Család

Római katolikus családból származott. Sz: Oczel János (1870–1943. jan. 30. Salgótarján) a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt., majd a Salgótarjáni Acélgyár kőműves munkavezetője, 1919-ben a salgótarjáni direktórium tagja, Kökény Terézia. Tizenketten voltak testvérek. Nős, leánya: Oczel Katalin (1938–).

Iskola

Öt elemi és két polgári osztályt végzett (1924), szobafestő-mázoló segédlevelet szerzett (1927). A két világháború között Salgótarjánban, szakmájában dolgozott (1927–1941).

Életút

Apja révén került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ, 1925-től), a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja (1927-től). Illegális kommunista tevékenységéért letartóztatták (1929), másfél évig vizsgálati fogságban tartották (de bizonyítékok hiányában nem tudták elítélni 1930). Nemsokára kémkedés, hazaárulás, fegyveres erők elleni lázítás vádjával ismét bíróság elé állították (de ismét felmentették: 1936). A II. világháború idején mint „kommunistagyanús személyt” fél évre Kistarcsára internálták (1941), majd behívták munkaszolgálatra (1944), de sikerült megszöknie.

A II. világháború után az MKP Salgótarjáni Városi és Járási Bizottsága titkára (1945. júl. 1.–1946. dec. 15.), az MKP, ill. az MDP Nógrád és Hont Vármegyei Bizottságának titkára (1946. dec. 15.–1949. okt. 11.). A Belügyminisztérium (BM) minisztériumi osztályfőnöke (1949. okt. 11.–1950), a BM Légoltalmi Fősztályának vezetője (1950–1952), a Dunavölgyi Építőipari Vállalat igazgatója (1952–1956).

A forradalom és szabadságharc leverése után részt vett az új utódpárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Nógrád megyei szervezésében és a karhatalom felállításában (1956. nov.-től). A BM Országos Légoltalmi Parancsnokságának parancsnoka (alezredesi rangban, 1957. jan. 1.–1958. jan. 29.). A Központi Népi Ellenőrző Bizottság első elnöke (1958. jan. 29.–1963. márc. 22.), tagja (1963–1968). Az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke (1965. nov. 30.–1967. okt. 19.), tagja (1967–1982). A Dunakanyar Intézőbizottság (DIB) elnöke (1974–1982).

Az MKP, ill. az MDP KV tagja (1946. okt. 1.–1951. márc. 1.). Az MSZMP KB tagja (1959. dec. 5.–1966. dec. 3.).

Nemzetgyűlési képviselő (MKP, Heves és Nógrád-Hont vármegyék, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (MKP/MDP, Heves és Nógrád-Hont vármegyék, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Magyar Függetlenségi Népfront–Hazafias Népfront, Nógrád megyei lista, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Szocialista Munkáért Érdemérem (1955), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1958), Munka Érdemrend (1961), Munka Érdemrend (arany, 1965 és 1970), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1986).

Szerkesztés

A Dunakanyar Tájékoztató főszerkesztője (1977–1980).