Család

Fia Moravcsik M. Gyula (1931) filozófus.

Iskola

Az MTA tagja (l.: 1934. máj. 11.; r.: 1945. máj. 30.).

Életút

Moravcsik Gyula (1892. jan. 29. Bp. – 1972. dec. 10. Bp.): bizantinológus, klasszika-filológus. – Fia Moravcsik M. Gyula (1931) filozófus. – A bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori okl. (1914), görög–latin szakos tanári okl. szerzett (1920); közben a müncheni és a párizsi egyetemen tanult (1913), a középkori görög filológia fődiszciplinái, különös tekintettel a m.–bizánci érintkezésekre tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1924), az MTA tagja (l.: 1934. máj. 11.; r.: 1945. máj. 30.). – Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, orosz hadifogságban volt (1915–1920), a bp.-i VI. ker.-i Mária Terézia Leánygimn. h. (1902–1921), r. tanára (1921–1923), az Eötvös Collegium tanára (1923–1936). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1924–1932), a görög filológia c. ny. rk. (1932–1936), ny. r. tanára (1936–1950), tanszékvezető egy. tanára (1951–1967). A Római M. Történeti Int. olaszo.-i ösztöndíjasa (1926–1927), majd Hariszeion-ösztöndíjjal Görögo.-ban folytatott kutatásokat (1934–1935). – A m. bizantinológiai kutatások nemzetközileg is elismert, iskolateremtő személyisége. Alapvetően új eredményeket ért el a középkori m.–bizánci kapcsolatok, ill. a bizánci–török művelődéstörténeti érintkezések vizsgálata terén- Forráskiadói tevékenysége is jelentős, közzétette a m. őstörténetre vonatkozó bizánci forrásokat. – Az Ókortud. Társaság elnöke. A Bolgár (1942-től), a Bajor (1954-től), az NDK (1955-től), az Osztrák Tud. Akad. külső l. tagja (1964-től). A Szerb Tud. és Művészeti Akad. (1965-től), az Athéni Akad. külső tagja (1965-től). Az athéni Bizantinológiai Társaság t. tagja (1930-tól). Az Association Internationale des Papyrologues (1948-tól), az Association Internationale des Études Byzantines tagja (1963-tól), t. alelnöke (1964-től). – Az athéni egyetem t. doktora (1937). – MTA Sámuel-díj (1932), MTA Nagyjutalma (1948), Kossuth-díj (1949), M. Népköztársasági Érdemrend (1950), Ábel Jenő-emlékérem (1968), Munka Érdemrend (ezüst, 1972).