Jeszenszky Erik álnéven. (100%. A KMP legális folyóirata. 1927–1930. Szerk. Lackó Mihály. Bp., 1981)
A magyar agrárkérdéshez. (Agrárszociológiai írások Magyarországon. 1900–1945. Szerk. Tóth Pál Péter. Bp., 1984)
Zsidókérdés Magyarországon. (Tanulmányok a zsidókérdésről a huszadik századi Magyarországon. Szerk. Hanák Gábor. Bp., 1984)
Nemzeti-demokratikus felkelés vagy burzsoá ellenforradalom? Kiadta Hajdú Tibor. (Társadalmi Szemle, 1989).

Irodalom

Irod.: Nagypál István: Szentmiklósy Lajos: Magyar őstörténet. (Magyar Csillag, 1943)
Győrffy Sándor–Pach Zsigmond Pál: Vita M. E. „A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig” c. könyvéről. (Társadalmi Szemle, 1950)
Kahulits László: Ankét M. E. „A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája” c. könyvéről. (Társadalmi Szemle, 1959)
Pach Zsigmond Pál: A „haza” fogalma az osztálytársadalmakban. Hozzászólás M. E. „Ideológiai kérdések a feudalizmusban” c. tanulmányához. (Századok, 1962)
Erényi Tibor: M. E. (Párttörténeti Közlemények, 1963)
Varga István: M. E. munkássága. 1929–1963. (Történelmi Szemle, 1963)
Sándor Pál: Arcképvázlat M. E.-ről. (Valóság, 1964)
Ránki György: M. E. 70. születésnapjára. (Történelmi Szemle, 1964)
Pamlényi Ervin: M. E. történetírásáról. (Századok, 1964)
Tóth István: M. E. kecskeméti évei. (Kiskunság, 1965)
Halálhír és megemlékezés. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1966. aug. 9.)
Erdei Ferenc: M. E. (Magyar Tudomány, 1966)
Ránki György: M. E. (Történelmi Szemle, 1966)
Pamlényi Ervin: M. E. (Századok, 1966)
Pach Zsigmond Pál: M. E. társadalomtörténet-írásáról. (Századok, 1967 és P. Zs. P.: Történetszemlélet és történettudomány. Bp., 1977)
Váry István–Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. (Kecskemét, 1968)
E. Fehér Pál: A történész hivatása. Szabálytalan emlékezés M. E.-re, születésének 75. évfordulóján. (Élet és Irodalom, 1969. dec. 13.)
Ránki György: A tudós forradalmár. M. E. születésének 75. évfordulóján. (Népszabadság, 1969. dec. 14.)
Hársfalvi Péter: M. E. tanulmányairól. (Kortárs, 1970)
Ránki György: M. E. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1971)
Pamlényi Ervin: Vázlat M. E. arcképéhez. (Magyar Nemzet, 1974. dec. 15.)
Pach Zsigmond Pál: A történetíró M. E. (Történelmi Szemle, 1981)
Jemnitz János: M. E.-ről – másfél évtized távlatából. (Magyar Nemzet, 1981. aug. 23.)
Benczédi László: Amit ki kell mondani. M. E. és a nemzet-vita. (Magyar Nemzet, 1984. 294)
Péterné Fehér Mária–Szabó Tamás–Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. (Kecskemét, 1992)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
N. Pál József: Egy történész-koncepció körülményei és következményei. Pillantás a M. E.-vitára. (Hitel, 1999)
Horváth József: A M. E.-vita. (Élet és Tudomány, 2000. 22.)
Bölöny József: Magyarország kormányai. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Lackó Miklós: M. E. és a 60-as évek történészvitája. (Századok, 2008).

Megjegyzések

Egyes lexikoncikkekkel ellentétben Botos Vince nem Molnár Erik, hanem Gergő Zoltán álneve volt! Gergő ezen az álnéven adta ki Sztálin néhány művét!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője