Ortvay Tivadar
Ortvay Tivadar

2020. október 29. Csütörtök

Ortvay Tivadar

történész, régész, római katolikus pap

Névváltozatok

1875-ig Orthmayr

Születési adatok

1843. november 18.

Csíklova, Krassó vármegye

Halálozási adatok

1916. július 8.

Budapest


Család

Unokaöccse: Ortvay Rudolf (1885-1945) fizikus.

Iskola

A temesvári papnevelő intézetben tanult (1862–1866), pappá szentelték (1866), a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1874), az MTA tagja (l.: 1875. máj. 26.; r.: 1905. máj. 12.).

Életút

A csanádi egyházmegye segédlelkésze (1866–1870), a lugosi gimnázium r. tanára (1870–1873), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régiségtárának segédőre (1873–1875), a Pozsonyi Jogakadémián a történelem r. tanára (1875–1905), egyúttal a pozsonyi Orsolya- rendi apácák tanárképző intézetének igazgatója és r. tanára (1894–1900). Budapesten élt (1906-tól). Frigyes főherceg leányainak történelemtanára (1895–1905). Pápai kamarás (1892-től), c. csanádi apát (1900-tól). – Pozsony és Temes vm., ill. Pozsony és Temesvár városok és környékük történetével, egyháztörténettel, a pécsi egyházmegye történetével foglalkozott. Több részletben összesen 60 000 koronát adott az MTA-nak (1912–1916).

Elismertség

A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya (1887-től), a Szent István Akadémia tagja (1916-tól). A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság másodelnöke (1911–1916).

Szerkesztés

A Történeti Adattár Csanádegyházmegye hajdana és jelenéhez c. folyóirat szerkesztője, az Archaeológiai Értesítő segédszerkesztője (1875–1876).

Főbb művei

F. m.: Egy állítólagos római mediterrán út Pannoniában. (Bp., 1873)
Irodalmi tanulmányok a hazai és külföldi történelem, műtörténelem és régészet terén. (Bp., 1875)
Margum és Contra-Margum. Castra Augusto Flavianensia vagy Constantia helyfekvése. Források és közvetlen helybúvárlat alapján. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1875. nov. 22.
megjelent: Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1876
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1876)
A magyarországi Dunaszigetek. (Bp., 1880)
Magyarország régi vízrajza a XIII-ik század végéig. I–II. (Bp., 1882)
Összehasonlító vizsgálatok a hazai és éjszak- európai – dán, svéd, norvég – praehistorikus kőeszközök régiségi jellegéről. (Bp., 1886)
A pécsi egyházmegye alapítása és első határai. (Bp., 1890)
Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején. I–II. (Bp., 1891–1892)
Pozsony város története. I–IV. (Pozsony, 1892–1912)
Temesvármegye és Temesvár város története. I–IV. (Bp., 1896–1914)
Pozsonyvármegye állatvilága. I. (Bp., 1902)
Pozsony város utcái és terei. (Bp., 1905
hasonmás kiad. 1991)
Az ősember táplálkozása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1907. febr. 11.
megjelent: Értekezések a történeti tudományok köréből. 21. Bp., 1907
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1907)
A mohácsi csata elvesztésének okai és következményei. (Bp., 1910)
Mária, II. Lajos király neje. (Bp., 1914).

Irodalom

Irod.: O. T. írói munkásságának összege. (Bp., 1906)
O. T. (Századok, 1916)
Szentkláray Jenő: O. T. r. tag emlékeze. (Bp., 1922)
Márki Sándor: Emlékbeszéd O. T.-ról. (Bp., 1923).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013