Család

Sz: Németh József földműves, Beck Anna.

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában, a négy polgárit Zalaegerszegen végezte, hentes segédlevelet szerzett (1941). Két hónapos pártiskolát végzett (1946), az MDP kétéves Pártfőiskoláján tanult (1952–1954).

Életút

A Kozma testvérek budapesti hentesárugyárának hentes- és mészárostanonca (1939–1941), -segéde (1941–1942), a Pákai körjegyzőség írnoka (1942–1943). Katonai szolgálatot teljesített (Budapesten, a XI. sz. helyőrségi kórházban szolgált, 1943–1944), majd egy kórházvonattal Németországba vitték (1944. dec.), de útközben megsebesült (1945. júl.-ban tért vissza Magyarországra).

Hazatérése után az MKP (1945–1948), a pártegyesítés után az MDP (1948–1957), ill. az MSZMP tagja (1957-től). Az MKP pákai szervezete függetlenített körzeti titkára (1946–1947), az MKP, 1948-tól az MDP Zala Megyei Bizottsága oktatási felelőse, szervezőtitkára (1947–1949), az Agitációs és Propaganda Osztály vezetője (1949–1952). Tanulmányai befejezése után az MDP Csongrád Megyei Bizottsága első titkára (1954. ápr. 12.–1956. okt. 31.) és az MDP KV póttagja (1956. júl. 18.–1956. okt. 31.). Az MSZMP Csongrád Megyei Intéző Bizottsága elnöke (1956. nov.–1957. jún.), az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága első titkára (1957. jún.–1960. jan. 21.).

Az MSZMP KB tagja (1957. febr. 26.–1988. máj. 22.). Az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztálya vezetője (1960. jan. 12.–1962. nov. 24.), az MSZMP KB titkára (1962. nov. 24.–1965. jún. 25. és 1974. márc. 20.–1987. jún. 23.). Az MSZMP Budapesti Bizottsága első titkára (1965. jún. 25.–1974. márc. 20.). Az MSZMP PB póttagja (1966. dec. 3.–1970. nov. 28.), az MSZMP PB tagja (1970. nov. 28.–1988. máj. 22.). Az MSZMP KB főtitkárhelyettese (1985. márc. 28.–1987. jún. 23.). Az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Bizottsága (1974–1978), Közgazdasági Munkaközössége (1975–1980), Ifjúsági Bizottsága (1978–1987) és Pártépítési Munkaközössége elnöke (1980–1987).

Országgyűlési képviselő (Csongrád megye, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; Zala megye, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Budapest IV. kerület, 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15.; 1975. jún. 15.–1980. jún. 8.; 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; Országos lista, 1985. jún. 8.–1988. jún. 29.).

Az Elnöki Tanács tagja (1967. ápr. 14.–1987. jún. 25.), az Elnöki Tanács elnöke (1987. jún. 25.–1988. jún. 29.).

Az 1956-os forradalom idején Hódmezővásárhely központtal katonai közigazgatást vezetett be, parancsainak végrehajtói a kegyetlenségeiről híres Gyurkó Lajos (1912–1979) vezérőrnagy egységei voltak. Tevékenységével jelentős szerepet játszott az „ellenforradalom leverésében és a rend helyreállításában”. A forradalom leverése után megszervezte a Karhatalom helyi egységeit, ahol „szükséges volt”, határozott utasítást adott tűzparancsok kiadására a támadólag fellépő „ellenforradalmi elemekkel” szemben. Politikai karrierjét is 1956-os szereplésének köszönhette: 1957-től az MSZMP KB tagja, 1958-tól országgyűlési képviselő (1988-ig folyamatosan tagja volt a parlamentnek).

A KB mezőgazdasági osztályvezetőjeként, majd a mezőgazdaságért felelős KB-titkárként részt vett az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában, az 1970-es években azonban a gazdasági reformok továbbfejlesztését ellenezte. Az állampárt legfőbb vezető testületében a kádári centrumhoz tartozott, fenntartások nélkül követte az első titkár által megszabott irányvonalat. Kádár János főként azért számított rá, mert levette a válláról az apparátus mindennapi irányításának gondjait. Nyers Rezső leváltásakor Németh Károlyt nevezték ki az MSZMP KB titkárává, így ő felügyelhette a KB gazdaságpolitikai és területi gazdaságfejlesztési osztályát. Kádár azonban nemcsak a reformer Nyers Rezsővel, de a „keményvonalas” Biszku Bélával szemben is Németh Károlyra támaszkodhatott. Biszku bukása után évekig Kádár első számú helyettesének, lehetséges utódjának számított (1985-ben az MSZMP főtitkárhelyettese lett). Az ország gazdasági válsága miatt az 1980-as évek végén befolyása jelentősen csökkent. A nyugdíjba vonult Losonczi Pál utódjaként a súlytalan kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács elnöke lett. Az 1988. máj.-i országos pártértekezleten azonban a régi gárda több tagjával együtt a reformszárny őt is eltávolította a vezető testületekből.

Emlékezet

Pákán született, tevékenysége Zala és Csongrád megyéhez kötődött, majd Budapesten élt. A fővárosban hunyt el, a Fiumei út Temetőben nyugszik.

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1950), Munka Érdemrend (1955 és 1959); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1982).

Dimitrov-emlékérem (bolgár, 1973).