Nagy Ambrus
Nagy Ambrus

2022. szeptember 25. Vasárnap

Nagy Ambrus

vívó, orvos, sebész

Születési adatok

1927. augusztus 20.

Budapest

Halálozási adatok

1991. július 18.

Hága, Hollandia


Család

Szülei: dr. Nagy Jenő (†1958. júl. 14. Bp. Temetés: 1958. júl. 19. Rákoskeresztúr), dr. Szirmai Nóra (1896–1979. jan. 12. Bp. Temetés: 1979. jan. 22. Rákoskeresztúr) orvosok.

Iskola

A magyar kir. Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában éretts. (1945), gimnáziumi osztálytársa volt Sákovics József. A BOTE-n általános orvosi okl. szerzett (1951), sebész szakorvosi vizsgát tett (1955).

Életút

A budapesti Honvéd Kórház Rendelőintézetének sebész szakorvosa (1955–1956).

A BEAC, ill. a MEFESZ Tudományegyetem (1945–1949), a Budapesti Haladás (1950–1956) vívója; tőr- és párbajtőrvívó. Testnevelő tanára Bély Miklós, mestere: Szabó László és Szűcs János volt.

Párbajtőrvívásban olimpiai 2. (1956: csapat); vb 3. (1955: csapat); főiskolai világbajnok (1954: csapat). 3-szoros magyar bajnok (1950 és 1956: egyéni; 1955: csapat). Helyezései az egyéni magyar párbajtőrbajnokságokon: 1950: OB 1., 1951: OB 2., 1952: OB 4., 1954: OB 3., 1955: OB 3., 1956: OB 1. Párbajtőrben 13-szoros magyar válogatott (1951–1956).

Nagy Ambrus Budapesten született, s valószínűleg a fővárosban mint medikus kezdett el komolyabban foglalkozni a vívással. Érdekesség, hogy első eredményeit még kardvívóként érte el: klubja, a MEFESZ Tudományegyetem junior versenyét nyerte meg (a későbbi olimpiai bajnok Magay Dániel előtt, 1949-ben). Egy évvel később, 1950-ben azonban már nagy meglepetésre megnyerte az első párbajtőr-válogató versenyt, sőt az országos bajnokságon is győzni tudott. Az 1950. évi ob-n 7-7 győzelemmel végzett az élet Nagy Ambrus és Hennyei Imre. Az igen izgalmas újravívásban 3:2-re Nagy Ambrus bizonyult jobbnak. A tudósító kiemelte a fiatal vívó „kötélidegeit”. Ellenfelei nem ritkán 3:2-re vezettek ellene, ám ő átlalában fordítani tudott. A bajnokságon különleges újításnak számított az a szabály, hogy együttes találat esetén egyik vívónál sem számítottak találatot. Nagy Ambrus 1950-ben még mindhárom fegyvernemben versenyzett: az egyetemi és főiskolai bajnokságon párbajtőrrel győzött, karddal a 2., tőrrel az 5. helyen végzett…

Az 1937-es év igen jelentős esztendő volt a vívósport történetében. Ekkor rendezték meg az első világbajnokságot Párizsban. Az első vb – mint utóbb kiderült – a magyar vívósport számára hosszú ideig az utolsó nemzetközi szereplést is jelentette. Magyarország nem vett részt a 2. pöstyéni vb-n, 1938-ban, s a világbajnokságok története már csak 1947-ben folytatódhatott. Magyarország azonban – különböző okokból – sem a lisszaboni (1947), sem a kairói (1949), sem a monte-carlói vb-n (1950) nem indulhatott (egyedül a londoni olimpiai évében, 1948-ban külön megrendezett női tőrcsapat világbajnokságon lehettek jelen magyar versenyzők). Nagy Ambrus így hiába vezette az 1950. évi párbajtőr-ranglistát mégsem indulhatott el a világbajnokságon. Az 1951. évi országos bajnokságon viszont Nagy Ambrus már esélyesnek számított. A döntő utolsó asszójában azonban – az amúgy rendkívül gyenge napot kifogó – Sákovics József 3:2-re legyőzte a már-már biztos győztesnek tűnő Nagy Ambrust. Ezzel a vereséggel az élen holtverseny alakult ki Nagy Ambrus és Rerrich Béla között (akit korábban Nagy biztosan vert). Rerrich aztán 3:1-re jobbnak bizonyult Nagynál: nem sikerült dupláznia. Az 1951-es stockholmi vb-re, 14 év után ismét nevezett Magyarország. Az utazó csapatba Nagy Ambrus is biztosan bekerült, ám első nemzetközi szereplése sajnos nem sikerült: az egyéni verseny első fordulójában kiesett és a csapattal sem alkotott maradandót… Az 1953. évi brüsszeli vb hozta meg az igazi áttörést a Magyarországon addig kevéssé ismert harmadik fegyvernem, a párbajtőr számára. Hatalmas meglepetésre Sákovics József szerezte meg a világbajnoki címet Berzsenyi Barnabás előtt. A magyar diadal azonban még nem Nagy Ambrus diadala volt: ismét búcsúzott az első fordulóban.

Nagy Ambrus mindössze hét aktív magyarországi éve két szakaszra osztható: 1950–1953 a berobbanás évei, 1954–1956 a sikerek évei. 1954-ben és 1955-ben a 3. helyen végzett a magyar bajnokságon (mindkétszer Berzsenyi Barnabás nyert), 1956-ban pedig újra győzni tudott. Az 1954. évi budapesti főiskolai világbajnokságon tagja volt a győztes magyar válogatottnak (Gábor Tamással, Kausz Istvánnal, Mészöly Lászlóval, Sákovics Józseffel és Váry Attilával). Az 1955. évi római világbajnokságon szerezte egyetlen vb érmét. A csapat az előmérkőzések során meglepően szoros küzdelemben 9:6-ra győzött Monaco ellen és 10:6-ra verte Jugoszláviát (Nagy Ambrus mindkét meccsen pástra lépett). A legjobb nyolc között Magyarország Svájccal, Olaszországgal és az NSZK-val került egy csoportba. Magyarország előbb 10:6-ra legyőzte Svájcot, majd 11:3 verte az NSZK-t Mivel Olaszország is „hozta a kötelezőt” mindkét csapat a döntőbe jutott, vagyis az Olaszország–Magyarország mérkőzés már a négyes döntő első összecsapásává vált. Olaszország 11:5-re legyőzte Magyarországot, Magyarország viszont Franciaországot is (9:7-re) és Svédországot is megverte (10:6-ra). Mivel a svédeket mindhárom válogatott legyőzte, ám egymást „jól körbeverték” a végső sorrendet a tusarány állapította meg – így lett Magyarország a 3. Magyarország párbajtőr-válogatottja először szerzett (bronz)érmet világbajnokságon! A bronzérmes csapatnak Nagy Ambrus is tagja volt, jóllehet csak az első két mérkőzésen vívott.

Nagy Ambrust 1956-ban már a nagy párbajtőrvívó ötös (a másik négy: Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás, Sákovics József, Rerrich Béla) egyenlő tagjaként emlegette a vívótársadalom. Az olimpia előtti első válogatóversenyt biztosan nyerte (az előző három előtt), majd a magyar párbajtőrválogatott (mindenekelőtt Nagy Ambrus szenzációs vívásával) megnyerte a luganói nemzetközi versenyt. A döntőben 9:5-re sikerült visszavágni az olaszoknak a vb vereségért – Nagy Ambrus valamennyi ellenfelét legyőzte. A Vasas Pasaréti úti tornacsarnokában lebonyolított bajnokságon 34 vívó indult. A verseny nagy meglepetése, hogy az előző két évben győztes Berzsenyi már az 1. fordulóban kiesett! Nagy Ambrus biztosan jutott a döntőbe, ahol az esélyesek közül csak Sákovicstól szenvedett vereséget, viszont rendkívül szoros és feszült assszóban 6:5-re legyőzte Rerrichet. Nagy Ambrus újra bajnoki címet szerzett (1950 után másodszor).

A melbourne-i olimpián, 1956-ban a magyar párbajtőrválogatott komoly esélyesnek számított. A magyar közvélemény úgy számított, hogy a hagyományos fegyvernem két  aranyérme (kard egyéni, csapat) mellett a nagy párbajtőrvívó ötös (kiegészülve Marosi Józseffel) csapatgyőzelme sem lenne meglepő. A St. Kilda Town Hallban lebonyolított párbajtőrversenyre tíz csapat nevezett. A selejtezőben Magyarország (Rerrich Béla, Nagy Ambrus 4-4, Berzsenyi Barnabás, Marosi József 3-3) 14:2-re verte Kolumbiát, majd egy ennél jóval szorosabb mérkőzésen 9:5-re (Rerrich Béla 3, Sákovics József, Berzsenyi Barnabás, Balthazár Lajos 2-2) Svédországot. A továbbjutó hat csapat két hármas csoportba került, Magyarország Belgiummal és a nagy esélyes Olaszországgal találkozott. Magyarország 11:5-re (Sákovics József 4, Berzsenyi Barnabás 3, Balthazár Lajos, Rerrich Béla 2-2) verte Belgiumot, Belgium azonban nagy meglepetésre 8:8-ra végzett az olaszokkal, tusaránnyal pedig a belgák nyertek. A váratlan győzelem miatt le kellett vívni a 3. mérkőzést is, ám azon már 3 győzelem is elég volt ahhoz, hogy a magyar csapat bekerüljön a döntőbe. Olaszország 9:3-ra győzött Magyarország (Rerrich Béla 2, Sákovics József 1, Balthazár Lajos, Nagy Ambrus) ellen, így mindkét válogatott bekerült a négyes döntőbe. A döntő első mérkőzésén nagyon szoros, a végletekig kiélezett küzdelemben 9:7-re sikerült legyőzni Franciaországot (Rerrich Béla, Sákovics József 3-3, Balthazár Lajos 2, Berzsenyi Barnabás 1), s mivel a 2. fordulóban az angolok ellen 10:6-os újabb siker következett (Sákovics József, Rerrich Béla, Berzsenyi Barnabás 3-3, Balthazár Lajos 1) a magyar válogatott a sportág történetében először az aranyéremért vívhatott az olaszokkal! A döntőben megismétlődött a 9:3-as eredmény (Sákovics József, Rerrich Béla, Berzsenyi Barnabás 1-1, Marosi József) így végül a magyar válogatott történelmi ezüstérmet vehetett át. Nagy Ambrus csak a selejtezőben, ill. az első olasz meccsen vívott. Sajnos nem ment neki a vívás, az egyéni versenyre nem is nevezték.

Emlékezet

Nagy Ambrus a melbourne-i olimpia után külföldön (a dél-afrikai Johannesburgban és Bécsben) élt (1956–1958), majd Hollandiában telepedett le. A Philips-cég orvosa (1958–1991). Súlyos autóbalesetet szenvedett, annak következtében vesztette életét.

Irodalom

Irod.: források: Nagy Ambrus nyerte a junior kizárásos kardversenyt. (Népsport, 1949. dec. 19.)
Az 1950. évi párbajtőrbajnok: Nagy Ambrus, Budapesti MEFESZ. (Népsport, 1950. máj. 9.)
Párbajtőrcsapatunk csak győzelmi aránnyal szorult a 3. helyre. (Népsport, 1955. okt. 16.)
Nagy Ambrus nyerte az országos párbajtőrbajnokságot. (Népsport, 1956. júl. 1.)
Gerő Péter: Biztos kéz. [dr. Nagy Ambrusról.] (Képes Sport, 1956. júl. 23.)
A magyar párbajtőrözők hatalmas sikere: csapatunk ezüstérmet nyert. (Sport [Népsport], 1956. nov. 30.)
Disszidáló olimpikonok. A magyar olimpikonok külföldön. (Délamerikai Magyarság, 1956. dec. 29.)
A melbourne-i 48. [48 magyar olimpikon, aki Melbourne-ben maradt.] (Független Magyarország, 1957. febr. 15.)
Elhunyt dr. Nagy Jenőné dr. Szirmai Nóra orvos. (Esti Hírlap, 1979. jan. 19.).

Irod.: Dávid Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. (Bp., 1988)
Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Magyarok az olimpiai játékokon. 1896–2004. Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Dobor Dezső: Olimpiának indult… (Bp., 2006)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/433942 (Dr. Nagy Jenő gyászjelentése, 1958)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/433992 (Dr. Nagy Jenőné Szirmai Nóra gyászjelentése, 1979)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője