Pacs István
Pacs István

2020. október 22. Csütörtök

Pacs István

mezőgazdasági mérnök, állattenyésztő

Születési adatok

1913. február 10.

Balatonendréd, Somogy vármegye

Halálozási adatok

2004. május 19.

Gödöllő, Pest megye


Család

Sz: Szabó Rozália.

Iskola

Tanítói képesítést szerzett (1936), szaktanítóképző intézetet végzett (1938), az Agrártudományi Egyetem (ATE) Állattenyésztési Karán állattenyésztői okl. (1953), a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián mezőgazdasági tanári okl. szerzett (1954). Az ATE-n doktorált (1960), a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (életművéért, 1990).

Életút

Az abonyi Mezőgazdasági Népiskola (1938–1940), a fegyverneki Mezőgazdasági Népiskola szaktanítója (1940–1942), a tiszaföldvári Mezőgazdasági Népiskola igazgatója (1942–1952). Az ATE Mezőgazdaság-tudományi Kar Állattenyésztési Tanszék tanársegéde (1952–1960), egy. adjunktusa (1960–1973), az ATE, ill. a GATE Lúdtenyésztési Kutatóállomás tud. főmunkatársa és telepvezetője (1973–1979), nyugdíjas tud. tanácsadója (1979-től). Vezető szerepet játszott a magyarországi hús-, máj- és toll-libatenyésztés világszínvonalra emelésében, az ezzel kapcsolatos tenyésztési kutatómunka irányítója. Jelentős tevékenységet fejtett ki továbbá a gyöngytyúk- és a nyúltenyésztésben, ill. takarmányozásban is. Kiemelkedő eredményeket ért el a SZÖVOSZ tözsnyúltelepeinek megszervezésében és üzemeltetésében, nevéhez fűződik az első magyarországi nyúltáp összeállítása, a nemzetközileg is széles körben elterjedt ún. hideggranulási módszer kidolgozója és bevezetője.

Elismertség

A SZÖVOSZ Állattenyésztési Szakbizottsága tagja (1968-tól), a Házinyúl- és Prémesállat-tenyésztők Országos Egyesületének elnöke (1968-tól).

Elismerés

Báldy Bálint-emlékplakett (1977).

Főbb művei

F. m.: Adatok a magyar tyúk külső testalakulásának megítéléséhez. Bögre Jánossal, Tóth P.-vel. (Agrártudományi Egyetem Közleményei, 1955)
Baromfitenyésztési ismeretek. 2. Többekkel. (Bp., 1959)
Tyúkok zsigeri köszvényének kialakulása fehérje- túletetés hatására. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1959)
A baromfiak gyors hizlalásának néhány módszere. Egy. doktori értek. (Gödöllő, 1960)
Tógazdasági melléküzemágak. (Gödöllő, 1961)
Tyúk, pulyka, gyöngyös, galamb, nyúl és hal ehető részeinek összehasonlító vizsgálata vágópróbák alapján. (Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karának Közleményei, 1961)
A gyöngytyúk takarmányértékesítése. (Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karának Közleményei, 1962)
Libatömés géppel. (Bp., 1963)
Neveljen több házinyulat! (Bp., 1964)
A hulladéktakarmányok értéke. (Baromfitenyésztés, 1964)
Hizlaljunk több ludat a háztájiban! Bögre Jánossal, Gárdos Ferenccel. (Bp., 1965)
Húsgalambtenyésztés. Visnyik L.-lel. (Bp., 1966)
Baromfi- és nyúltenyésztés, halgazdasági és méhészeti gyakorlatok. (Mezőgazdasági gyakorlati foglalkozások. III. köt. Állattenyésztési gyakorlatok. Bp., 1967)
Hízott baromfi tenyésztése és előállítása. Kántor I.-vel, Széchenyi I.-vel. (Bp., 1969)
A növények ízletességének vizsgálata libákkal. (Baromfitenyésztés, 1972)
Termelés és formalizmus a nyúltenyésztésben. (Baromfitenyésztés, 1973)
Lúdhizlalás a háztájin. (Bp., 1973)
A házinyúl elhelyezése és tartása. Keszthelyi Kamillóval, Molnár Bélával. (Nyúltenyésztők kézikönyve. Szerk. Holdas Sándor. Bp., 1985)
A házinyúl gyakoribb fialtatása. Suschka Alfréddal, Szendrő Zsolttal. (Bp., 1986).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013