Ottlik László
Ottlik László

2022. január 28. Péntek

Ottlik László, felsőozoróczi és kohanóczi

jogász, politológus, filozófus, szociológus

Születési adatok

1895. október 7.

Budapest

Halálozási adatok

1945. február 15.

Budapest


Család

Dédszülei, apai: Ottlik Sándor (1795. júl. 15. Felsőozoróc), Ónody Terézia (1797. júl. 28. Pest–1875. ápr. 21. Bp.) és Benyovszky Péter (1785. dec. 4. Gyón–1855. jan. 16. vagy 20. Pest) jogász, Kossuth Lajos egykori védőügyvédje, Bacsák Anna (1800. márc. 30. Alszász–1835. márc. 25.)

Dédszülei, anyai: miklósvári Miklós Ferenc (†1858. júl. 4. Finke. Temetés: 1858. júl. 6. Finke) Borsod vm. alispánja, markus és batizfalvi Máriássy Emília (†1887. szept. 10. Pusztavirányos).

Nagyszülei: felsőozori/felsőozoróczi és kohanóczi id. Ottlik Géza (1832. máj. 29.–1911. szept. 10. Jezvin, Temes vm. Temetés: 1911. szept. 12. Ladomér, Bars vm.), benyói és urbanyói Benyovszky Bianka (1834. máj. 24. Pest–1918. júl. 9. Őszény. Temetés: 1918. júl. 11. Őszény) és Miklós Gyula (1832. nov. 26. Finke, Borsod vm.–1894. máj. 1. Bp. Temetés: 1894. máj. 5. Finke) kir. tanácsos, borászati kormánybiztos, országgyűlési képviselő, Kecskemét díszpolgára, buchenthali Dobrovolszky  Eugénia (†1901. nov. 8. Balajt. Temetés: 1901. nov. 10. Finke).

Szülei: Ottlik Iván (1858. dec. 28. Gyöngyös–1940. jún. 28. Bp. Temetés: 1940. júl. 1. Farkasrét) politikus, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) államtitkára, Miklós Róza (1862. dec. 5. Edelény–1940. dec. 26. Bp.)

Miklós Róza testvérei: ifj. Miklós Gyula (1855. Finke–1923. dec. 10. Bp.) politikus, országgyűlési képviselő, Borsod vármegye főispánja, Miklós Ödön (1857. dec. 14. Finke–1923. máj. 29. Passau) mérnök, földművelési államtitkár, országgyűlési képviselő, az 1900. évi párizsi világkiállítás h. kormánybiztosa, Miklós Aladár (1865. Finke–1905. aug. 11. Bp. Temetés: 1905. aug. 15. Finke) huszár főhadnagy, az egyik első magyar távlovas versenyző, Miklós Irnák (1867. Finke–1886. aug. 31. Temetés: 1887. szept. 2. Alacska) joghallgató és kiscsoltói Ragályi Béláné Miklós Ilona (1858. Finke).

Ottlik Iván testvérei: ifj. Ottlik Géza (1865. nov. 13. Buda–1913. dec. 23. Bp. Temetés: 1913. dec. 25. Farkasrét) és id. Ottlik Péter (†1927. febr. 17. Őscsanád. Temetés: 1927. febr. 19. Temesvár).

ifj. Ottlik Géza fia: (legifj.) Ottlik Géza (1912. máj. 9. Bp.–1990. okt. 9. Bp.) író, műfordító, bridzsjátékos.

 

Testvére: Ottlik György (1889. jún. 23. Bp.–1966. júl. 15. Párizs) újságíró, diplomata, a Pester Lloyd főszerkesztője és Ottlik Péter (1885. jan. 27. Bp.–1905. júl. 30. Rimini, Olaszország. Temetés: 1905. aug. 4. Ladomér, Bars vm.) a bécsi cs. és kir. konzuli akadémia növendéke.

Felesége 1919. nov. 11.–1945. febr. 15.: kolozsi és csíkszentgyörgyi Kolosy Ilona. (1898. ápr. 6. Bp.–1976), Kolosy Sándor és Breier Irma leánya.

Leánya: Fabó Zoltánné, majd Perczel Józsefné Ottlik Csilla (1920. aug. 28. Bp.–2020. San Diego, Kalifornia, Egyesült Államok) művészettörténész, a San Diego-i Egyetem progesszora és Burián Sándorné Ottlik Lilla (1923. máj. 2. Bp.).

Iskola

A budapesti II. kerületi főgimnáziumban éretts. (1913), az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1914–1918), az összeomlás után kezdte meg egyetemi tanulmányait. A Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi (1922) és bölcsészdoktori okl. (1924), a társadalomtan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1927).

Életút

A Földművelésügyi Minisztérium (FM), majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) különböző osztályain segédtitkár (1919–1921), a Miniszterelnökség II. sz. Ügyosztálya (= Sajtóosztálya), ill. Kisebbségi Osztálya segédtitkára (1921–1940), miniszteri titkára (1940–1944); miniszteri osztálytanácsosi címmel és jelleggel (1935-től). A Kecskeméti Református Jogakadémián a jog- és állambölcselet előadó tanára (1922–1927), r. tanára (1927–1940). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a társadalomtan (= szociológia) magántanára (1927–1941), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a politika ny. r. tanára (1941. febr. 9.–1944. jún.).

Pályafutását költőként kezdte, verseskötetéről (Síró sugarak) a német romantikát (Novalis halálkultuszát), a francia szimbolistákat és Ady idéző zsengéiről Tóth Árpád írt kritikát a Nyugatban. Később érdeklődése a kortárs ideológiák elemzése felé fordult. A két világháború közötti korszak egyik jelentős, jóllehet szinte teljesen elfeledett társadalomtudósaként kezdetben elsősorban a századfordulón elterjedt ideológiák bírálatával, valamint a korabeli munkásmozgalom elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. A marxizmus társadalomelmélete (1922) c. első jelentős művében megkísérelte bemutatni a marxizmus belső ellentmondásait, amelyek lehetetlenné teszik a polgári társadalom összeomlását és egy új, kizsákmányolásmentes társadalom utópiáját. A szocializmus – véleménye szerint – olyan világnézet, amelynek hívei a vallásos meggyőződés fanatizmusával vakon hisznek egy megváltó szkémáiban. Rendkívüli hatóerejének az a legfőbb oka, hogy ún. tudományos jóslata voltaképpen vallásos képlet: ellentmondást nem tűrő, feltétlen állítás. Marx a társadalom egy csoportját, a polgárságot az osztályharc teóriája jegyében kirekesztette a társadalomból, likvidálandó ellenségnek nevezte meg. Könyvében a neomarxizmus fejezet alatt tárgyalta továbbá a marxizmus eredeti koncepciójából kinövő kortárs ideológiákat: a revizionizmust, mint a marxizmust meghamisító szociáldemokráciát; a szindikalizmust, mint a marxizmus latin követőinek elméletét, amely a szakszervezetekben látja egy új, eljövendő társadalom ún. csontrendszerét; valamint a bolsevizmust (= politicizmus), amely a marxi proletárforradalom misztikus továbbfejlesztése. Még nem tudni, hogy milyen társadalmi forma fogja felváltani a kapitalizmust, az azonban biztos, hogyha valamilyen „szocialisztikus” államforma lesz, az semmiképpen sem fog hasonlítani a „marxista ábrándvilágra.”

A gazdasági világválság éveiben ismét visszatért a kapitalizmus általános válságjeleinek vizsgálatára (Kapitalizmus, szocializmus és világválság, 1931). A marxi szocializmus szerinte Szovjet-Oroszországban valójában államkapitalizmus. Amennyiben a szocializmus lényege a megtermelt javak igazságos elosztása, akkor ezt a társadalmi rendet valójában nem Keleten, hanem Nyugaton kell keresni. Nyugat-Európában a keresztényszocializmus mint humanista szocializmus – érintetlenül hagyva a kapitalista termelési viszonyokat – igyekszik a társadalmi igazságosság eszméjét érvényre juttatni. Oroszország viszont manapság egy nagy állami vállalat, az egyetlen olyan európai ország, amelynek gazdaságpolitikáját elsősorban az állam mint üzleti vállalkozás antihumanista szempontjai határozzák meg.

A marxizmus társadalomelméleti bírálata után érdeklődése általános politikaelméleti kérdések felé fordult; sokat foglalkozott a modern parlamentarizmus, a parlamentáris demokráciák válságával és az új diktatúrák kialakulásával (Diktatúra és demokrácia, 1929; Parlamentarizmus és diktatúra, 1932). A parlamentarizmus modelljei közül az angol, a francia és a német viszonyokat elemezte. A modellek közül az angol parlamentarizmust tartotta a legsikeresebbnek, amely lényegében egyesítette az arisztokrácia és a demokrácia előnyeit: arisztokratikus kormányzást biztosított a legszélesebb demokratikus alapon. A kontinentális kormányzati rendszerek egykor a monarchiából nőttek ki, és mivel a parlamentarizmus alapvetően mégis csak arisztokratikus intézmény, a változás iránya végül is nem lehet más, mint visszatérés a kormányzati rendszerhez (a monarchizmus Ottliknál nem feltétlenül királyságot jelent, inkább azt, hogy az irányítás egyetlen személyiség kezében van, aki lehet király, elnök, pártfőtitkár vagy vezér is!) Mindazonáltal a kontinentális viszonyokra jellemző válságjelek felvetik különböző diktatúrák kialakulásának lehetőségét és szükségességét. A modern diktatúrák úgyszólván szemünk előtt bontakoztak ki az ún. liberális világ által kirobbantott világháború teremtette káoszból. Új, az egyéni erők teljes és önkéntes önfeláldozását követelő új mítoszok kreálódnak, amelyek a liberális állam által olyannyira elhanyagolt egyének érzelmi és képzeleti szükségleteire épülnek. A modern diktatúrák – véleménye szerint – egy-egy világnézet korlátlan uralmát teremtik meg. Az új diktatúra, új, az addiginál sokkal szigorúbb társas (= társadalmi) fegyelmet teremt, s az egyéneket csupán az állam által képviselt világnézet eszközeinek tekinti: azaz teljes egészében megtagadja az egyéntől az öncélúság és az önrendelkezés jogát. Paradox módon a modern diktatúrákban is megtalálhatóak bizonyos demokratikus jegyek: mind az orosz kommün, mind az olasz fasizmus demokratikus szavazatokat említ. A szavazó tömegek demokratikus felvonultatása azonban nem demokrácia. A proletariátus diktatúrája pedig nem más, mint a „demokratikus demokrácia diktatúrája.”

Az 1920-as évektől igen gyakran foglalkozott a nemzetiségi és kisebbségi kérdésekkel, és mindenek előtt a Trianon után kialakult status quóval. Legismertebb írása, az Új Hungária felé (1928), egy új eszme, a neopatriotizmus keretében megfogalmazott új nemzetpolitika lehetőségeit elemezte. Nagy visszhangot kiváltott írásában úgy vélte, hogy tudomásul kell venni, hogy Szent István hagyatéka nem a kisebbségé és nem is a többségé, nem uraké és nem magyaroké csupán; hanem mindazoké, akiknek ősei a Kárpátok ölén nyugszanak, akik véreztek vagy izzadtak ezért a honért, s akiknek tényleg „a nagyvilágon e kívül nincs számukra hely.” Az Új Hungária eszméje feloldhatja mindazokat az ellentéteket, amely elválasztja egymástól a magyart a horváttól, a tóttól, az erdélyi romántól. E népek ugyanis szenvedéseiket „csakis egymás kebelén pihenhetik ki”, problémáikat csakis egymás támogatásával oldhatják meg: különválva csakis a legázolás, a megalázás, a megalázó helótasors lehet az övék. Ottlik úgy vélte, hogy Közép-Európa számára a Brit Birodalomhoz hasonló változatos státusz fogadható el, az így kialakuló, ún. Nagy Hungária igazi otthona lehet a benne egyesülő népeknek. Elképzelése nagyon hasonlított Jászi Oszkár (1875–1957) Keleti Svájc ideológiájára, jóllehet ezen összehasonlításokat ő élesen visszautasította (sőt több pontosító írásban is védte és elhatárolta elgondolásait: „Új Hungária” és „Keleti Svájc”, 1929 és Pax Hungarica, 1934).

Emlékezet

Egyetemi tanári kinevezése után Kolozsvárott telepedett le. A front előrehaladtával családjával együtt Kolozsvárról Budapestre költözött (utolsó lakcíme: XII. kerület Bíró utca 3.). Buda ostromának idején otthonából eltávozott (1945. jan. 29-én), további sorsa ismeretlen. Egy budai tömegsírból azonosították, 1956. febr. 22-i halotti anyakönyvi bejegyzésében a halálozás napja: 1945. febr. 15. Életművével évtizedekig nem foglalkoztak, az utóbbi évtizedekben, elsősorban a rendszerváltás után fedezte fel a szűkebb (politológus) szakma. Szabadfalvi József írta róla az első monográfiát (2019-ben), Csizmadia Ervin, Major Zoltán és Matthew Caples közölt munkásságáról még fontosabb tanulmányokat.

Főbb művei

F. m.: önálló művei és könyvfejezetei: Síró sugarak. Versek. (Bp., 1917)
A marxizmus társadalomelmélete. Elméleti kritika és történelmi tanulságok. (Kultúra és tudomány 36–37. Bp., Franklin, 1922)
Jog és társadalom. I–II. (Társadalomtudomány, 1924. 2-3.–4-5. és külön, egy füzetben: A Társadalomtudomány kiadványa. Bp., 1925)
A társadalomtudomány filozófiája. (A Magyar Filozófiai Társaság Könyvtára 5. Bp., 1926)
Begriff und Gegenstand der Geselschaftslehre. (Archiv für systematische Philosophie und Soziologie, 1927
és külön: Berlin, 1928)
Diktatúra és demokrácia. (Társadalomtudomány, 1929. 1-2.
és külön: Társadalomtudományi füzetek. 11. Pécs, 1929
németül: Diktatur und Demokratie. Archiv für systematische Philosophie und Soziologie, 1929
és külön: Berlin, 1929)
Parlamentarizmus és diktatúra. 1–4. (Magyar Szemle, 1932. 1-4–1932.5-8.
és külön, egy füzetben: A Magyar Szemle Társaság kiadványai. Bp., 1932)
A politikai rendszerek. (A mai világ képe. II. köt. Szerk. Kornis Gyula. Bp., 1939
és külön: Bp., 1939)
A politikai rendszerek története. Középkor és újkor a világháborúig. (Kincsestár 127. A Magyar Szemle Társaság Kis Könyvtára. Bp., 1940)
Szent István birodalma az új Európában. (Hitel, 1940–1941
németül: Das Stefansreich im neuen Europa. A Pester Lloyd kiadványa. Bp., 1940)
Politikai géniusz – politikai elit. – Felelősség a politikában. (Acta Juridico–Politica. Jogi előadások. II. 11. Szerk. Martonyi János. Kolozsvár, 1944)
Válogatott írások. Vál., szerk. Molnár Attila Károly. A bevezető tanulmányt írta Pető Zoltán. (Hungaria Aeterna. Bp., Századvég Kiadó, 2020).

Új Hungária felé. (Magyar Szemle, 1928. 9-12. és külön: A Magyar Szemle Társaság kiadványai. Bp., 1929)
másodközlések: Új Hungária felé. (A magyar állam és a nemzetiségek. Szerk. Balogh Sándor. Bp., 2002)
Új Hungária felé. (Trianon. Nemzet és emlékezet. 2. Szerk. Zeidler Miklós. Bp., 2008)
„Új Hungária” és „Keleti Svájc.” (Magyar Szemle, 1929. 9-12.) és másodközlés: „Új Hungária” és „Keleti Svájc.” (Helyünk Európában. Nézetek és koncepciók a 20. századi Magyarországon. I–II. köt. Szerk. Fábri Anna. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1987).

F. m.: tanulmányai: Az angol munkásmozgalom szelleme. – A semleges munkásmozgalom az Egyesült Államokban. – Angol és német ipari demokrácia. (Magyar Munkás Szemle, 1922)
A marxizmus tudományos igényei. (Athenaeum, 1924. 1-3.)
Az új választások és a parlamentarizmus Angliában. (Társadalomtudomány, 1924. 1-6.)
Felelősség és szükségszerűség. (Társadalomtudomány, 1924. 3.)
A művészet és határai. (Athenaeum, 1925. 4-6.)
Tisza és a forradalom. (Társadalomtudomány, 1925. 8-10.)
A három brit birodalom. (Társadalomtudomány, 1926. 5.)
Az amerikai pártrendszer alapjai. Reflexiók az amerikai elnökválasztáshoz. (Társadalomtudomány, 1928. 5-6.)
Magyar nemzet – cseh birodalom. (Magyar Szemle, 1928. 1-4.)
Asszimiláció és kisebbségi kérdés. (Magyar Külpolitika, 1929. 2.)
Az angol választások után. (Társadalomtudomány, 1929. 3-4.)
Az új deszpotizmus. Gordon Hewart [Lord of Bury] The New Despotism c. művének ismertetése. (Társadalomtudomány, 1930. 1-6.)
Nemzet és nemzetiség. (Magyar Kisebbség. Nemzetpolitikai Szemle, 1930)
Tótok és magyarok. (Magyar Szemle, 1930. 1-4.)
Kapitalizmus, szocializmus és világválság. (Magyar Szemle, 1931. 9-12.)
Weimartól Potsdamig. (Magyar Szemle, 1933. 1-4.)
Pax Hungarica. (Magyar Szemle, 1934. 9-12.)
Treaty Revision and Minority Rights. (Danubian News, 1934. 1-3.)
A politikai eszmék a történelemben. (Társadalomtudomány, 1935. 1.)
Machiavelli és a Führer-elv. (Magyar Szemle, 1935. 5-8.)
A kormányzói intézmény reformja. (Magyar Szemle, 1937. 1-4.)
A magyar nemzetiségi politika feladatai. (Magyar Szemle, 1940. 7-12.)
Bevezetés a politikába. Egy. tankönyv. (Bp., 1942)
Bevezetés a politikába. A közvélemény. (Politikatudományi Szemle, 2002. 1-2.).

Irodalom

Irod.: családi források: Szerencsétlen vadászat. [Miklós Irnák halálos vadászbalesete.] (Ellenzék [Kolozsvár], 1886. szept. 3.)
Elhunyt Miklós Ferencné Máriássy Emília. (Budapesti Hírlap, 1887. szept. 14.)
A bécs-berlini távlovaglás. [Miklós Aladár huszár főhadnagy lovas bravúrja.] (Pesti Napló, 1892. nov. 5.)
Elhunyt id. Miklós Gyula. (Pesti Napló, 1894. máj. 3.)
Elhunyt miklósvári Miklós Gyuláné Dobrovolszky Eugénia. (Borsod-Miskolci Értesítő, 1901. 46.)
Tengerbe fúlt magyar ifjú. Elhunyt Ottlik Péter. (Budapesti Hírlap, 1905. aug. 1.)
Egy úrlovas halála. Elhunyt Miklós Aladár. (Budapesti Hírlap, 1905. aug. 14.)
Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családjai. (Bp., 1905)
Ottlik Iván földmívelésügyi államtitkára. (Köztelek, 1908. ápr. 18.)
Elhunyt id. Ottlik Géza földbirtokos, volt országgyűlési képviselő. (Az Újság, 1911. szept. 15.)
Kempelen Béla: Magyar nemesi családok. VIII. köt. (Bp., 1914)
Elhunyt Ottlik Gézáné Benyovszky Bianka. (Az Újság–Budapesti Hírlap, 1918. júl. 11.)
Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. (Bp., 2006).

Irod.: műveiről: Tóth Árpád: O. L.: Síró sugarak. (Nyugat, 1920. 7-8.)
Kinszki Imre: O. L.: A marxizmus társadalomelmélete. Elméleti kritika és történelmi tanulságok. (Nyugat, 1922. 8.)
Migray József: Hogyan írnak nálunk könyvet a marxizmus ellen? O. L.: A marxizmus társadalomelmélete. Elméleti kritika és történelmi tanulságok. (Szocializmus, 1922. 5.)
-vits: O. L.: A marxizmus társadalomelmélete. Elméleti kritika és történelmi tanulságok. (Közgazdasági Szemle, 1922)
Horváth Barna: O. L.: Jog és társadalom. (Jogtudományi Közlöny, 1925. 6.)
ifj. Rácz Lajos: O. L.: A társadalomtudomány filozófiája. (Közgazdasági Szemle, 1926)
Hegedűs Lóránt: O. L.: A társadalomtudomány filozófiája. (Pesti Hírlap, 1926. nov. 5.)
Mihelics Vid: A társadalomtudomány filozófiája. O. L. könyve. (Új Nemzedék, 1926. dec. 9.)
Moór Gyula: O. L.: A társadalomtudomány filozófiája. (Társadalomtudomány, 1927. 1-2.)
Pauler Ákos: O. L.: A társadalomtudomány filozófiája. (Napkelet, 1927. 2.)
Székely Hugó: O. L.: A társadalomtudomány filozófiája. (Századunk, 1927)
Szelényi Ödön: O. L.: A társadalomtudomány filozófiája. (Miskolci Jogászélet, 1927. 3-4.)
Új Hungária felé. [Vezércikk.] (Budapesti Hírlap, 1928. okt. 11.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre: Neopatriotizmus? O. L.: Új Hungária felé. (Előörs, 1928. 31.)
Ruber József: Új társadalomtudományi rendszer. O. L.: A társadalomtudomány filozófiája. (Athenaeum, 1928. 3-4.)
Új Hungária felé. Sajtóvisszhang. (Magyar Szemle, 1929. 1-4.)
Csuka Zoltán: O. L.: Bevezetés a politikába. (Láthatár, 1943. 7.)
G. L.: Egyetemi tanár könyve a politikáról. O. L.: Bevezetés a politikába. (Népszava, 1943. máj. 30.)
Halász Ernő: Tévedések a demokrácia körül. Jegyzetek egy könyv margójára. O. L.: Bevezetés a politikába. (Az Újság, 1943. jún. 8.)
Horváth R. Károly: O. L.: Bevezetés a politikába. (Athenaeum, 1943. 3-4.)
Kamarás Béla: O. L.: Bevezetés a politikába. (Sorsunk, 1943. 12.)
Sz. Németh László: O. L.: Bevezetés a politikába. (Írott kő. Irodalmi és művészeti folyóirat, 1943. 5.).

Irod.: tanulmányok: Némedi Dénes: A Magyar Szemle revíziós nacionalizmusának szerkezetéről. (Történelmi Szemle, 1972. 1-2.)
Major Zoltán: Egy elhallgatott modern konzervatív. Ottlik László. (Új Magyarország, 1994. ápr. 30.)
Csizmadia Ervin: A két háború közötti magyar politikatudomány diszkurzív tematikái. Dékány István, Ottlik László és Makkai János munkásságáról. (Jószöveg Könyvek. Beszélő politika. A diszkurzív politikatudomány teoretikus környezete. Szerk. Szabó Márton. Bp., 2000)
Major Zoltán: A nemzet. Politikatörténeti fogalmak Ottlik László munkásságában. (Havi Magyar Fórum, 2000. 3.)
Szabadfalvi József: Jogfilozófiai töredékek. Ottlik László normatanának rekonstrukciója. (Regula iuris. Szabály és/vagy norma a jogelméletben. A Miskolci Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2003. szept. 26–27-én rendezett konferencia anyaga. Szerk. Szabó Miklós. Miskolc, 2004)
Caples, Matthew: Et in Hungaria ego. Trianon, Revisionism and the Journal Magyar Szemle. 1927–1944. (Hungarian Studies, 2005)
Caples, Matthew: Ottlik László Új Hungária-koncepciója. (Rubicon, 2005. 6.)
Szabadfalvi József: Egy elfeledett társadalomtudós. Portrévázlat Ottlik Lászlóról. (Magyar Szemle, 2006. 3-4.)
Szabadfalvi József: Ottlik László marxizmus-, szocializmus- és bolsevizmus-kritikája. Egy 20. századi magyar állam- és politikatudós reflexiói. (Jog, állam, politika, 2018. 2.)
Szabadfalvi József: Demokrácia – parlamentarizmus – diktatúra. Ottlik László 1929–1935 közötti politikatudományi nézeteinek rekonstrukciója. (Politikatudományi Szemle, 2018. 2.)
Szabadfalvi József: Egy konzervatív állam- és politikatudós. Ottlik László. Monográfia, művei bibliográfiájával. (Bp.–Debrecen, Dialóg–Campus Debreceni Egyetemi Kiadó, 2019).

Irod.: lexikonok, bibliográfiák: A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Társadalomtudomány. A Magyar Társadalomtudományi Társaság munkássága. Repertórium és történeti feldolgozás. Írta és összeáll. Saád József. (Magyar Szociológiatörténeti Füzetek. 4. Bp., 1989)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. I–II. köt. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
Szabadfalvi József: Ottlik László. (Magyar jogtudósok. III. köt. Bp., 2006).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/426362 (Miklós Irnák gyászjelentése, 1886)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/338473 (Benyoszky Péter gyászjelentése, 1855)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/426310 (id. miklósvári Miklós Ferencz gyászjelentése, 1858)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RYS9-QN (Miklós Róza születési anyakönyve, 1862)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RLS5-5J (Ottlik Péter születési anyakönyve, 1885)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/426315 (Miklós Ferencné Máriássy Emília gyászjelentése, 1887)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-9D5Q-B (Ottlik György születési anyakönyve, 1889)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/426337 (Miklós Gyula gyászjelentése, 1894)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/426340 (Miklós Gyuláné buchenthali Dobrovolszky Eugénia gyászjelentése, 1901)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/426225 (Miklós Aladár gyászjelentése, 1905)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D48Q-TDT?i=102&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AH7HL-TZPZ (Miklós Aladár halotti anyakönyve, 1905)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/535752 (ifj. Ottlik Péter gyászjelentése, 1905)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/462176 (id. Ottlik Géza gyászjelentése, 1911)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/462177 (ifj. Ottlik Géza gyászjelentése, 1913)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6MHW-QF7?i=317&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6ZJW-VTL2 (ifj. Ottlik Géza halotti anyakönyve, 1913)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/462180 (Ottlik Gézáné Benyovszky Bianka gyászjelentése, 1918)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1D7-5DC?i=127&cc=1452460 (Ottlik László házassági anyakönyve, 1919)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/535753 (id. Ottlik Péter gyászjelentése, 1927)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DBRQ-3YY?i=188&cc=1452460 (miklósvári Miklós Róza halotti anyakönyve, 1940. Itt a halál napja: dec. 26.)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/535741 (Ottlik Iván gyászjelentése, 1940)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/535742 (Ottlik Ivánné Miklós Róza gyászjelentése, 1940. Itt a halál napja: dec. 27.)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6987-BPS?i=34&wc=92QK-166%3A40678301%2C51865101%2C1077287801&cc=1452460 (Ottlik László halotti anyakönyve, 1945. Itt a születés ideje: 1895. okt. 7., a halálozás dátuma: 1945. febr. 15.)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője