Molnár Miklós
Molnár Miklós

2020. október 23. Péntek

Molnár Miklós

történész, újságíró, politológus

Születési adatok

1918. október 28.

Budapest

Halálozási adatok

2003. november 26.

Genf, Svájc


Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot tanult (1936–1938), majd az ELTE Lenin Int.-ben filozófia szakon végzett (1956), a Genfi Egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1963), a történelemtudomány doktora (1993), az MTA tagja (külső: 1995. máj. 8.).

Életút

A Nemzet és a Reggel c. lapok munkatársa (1937–1939), majd a II. vh. után a Szabad Szó belső munkatársa (1945–1947), a Szabad Nép színházi kritikusa és a kulturális rovat vezetője (1946–1950), az Irodalmi Ujság felelős szerkesztője (1950–1955). 1957-től Svájcban él, Zürichben munkás (1957–1958), a Genfi Egyetem Nemzetk. Kapcsolatok Int.-ének doktorandusza (1958–1963), rk. (1963–1964), ny. r. tanára (1964–1988), egyúttal a Lausanne-i Egyetem rk. tanára is (1968–1985), emeritusz professzora (1998-tól). Az MTA–TMB aspiránsa (1953–1956). – Történészként elsősorban 20. sz.-i m. és közép-európai történelemmel, a mo.-i kommunizmus történetével, az 1956-os forr. és szabadságharc történetével, ezzel összefüggésben Közép-Európa politikai fejlődésével fogl. Az Irodalmi Ujság felelős szerkesztőjeként jelentős szerepet vállalt az 1956-os forradalmat előkészítő írói ellenzék tevékenységében. Nagy Imrével, ill. az 1956-os forradalommal kapcsolatos művei alapvetően befolyásolták a forr. és szabadságharc külföldi megítélését. – A Jelenkori Európai Történészek Nemzetk. Egyesülete főtitkára (1971–1978) és vezetőségi tagja (1971–1990). – Nagy Imre-emlékplakett (1994), MÚOSZ Aranytoll (2000).

Főbb művei

F. m.: Katona József. (Bp., 1952)
Katona József válogatott művei. Vál., szerk. (Bp., 1953)
Imre Nagy, réformateur ou révolutionnaire? Nagy Lászlóval. (Paris, 1959
m. nyelven: Nagy Imre útja. Brüsszel, 1961
Reformátor vagy forradalmár volt-e Nagy Imre? Párizs, 1983)
Le declin de la Premiere Internationale. (Genf, 1963)
Victoire d une défaite. Budapest, 1956. (Paris, 1968
m. nyelven: Egy vereség diadala. Budapest, 1956. Bp., 1988)
1871 – Jalons pour une histoire de la Commune de Paris. Haan, T.-vel, Haupt, G.-vel. (Paris, 1973
2. kiad. 1993)
Marx, Engels et la politique internationale. (Paris, 1975)
A Short History of the Hungarian Communist Party. (Boulder [Colorado]–Folkestone, 1978)
Le fantatisme, ses racines. Un essai historique et psychoanalitique. Haynal Andrással, de Puymège, Gérard-ral. (Paris, 1980)
Religions et révolution. (Genève, 1981)
De Béla Kun à János Kádár. Soixante-dix ans de communisme hongrois. (Paris, 1987)
La démocratie se lève à l Est. Société civile et communisme en Europe de l Est: Pologne et Hongrie. (Genf–Paris, 1990
m. nyelven: A demokrácia hajnalodik Keleten. Civil társadalom és kommunizmus Kelet-Európában: Lengyelország és Magyarország. Doktori értek. Bp., 1991)
Civil társadalom és akiknek nem kell. (Bp., 1996)
Miért nem lett Benyovszky Móric Madagaszkár kormányzója? Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1997. máj. 21.)
Histoire de la Hongrie. (Paris, 1996
németül Hamburg, 1999
angolul Cambridge, 2001)
Socialisme, cultures, histoire. (Paris, 1999).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013