Iskola

József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem Gépészmérnöki Kar „B”-tagozatán végzett (1943), a fizikai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (1956), az MTA tagja (l.: 1973. máj. 11.; r.: 1995. máj. 8.).

Életút

Az Egyesült Izzó Kut. Laboratóriumának kutatófizikusa (1943–1949), osztályvezetője (1949–1952), a Híradástechnikai Ip. Kut. Int. osztályvezetője (1952–1956). A miskolci NME Fizikai Int. tanszékvezető egy. tanára (1953. júl. 17.–1956), az ELTE TTK Szilárdtest-fizikai Tanszék Rétegfizikai laboratórium egy. tanára (1956–1991. dec. 30.); a tanszék vezetője (1956–1974), egyúttal az MTA KFKI Szilárdtest-fizikai Int. (1957–1974), majd az MTA Műsz. Fizikai Kutatóint. ig.-ja (1974–1987). – Szilárdtest-fizikával, a lumineszcencia kísérleti és elméleti vizsgálatával, az elektrolumineszcencia értelmezésével, teljesítmény- és hatásfoka elméleti–kísérleti problémáival fogl. Alapvetően új eredményeket ért el az ötvözetek fázisátalakításának vizsgálata terén. Jelentős szerepet játszott az acéllemezek sík kifektetésére vonatkozó, vmint az acélfürdők oxigénion-tartalmának mérésére szolgáló munkálatokban. – Az MTA Anyagtud. Komplex Biz.-ának elböke. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat titkára (1950–1951), alelnöke (1972-től). A Commission Internationale de l Écleirage M. Nemzeti Biz.-ának elnöke. – Bródy Imre-díj (1950), Állami Díj (1970), Akadémiai Díj (1973), Munka Érdemrend (arany, 1980).